2009. július 10., péntek

Flakoncsalád+ma egy gólya


A gyermeki képzelet határtalan.Este betereltem a srácokat a kádba,Apjukra hagytam őket,és bevittem Szabit a szobába levetkőztetni.
Mire visszatértem a kádhoz közölték,hogy:
-Anya!Nézd csak!MI! kiraktuk minket....
Kérdeztem én,hogy hol? Kiderült,hogy a flakonokból.A legnagyobb volt Apa,egy kisebb Én,majd sorra a három gyerek..Egyre kisebb.Először egy magasabb lett Petra,de amint látta,hogy ez nem stimmel ,rögtön kicserélte.Hihetetlen,hogy milyen a fantáziájuk,és jó,hogy egyszerű tárgyakban is a családot látják.Ez megnyugtat.Később így fürödtünk:
-Add ide légyszíves"Apát" ,meg szeretnélek mosni...
A gólya hogyan jön ide?
Délután körözött egy a kertek felett.Mutattam Apának,hogy itt a JEL!
Erre ő azt felelte,hogy nem,nem...ez csak eltévedt.. :) vagy.. :(

2 megjegyzés:

  1. :-DDD Jó a flakoncsalád!
    Most én úgy vagyok vele, hogy belepusztulnék, ha jönne egy negyedik. Egyre több bajom van... De ha valahol édes kislányt látok, mindig elkap az érzés, hogy valami még hiányzik;)

    VálaszTörlés
  2. Én is gyakran úgy érzem,hogy nem vagyok már mai csirke,és itt fáj,ott fáj.Jó,ez így furán hangzik,de azért nem fiatalodik az ember.
    Mégis úgy érzem,hogy ha mostanában nem,akkor később biztos nem fogunk már vállalni.Visszamentem dolgozni,a gyerekek intézmények keretei közt..az ember "eltávolodik" a gyerekvállalós időszaktól.Ráadásul a világ se olyan..mégis annyira jó lenne!

    VálaszTörlés