2010. január 11., hétfő

Anya+lánya

Tegnap zárthelyit írtam.Szombaton,ó miért is ne..Ráadásul hatalmas vívódások vittek el odáig,hogy egyáltalán folytassam az egész tanulás projektet.Írtam már,hogy múlt héten benyeltem egy karót,ami az eddigi felsőoktatási karriereim során nem fordult elő.(Na jó,gyak.jegy volt..vizsga nem..)Most megveregetem a vállam,hogy ügyes voltam,és főleg teljesítmény orientált.Picinykét több időm is volt,csak morzsányit.. :)
OK.Már jó a kettes is,csak azt az időt,amit erre fordítok,azt bánom.Egyest kapni,holott éjszakákon át anyagot gyűjtöttem,olvastam,fogalmaztam.Beadandó doga,amolyan szubjektív dolog.Azért,ha látom,hogy dolgozott rajta a delikvens,én biza csak adnék rá egy kettest No,mindegy.
Vívódtam tehát,mert ugye.. Kell ez egyáltalán?Három gyerek,munka mellett őrültségnek tűnik.Szabadidőm nuku..sorolhatnám.Végül csak elmentem a zárthelyire.Szeretem a csajokat,a bandát akikkel együtt nyomulok,meg kell csinálnom,elkezdtem,hát muszáj.
Névsorolvasással kezdtünk.Két csoport volt,így az A,B jelet is oda kellett mondani a névhez.A tanárnő nyolcvanvalahány éves(vicc nélkül) de igazán kortalan.Ráérős.Egy óra is eltelt,mire a kérdésekig jutottunk,mert ott volt pl. a névsor.Aztán az írásvetítővel nem boldogult a tanerő,nem tudta lehúzni a vásznat.Egy lelkes,fiatal kolléganő a segítségére sietett.Felállt egy székre,de még onnan sem érte el a fogantyút.Akkor ugrálni kezdett,hogy majd úgy elkapja.Ettől a kortalan tanárnő kicsit megijedt,de megajánlott pár plusz pontot a dogában,ha megoldja a helyzetet ez a vállalkozó hallgató..Végül egy fehér holló,férfi kolléga ment ki,hogy majd ő eléri a székről,de ő sem járt sikerrel.A tömeg ekkor azt követelte,hogy emelje fel a srác a csajt.Itt már a komédiát súrolta a dolog,a magyar felsőoktatás technikai felszereltsége.A lány végül ismételt szökdeléssel érte el a célját.
No,tehát a névsor olvasása..
Egyszer csak két egyforma vezetéknév következett egymás után,elég ritka hangzású.Két név,akik egy helyről jöttek.Láttam őket korábban is,együtt szoktak ülni.Azt gondoltam kollégák talán.A tanárnő is kilesett a papírja mögül,és rákérdezett,hogy rokonok-e a hallgatók.
Igen,anya és a lánya!
Csak néztem őket,ahogy mosolyogtak ott.Annyira jó volt! Együtt járnak egyetemre,kvázi ugye a lánynak is megvan már az alapképzése.Nem gondolnám,hogy anya és lánya,mert az anya is szemtelenül fiatal.
Mennyire jó,mennyire ritka dolog lehet ez!Ahogy néztem őket,elképzeltem,hogy az anya gondozta babaként a kislányt,pelenkázta,felnevelte,irányt mutatott neki,hisz az ő szakmáját választotta a lánya.Mennyit aggódhatott az anya a lányáért.Mennyi közös élmény lakik bennük.Végig nézte,ahogy ez a kislány felnőtt,gyakorolt vele az általánosban...stb..
Most pedig A,B csoportként ülnek egymás mellett az egyetemen,unalmas szombat délelőtt,két hallgató,azonos névvel..
Nekem nagyon tetszett,mindjárt jobb kedvem lett.A dolgozatot is megírtam,csak görbüljön! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése