Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2010. január 18., hétfő

Újabb megközelítés

Van egy blog,rendszeresen olvasom.(Szirka) Az anyuka írt egy olyan postot,ami mélyen megérintett.
Arról is szólt,hogy ki miért vállal gyereket.Hogy büszkélkedhessen talán vele?pl.Az ő gyereke lett legelőször szobatiszta,és az övé kezdett el leghamarabb járni,sőt ő volt a legjobb tanuló is..Időközben pedig épp a lényeget veszítjük el..Nagyon igaz amit megfogalmazott.
Talán sokan meg is fognak rám haragudni most,de teszem hozzá ,én is esendő ember vagyok,ember mivoltom egy aspektusával szembesültem, épp erről írtam az előző postban.
Elvárásaink vannak már a magzatunk becsült méretével kapcsolatban is,és bizony össze is hasonlítgatjuk.Lehet tagadni,vagy sem,de ugye már itt megjelenik valami.
Aztán a születési súly,mozgásfejlődés,evés,szopott mennyiség,kaja mennyisége..
Igen,ezek általában témák az anyukák között.
Sőt,az utcán is megállítják az ember lányát,hogy de szép a babája,és mennyi idős,mit tud már..Aztán az orra alá is dörgölik,ha netán kisebb,mint amire a kora alapján számítottak.Nos,már itt mérjük,mérik..Holott mennyire nem lényeges.Az ember mégis ember.
Talán vannak szülők,akik mindezek alól teljesen ki tudják vonni magukat.Lehet!Én mégis azt gondolom,hogy az emberek zöme foglalkozik ezzel,pont azért mert eszméletlenül teljesítményorientált a világunk.
Aztán az oviban jönnek a faliújságon megjelenő rajzok.Ott azt kezdik persze méregetni,mérni,hasonlítani,hogy kinek rajzol legjobb embert a gyereke...Kinek a gyereke mondja a leghosszabb verset az Anyák napján,farsangon..stb..kinek tud már írni-olvasni a nagycsopis manója,mert az milyen nagyon jó már!OK én elhiszem,sőt tudom is,hogy akadnak fogékony,kiemelkedő képességű gyerekek,aki megtanulnak maguktól is írni,olvasni.Mégis azt hiszem,hogy zömében nem erről van szó,hanem tudatos tanítás eredményéről.Ez a tendencia.Petrám osztályában is többen tudtak már írni-olvasni,amikor szeptemberben betették oda a lábukat.Emellett pedig talán épp nagyon fontos,más területek nem kapnak elég hangsúlyt.
Engem ez a teljesítmény centrikusság egy ideig hidegen hagyott,mert későn kerültek oviba a srácaim,és mert ami mindezt megelőzte,az megtanított sok dologra minket.Megtanított értékelni a nem feltétlenül mérhető,és "versenyképes" dolgokat.Persze én is büszke voltam,amikor 3 évesen kirakta a lányom az 54 db-os kirakót,de más volt a helyzet.Jobban örültem volna,ha egy oviban,a társai közt éli vidám gyerekéletét,de ő akkor nem járhatott oviba.
Aztán az oviban már szembesültem a méricskével,ami rám,mint külső kontrollos emberre persze hatott valamicskét.Igen,de elve más attitűddel álltam a dologhoz.
A kislányom ügyes volt(most is az, a múltidő az ovira vonatkozik) írt betűket,számokat magától is(mert lemásolta),szépen fejlődött,én nem treníroztam..foglalkoztam vele,tudatosan tettem,de nem tanítottam meg olvasni,holott igazán kézenfekvő lehetett volna.
Most kicsit bizonytalan,és ezt jól látom.Pont azért,mert értek hozzá.Azt is tudom,hogy tenni kell ezügyben valamit,mielőtt nagyobb gondja lesz.Mielőtt másodlagos"tünetek" társulnak mellé.(Itt nem a feltett kép,a jó kép.A félévi mérés teli van piros javítással..ez az igazság.Azt nem illusztrálhatom,mert nem adják haza.Itthon,amikor velem dolgozik,és koncentráltabb a figyelme,akkor nem vét annyi hibát.Pont úgy,ahogy a legtöbb gyerek..Egyedül,a feladathelyzetben már más a helyzet.)Ami megrémít az az, hogy engem is beránt a teljesítményorientált,százalékolós,méregetős világ,kiegészítve a magam neveltetéséből származó maximalizmussal.Holott a szakmám szerint jól tudom,hogy mi is ilyenkor a teendő,és ugye minden gyerek egyéni tempóban,meg másként fejlődik..és lehetnek nehézségei..stb..)
Hányszor furcsáltam,hogy az óvodai szűrés alkalmával kiválasztott, fejlesztésre szoruló gyerekek szülei milyen nehezen élik meg az én tanácsadó,segítő szándékomat.Félnek a környezet megbélyegzésétől,hogy a gyerekükkel foglalkozni kell,fejlesztésre kell járni vele.Ez egy tendencia.Néhányan épp emiatt le is morzsolódnak.Aztán később látják be,hogy a külvilágnak akartak talán megfelelni.
Aztán ott az iskolérettségi vizsg.,amikor nem javasoljuk suliba a gyereket,de mégis elviszik,mert ez egy szégyen..Mi az,hogy az egész nagycsoport megy,csak az övé nem.Meg kell mondjam,jobban meg tudom érteni ezeket a szülőket.Ráadásul úgy gondolom nem is feltétlenül ők a hibásak abban,hogy így éreznek,gondolkodnak.
Épp ezért magamra tekintek furcsán,amikor türelmetlen vagyok esetleg,és a sokadik rosszul kapcsolt betű után morgok a gyerekkel.
Hallom a suli kapujában a párbeszédeket,hogy a te gyerekednek hány százalékos lett a félévi matekja? Milyen pontot ,csillagot kapott a félévire?Elsőben! ÚÚ!az enyémnek ám 100%lett!
Nem,itt sem a szülő a hibás feltétlenül,csak épp meg kell felelni.Neki is ,mint szülőnek,és a gyerekének is.
Nem látjuk a lényeget!Nem a gyereknek kell megfelelnie valami külső elvárásnak,legalábbis nem ez az elsődleges..Nem az a lényeg,hogy mindenkinél előbb szobatiszta legyen,vagy hogy az enyém írjon először betűket a kortársai közül.Még akkor sem ez a lényeg,ha tényleg ő a legeslegügyesebb!Nem kell megfelelnie külső kényszereknek.Nekünk,és a világnak kéne megfelelni a gyereknek,mint individuumnak!Elfogadni,ha ő épp lassabban fejlődik,kisebb súlyú,másként tud tanulni,később kezd el járni..Nekünk kell megfelelnünk,és nem neki.
Azért kellett ezen ennyit agyalnom,mert azt éreztem,hogy olyasmi uralkodik el rajtam,és felettem,ami nem belülről jön.Belülről épp jól helyre lett téve.Én frankón megmondom,hogy nem így álltam neki,holott írtam már a magam történetéről.Épp ezért nem akartam így nekilátni.Most mégis elhatalmasodott rajtam.
Nem arról van szó,hogy én erre rágörcsöltem volna nem ,hanem arról,hogy tisztán szeretném látni újra a lényeget.Olyan tisztán,ahogy az anyuka ,akiről írtam.

