2010. január 28., csütörtök

Mifelénk

Ritkábban járok a blogom felé..
Úgy....leengedtem.
Elvagyunk,mint a befőtt.
A napok telnek,végre nem kell éjszakánként dogákat írnom,bár kettőre még nem kaptam jegyet.
Mégis..hihetetlen nyugalom jár át,a jól végzett munka öröme.
Mostanság szülőikre járok.
Atika napocska lesz a farsangi műsoron.A szöveget nem ismerhetem meg,de jelmezt kell készítenem.Amúgy annyit tudtunk meg,hogy már elkezdték alapozni az iskolaérettséget,és sok manipulatív feladatot végeznek.Sok új barátság szövődött a kicsi asztaloknál ülve,itt épp Atikám barátsága volt a példa.
Petruska szülőije tegnap volt.Egy kedves bloggerina jól össze is foglalta.
http://3gyerekkel.blogspot.com/2010/01/iskolai-szuloi.html

A lényege,hogy jó kis osztály,értelmesek.Énekelnek ha kell,ha nem.Nyüzsögnek,elevenek.
A legjobb az volt,amikor úgy hat körül Ildikó néni közölte,hogy holnap megíratja a matekfelmérőt a gyerekekkel.Szinte vágni lehetett pár pillanatig a levegőt.Mindenkinek kattogott az agya,hogy mikor ér haza,mikor tanul a gyerekkel.
A felmérőket is meg lehetett tekinteni,de azokat én már láttam,így csak aláírtam.
A napközis tancsinéni nem jött el,pedig sok kérdésünk lett volna felé...

Így folynak hát..
Reggelek sietve.Szabit birkózva a kiságy mellett,hogy felvegye a ruháit.Végül mindig bemenekül az ágy,és a szekrény közötti résbe.Nevet,huncutkodik.A cipőket,kabátokat hosszú percekig adom fel,igazítom el három felé.Táskacipelés,három gyerek szerelése a kocsiba.Közben lehetőleg össze is vesznek.A csuklómról lerántja a bőrt az ülés,és fél kézzel kaparom a jeget az ablakról.A kocsitérben közben zenél Szabi trombitája.
Rohanunk be a bölcsibe,Petra hátán lóg a táska,Atika hullajtja a tisztasági csomag részeit a hóba..lásd WC papír tekercsek.Ezt épp utánunk is hozzák.Szabit itt ismét öltöztetem.Lehetőleg roham tempóban,mert a jelzésre szolgáló csengő megnyomásáért közelharc folyik a két nagy között.Egy kispad szélén állva billegnek,pipiskednek a csengőért,a pad persze felbillen velük.Fél Szabicipő a kézben,közben elkapni a rózsaszín iskolatáska fülét,és Atit reptében.Szabi a pelenkázó tetején imbolyog,és a csengőért nyüszít..
Petrát odakísérjük az iskolához.Puszi,aztán lessük az üvegajtón át.A kislányok bent örülnek neki,jönnek elé.Egyik "drága vagy" felkiáltásokkal üdvözli.Félévre megtalálta a kis helyét itt,már sokan szeretik,még az is,aki először nem kedvelte.
Végül az oviba megyünk.Csengőt kell nyomni a bejutáshoz,közben vágja a kezem a tisztasági zacsija.Elolvassuk a napi menüt,ez olyan kis szertartás nálunk.Ati lassan öltözik,és körülményes.Ötször berohan a terembe a cipőért,ruháért,beszélget,ráérősen nézelődik,kérdez..Rólam szakad a kabátban a víz.Tisztasági zacsit odaadom,Ati ruházatán igazítok.Puszi,és már megy is.Imádom,ahogy nagyot köszön az ajtóban a többieknek.SZiasztok!
Megmondom a frankót,ilyenkor már el is fáradok,és akár le is tudnék valahová feküdni.Magasabb értelmet nyert már a fogalom: főállású anya.Ez a "munka" kitesz egy főállást.
Én ezután megyek a másik állásomra.
Délután kezdődik elölről.Kész logisztika ,hogy kiért menjek előbb.Ammenyiben Szabit hozom el,akkor szenved végig.A babakocsiban nem ül meg,gyalog pedig szanaszét szalad.Volt,hogy őt hoztam el először,majd Petrát,és úgy mentem Atiért.Borzalom volt.Ati komótos mód öltözött,míg Szabi kislisszolt a nyitott ajtón,amin épp szülők jöttek be.Rózsaszín iskolatáskával a hátamon nem tudtam elég gyorsan futni utána..Persze,mert délután a saját táskám mellé egy rózsaszín hátitáskát is viselek.Remekül mutatok vele.Ati tehát komótosan öltözik,és mesél.Petra táskát ad a hátamra,Szabit pedig a haladás érdekében még cipelem is.Közben a félig emésztett almákat,a hideggé vált kisautókat is a kezembe adják,melyek igen kényelmes dolgok így a nagy mínuszokban.
Beszerelődünk ülésileg.A másik kezemből is dől a vér,mert egy felnőtt keze nem fér ám el három gyerekülés között,míg az öv rögzítését keresi.
Aztán csivitelnek,veszekednek,itthon kiszerelem őket,Szabi el akar szökni,a rózsaszín iskolatáska is vita tárgyát képezik.Ki vigye be?Petra szerint nekem kéne.Éppúgy,ahogy a táska falára kenődött krémsajtot is nekem kéne eltávolítanom..:)
Zajlik,néha bonyolult,és próbákat vet elénk.Mégis olyan jó,hogy itt lehetek,és velük lehetek!Néha vitázunk,veszekedünk..mégis olyan otthonos az egész.
Ma Ati ovijában dolgoztam,ahogy minden csütörtökön.Óráim végeztével átmentem az udvaron,ahol ők ezerrel csúszkáltak.Nem vett észre,én pedig soká figyeltem.Olyan vidáman csúszott,még akkor is,amikor a feje volt a fő érintkezési pont.Az óvóbácsi kiszúrt,és szólt Atinak.Akkor már háttal,a kapu felé haladtam.Hallottam a hangját,ahogy kiabálta ,hogy ANYA.Rohant utánam,mint aki ezer éve nem látott. Nagy kuriózum,hogy ott én napközben megjelenek.(Ettől féltem is.) Jól esett az öröme,hogy megölelt a kis piros arcával,aztán szaladt tovább játszani.Vannak pillanatok...
Ilyesmik történnek velünk,ilyesmiket érzek és gondolok. JÓ,még ha néha nehéz is..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése