Kinek van nagyobb szüksége..

Tegnap délután a manók Apjukkal fürödtek a kertben.Dobálta őket,nevettek,hancúroztak.Ilyenkor olyan hihetetlen jó érzés fog el.Szinte érzem,ahogy töltődöm fel.
Leterítettük a plédet a fűbe,és oda bújtak mellém,amikor kijöttek.Atinak egészen közelről néztem a kis arcát,összeért az orrunk(velem nem nehéz),és ő mondogatta,hogy szeret.Olyan kellemes szellő fújdogált,és lassan vonultak az égen a fehér felhők.Egészen szirupos,gyerekfilmekből lopott módon beléjük képzeltek formákat,figurákat.
-Ott egy sárkány!Anya ,Te is látod?
-Az meg ott egy vitorlás!
Ilyenkor megáll a világ is körülöttünk.Kevés kell hozzá,egy kis otthoni, nyaralós hangulat.

Amikor Szabi lábait gyorsan kapkodva hozzám siet,és átöleli a combomat miközben teregetek...Csendben van,és erősen bújik.Én meg szívom magamba ezt az érzést,szeretném konzerválni ezt a hihetetlen köteléket.
Amikor jön felém az apró lábain,és közben mondogatja magának,hogy:
"Gyeje!Gyeje!" Majd letottyanva közli,hogy:Tüccs!..vagy..Amikor mutogatja a hintalovat,és mondogatja,hogy:
-Hinta,tüccs!
Majd kacagva örül,hogy anya végre ráültette.
Esténként,amikor nyűgössé válunk,és harcolunk a fürdőben,hogy "mámeginttelefröcskölődöttafürdőszoba,és mámegintnemfigyeltetek...el fogtok esni!"Ők meg csak kacagnak,és kiabálják a bosszúságom közepette,hogy:
-Anya,játsszuk a világ legnagyobb babáját,és nyögj is ,amikor beviszel!
Ilyenkor törcsibe tekerem őket,és úgy teszek,mintha újszülöttek lennének.Cipelem őket a szobába,és közben nyögve,kínlódva mondom,hogy:
-Itt a világ legnagyobb babája!
Sok energiát kivesznek az emberből,ez bizony nem tagadható.Kevés feladatot tudok végigcsinálni,mert valakinek szüksége akad rám.Keverem a kakaót,szaladok,adom a ruhát,törlöm a nózit,puszilom a sebet,teregetek,főzök,játszom,és rohanok..
Most,amióta itthon vagyunk ,együtt vagyunk, ismét érzem ezt a semmihez nem hasonlítható érzést,ezt a szoros köteléket.Ismét érzem teljességében.Nagyon jó volt,amikor mindig így volt!
Szükségük van rám,hogy rendben legyen minden.Szükségük van rám,hogy lássák a felhőben a vitorlást,és tán néha a sárkányt..Egy ideje azt is tudom,hogy kinek van nagyobb szüksége a másikra...
Bár ők a kicsik,és sokszor segítségre szorulnak,szükségem mégis nekem van nagyobb...rájuk.