http://szirkababa.blogspot.com/2007/11/s-mi-szrjk-ket-hogy-ne-szlessenek-meg.html

(Más a megközelítés és az első pár gondolat után,a 3. bekezdésben jön az,ami számomra most nagyon lényeges volt!)
Nos,ez még hiányzott!

5 megjegyzés:

  1. Annyira jól megfogalmaztad a dolgokat!Egyet értek veled mindenben!
    Én nem szeretem,ha a szülök "versengenek",hogy az ő gyereke ezt tudja ,azt tudja,ezt csinálja,azt csinálja,ilyenkor csak mosolygok szépen,de legszívesebben azt mondanám,hogy ÉS?És akkor mi van?Miért kell,hogy ebben nőjenek fel,hogy ezt lássák,hogy xy bezzeg már ezt tudja és ezáltal szorongóvá és visszahúzódóvá váljon a gyerek...
    Ez az én meglátásom,persze minden szülőnek a sajátja a tökéletes,de némely szülő,oviban,suliban vagy akár már a játszó téren is átesik a ló túlsó oldalára,nem büszkélkedik,hanem kérkedik a gyereke teljesítményével,ami nem jó.
    Szirka blogját megnézem!

    VálaszTörlés
  2. Az az igazság, hogy én már nem foglalkozom vele, ha más a gyerekét fényezi. Az enyém 5 évesen nem rajzol és még egy csomó mást nem csinál, amit kéne. Próbálok segíteni neki, de nem sokkolom magamat ezzel.
    Most is beleolvastam ( idén először ) a fórumba, látom, hogy egyik másik gyerek már kon krét mondatokat mond..olyan szókinccse bírnak, hogy csak nézek. Marci szinte semmit nem mond, max. pár szót. Hogy idegesít-e..nem, egyáltalán nem, tudom, hogy a gyerekem pont úgy fejlődik, ahogy kéne, ha 2 éves kora után kezd el beszélni, akkor sincs semmi.
    Az biztos, hogy point Te is azt várod el Petrustól, amit Tőled várt el az anyukád. Lehet, hogy te extra fogékony voltál mindenre és azért voltak olyan jó jegyeid, mert lássuk e, baromi ritka, ha valaki csak saját szorgalmából jeles. Nagyon sok gyereknek van nehézsége az első osztályban. Valószínűleg csak átmeneti dolog, majd biztos javulni fog. Az is lehet, minden harag nélkül, hogy Ő nem olyan kimagasló tudással bíró, mint Te, hanem egyszerűá, nagyon kedves, jólelkű..átlagos kislány., És szerintem jó van ez így. Saját tudásod szerint próbálj meg neki segíteni vagy kérj meg egy másik szakembert. Szerintem semmi baj nem lesz!

    VálaszTörlés
  3. Miért lenne haraggal?:)
    Te tudod a legjobban,hogy nekem minden mosolya ajándék!
    Legyen átlagos,boldog kislány,sőt az sem baj,ha nem átlagos,hanem néha segítségre szorul!Legyen egészséges!
    Ami engem bánt az az,amit itt megfogalmaztam.Olyasmire orientál minket,szülőket is a világ,ami nem biztos,hogy a sajátunk.
    Ezzel a gyerekeinknek,és magunknak is okozhatunk rossz perceket..sajnos.Ezt te is megélted,de látod az ember fejlődik,és meglátja a lényeget!
    Én nagyon jól láttam.Mégis..amikor kezdődik ez a méricske,hát nehéz kívül maradni.
    Még valami..Nem hinném,hogy kiemelkedő képességű lettem volna,hanem állati szorgalmas,külső kontroll irányított,megfelelni vágyó kislány,kamasz,és felnőtt.Ezektől ritkán,egy -egy siker kapcsán válik boldoggá az ember.egy-egy bizonyítvány láttán,vagy vizsga után.Általában véve viszont nem boldogít.
    Szerintem érdemes ezen gondolkodni,akár vitaindító is lehet egy-egy ilyen post.Talán segít,hogy megértsünk dolgokat.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszett ez a post, köszönöm!

    VálaszTörlés
  5. Csöppke!Örülök,ha tetszett!

    VálaszTörlés