Napok óta itthon vagyunk,de nehezen állok vissza.
Még mindig kavarognak a fejemben az ottani képek,élmények.
Nagyon jól éreztük magunkat.Gondoltam azért csak összeszedek pár eseményt,érzést,benyomást minderről,hogy majd télen,esetleg elolvasva eszünkbe juthasson.Most még friss,bár napokra bontva már most sem tudom.
A gyerekek jól bírták az utat odafelé.Szabi sírdogált picit,de aztán bealudt.Vittük a kedvenc párnáját,azt ölelgette,meg babatejcit ivott.
A nagyok nézték a DVD-n a mesét,stílusosan Eperke Karácsonyát.Kétszer álltunk meg kisebb pihenőre.A másodiknál a gyerekek intézték a folyó ügyeiket,és elkapott minket a vihar.Mire a kocsiba tuszkoltam a srácokat bőrig áztam.Ezt leszámítva jól haladtunk.Reggel 6-kor sikerült innen elindulnunk,és délután kettőre már a szigeten voltunk.Sok-sok alagúton vitt keresztül az út,ami a gyerekeknek nagyon bejött.A táj csodálatos volt,nem győztünk gyönyörködni benne.Végig az Abba 78-as albuma szólt.Igazi "hegyi zene".
Amikor letértünk az autópályáról,és közeledtünk a tenger,a sziget felé egyszer csak felbukkant a távolban a kékség.Apa először viccelt is a gyerekekkel,hogy az csak valami kék ott.Petra régi ,nagy vágya volt a tenger,még Némónak köszönhetően.
A híd,ami Krk szigetre visz szintén emlékezetes látványt nyújtott.Ahogy a sziklák közé utat törve ível át a tenger felett,hát páratlan volt.
A szállodába én törtettem be először,mivel parkolóhelyet nem találtunk ott,ahol kellett volna állnunk.Hamar elővettem angoltudásom csekélyke maradványait,és nyögve-nyekegve elmondtam,hogy mit akarok.Szerencsére a hét során egész jól belejöttem.(Petra édesen rá is kérdezett,hogy miért beszélek ilyen furán,főleg miért nyögök..)
A szobánk szupi volt.A srácok nagy örömére nekik emeletes ágyat biztosítottak.Régi vágyuk volt,hogy ilyenen aludjanak.
A parton rengeteg butik várta a jónépet,ami a gyerekekből gyorsan kicsalt ilyen-olyan vágyakat.
A nekünk tetsző partszakaszig picit sétálnunk kellett,de közlekedett kis vonat is,ami Atinak nyújtott igazi élményt.Voltak csúszdák is,amiken kivételesen velem csúszkáltak le a srácok.Felállítottuk a kis napsátrunkat,és élveztük a nyarat.Apró kavicsos partszakasz volt,de a gyerekeknek nem okozott gondot,sőt.Búvárkodtak,lapátoltak,locsoltak..Volt pár óra,amikor szenvedősre vették a figurát,mert nem tudtak kivel játszani,meg beszélgetni.Petra nagy nehezen összebarátkozott egy horvát kislánnyal,de ők is hamarosan elmentek.Ez az egy,ami talán nehezíti a piciknél a külföldi nyaralást.
Szabi is pancsizott a nagy vízben.Először sírt tőle,de hamar belejött.Csapkodta a vizet,kiabálta ,hogy "ointa" ami nála igazából az öröm kifejezése.Lapátolgatott,öntögette a vizet a kicsi locsolókannákból.Apa is búvárkodott,még felszerelést is vettünk hozzá.Hozott fel süniket,meg uborkát is,ami kifejezetten undorító volt.
Az ellátás nagyon jó volt.Sajnos annyit ettünk,hogy több nap akadt,amikor rosszul is voltunk.A gyerekek is dőzsöltek.Petra annyit evett,hogy öröm volt nézni.Jött velem az asztalokhoz,és válogatta,hogy melyik hami tetszene neki.
Szabolcs az étteremben általában elég hangosan viselkedett.Először a babakocsiban ült,aztán hoztak neki etetőszéket.Na ,abból rendszeresen ki akart mászni.Ezen küzdöttünk is rendesen.Aztán földhöz vágta a borsszórót ,ami ripityára tört.Nem győztem kérni az elnézést.Vittem neki itthonról is kajcsit,de végül jól ette az ottani dolgokat.Bár ami körülötte kialakult az étkezések végére..Ledobálta a péksütidarabokat,locsolta a szörpöt,kente az asztalt.Mondhatni az étteremben nem volt egyszerű.Körülöttünk két háromgyerekes család is ült.Egy német,és egy indiai.A német család általában igen együttérzően nézett ránk,és sokat mosolyogtunk együtt..Bár az ő gyerekeik már 14,12,10 évesek voltak.
Az éttermet leszámítva viszont igen büszke vagyok a mini fiamra,mert jól bírta a gyűrődést...pár szót róla..még..Itt lett 14 hónapos.Egyre jobb a humora,megtanult cuppanos puszikat adni,és szaladni.Na jó,azért maratonon még nem indítanám,de tud pár lépést gyorsan haladni.Egyre gyakrabban utánozott szavakat,ami szintén nagyon édes volt.
Akkor még külön a családtagokról..
Ateszka eszméletlen bátor lett.Volt trambulinos ugráló.Ő volt az első,aki ki akarta próbálni.A bácsi ugyan gondolkodott,de amikor mondtam,hogy 18 kiló,akkor mehetett.Először Petra indult,de megtorpant.Bezzeg Ati!Úgy ugrált,hogy öröm volt nézni.A tengerben is nagyon bátran fürdött.Többször is maga kérte,hogy gumiban vigyem be a mélyebb részekre,ússzunk stb..Sziklákat meg egyenesen imádta megmászni.Első délután hatalmas kőrakást építettek Petrával a parton.
Két bánata akadt.Egyik,hogy leesett a kedvenc oroszlánjának a farka.Ezért sokáig sírt.Utolsó nap pedig elfújta szél a pókemberes úszógumiját.Ezért szintén nagyon kiborult.Mondjuk ez a dolog nekem is rosszul esett.Az én szívemnek is kedves volt ez a gumi.Első igazi úszógumija volt.Egyszer ki is lyukasztotta a kutyánk,de én beragasztottam.Nagyon kerestük a kis úszót,de nem lett meg.Pillanatok alatt elvitte a szél,pedig bedugtam a babakocsi alá..és mégis.Annyira fájt a bánata.Itthon kapott aztán egy Rollisat.
Hamizni hamizott,bár közel nem annyit,mint a nővére.
Esténként volt mini disco,amit az animátorok szerveztek.Édesen ropta a kispasi.Be kellett lőni a séróját zselével,és inget óhajtott húzni.Petrát is megtáncoltatta.
Petra..Örült a nagy víznek,úszott is benne.Néha nem találta fel magát,mert nem tudott barátkozni a gyerekekkel.Általában vágyott valami apróságra..Kapott kis homokozó szettet a két nagy,hát Petra úgy szalad vissza a partra vele..Előtte mondta,hogy ő vadnyúl,nézzem meg a futását.Azt hittem megzabálom.
Rengeteget evett.Az összes fagyisnál meg kellett állni,mert ő kért.A fagyit magasra tornyozzák,és hatalmas gombócokat adnak.Így is meg tudott enni kettő gombócot.Alig bírom felemelni.Gyűjtött egy csomó apró kagylót,csigát,köveket,amik tetszettek neki.
A parton mindenki tiki-takival játszik.Árulják is dögivel.Két műanyag golyó,amit madzagon kell összeütögetni.Nem mondom,én veszélyesnek láttam ,és még most sem teljesen barátkoztam meg vele..Apa szerint itthon nem is engedik forgalmazni.Itt mindenki ezt verte.Végül addig könyörögtek,hogy egyik nap,amikor a szállodában maradt úszógumikért visszasétáltam,csak vettem két tiki-takit.Petra nagyon jól játszik vele.Este ellestük a bácsiktól,hogy miképp kell,és már nyomta is.Először Apának sikerült,aztán nekem is.Végül Petra is belejött.Büszke volt nagyon magára.Olyan kitartóan gyakorolta ezt is.
Sziklamászásban ő is verhetetlen volt.Másztak,és bizonyos részeket ágynak neveztek ki,másokat medencének.Igazi szerepjátékkal élvezték a lehetőséget. A kis fürdőbugyijukba raktak kavicsokat,amiket felhordtak egy sziklaszirtre..Először nem is értettük minek,de utóbb kiderült,hogy Apának,és nekem raktak ki ott egy szívecskét,hogy néha oda felülhessünk együtt.Annyira drágák voltak.Ők voltak kupolanéni,és kupolabácsi a sziklák közt.
Volt mini club is.Maja nevű csajszi animálta őket,készítettek festett üveget,mi meg apával titokban felvettük őket.
Esténként buli volt a szálloda parkjában.Szerintük mind mini disco volt,bár nem csak erről volt szó.Jókat söröztünk,nevettünk.Klassz volt.
Apának a kikötő,meg a jaktok tetszettek leginkább.
A hajókirándulás alkalmával egy kolostort is megnéztünk.Ott az egyik átalakítást éppen 1973-ban végezték.Apán meg olyan póló volt,amin a 35-ös szám szerepelt.Csináltam is egy képet erről az összhangról..:)Apánk is sokat pihent,sokat evett. :)
Kaptam egyen nyakláncot tőle..Jó volt látni,ahogy a gyerekekkel játszik.
Nekem igazából minden tetszett...Volt időnk bőven egymásra,a gyerekekre,pihentünk..
A gondolatok kicsit kuszán adódnak,de most csak úgy leírtam azt,ami épp beugrott.Ez egy ilyen bejegyzés.Emlék.
Csodás hét volt,sajnos hamar elszaladt.Lehet,hogy nem a legpihentetőbb 3 pici gyerekkel nyaralni menni.Lehet,hogy az étteremben sem viselkedik mind makulátlanul.Lehet,hogy a csomagokat alig bírja az ember besakkozni az apró autóba.Lehet,hogy az egyéves néha sír,bár a miénk szerencsére ritkán,és éjjel soha...
LEHET..
Nekünk,nekem mégis hatalmas élmény volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése