Mondtam ezt én,úgy 5 évesen.Akkoriban ritka volt itthon az adidas cipő,de főként drága.Valami reklámban azért megjelent,mert ismertem a nevét,sőt a reklámot úgy értelmeztem,hogy ez a cipő magától tud szaladni.
A nagymamánál nyaraltunk,és folyton hajtogattam,hogy én olyat szeretnék.Anyuék persze drágálották,még akkor is,ha ez magától szalad,valamint azt gondolhatták,hogy én anélkül is rohanok eleget..mi lenne,ha még egy örökmozgó cipő is vinne...? :)
Miről jutott ez eszembe?Esténként mesélünk a gyerekeknek.Sokszor könyvből,sokszor fejből.Azok a legjobb mesék,melyek Apa,vagy az én kiskoromról szólnak.
Most,hogy tengerpartra készülünk,elmeséltem nekik,hogy én 5 évesen jártam azon a parton,ahol most ők fognak.5 évesen,amikor a tenger mellett is a magától futó cipő járt a fejemben.Addig-addig,amíg a szüleim megnézték,hogy ebben az országban ugyan olcsóbb-é megvenni azt a csodacipőt,mint otthon.Nem volt az,így hatalmas balhé kerekedett.Máig átélem azt a csalódottságot,amit éreztem,de mai eszemmel persze az indokok is tisztábbak.
Ati ,és Petra ámulattal hallgatták 5 éves korom nyaralásának történetét,és a magától szaladó cipőt.
Fogtündérre vártunk,mert Petra fogatlanodott.Gondolta a "tündér",hogy összeköti a kellemest a hasznossal,és ajándékul szandikat hoz.(Elárulom,hogy ez a buta tündér is a kínaiba jár...)
Hozott a tündér gumiból készült szandikat,melyek jók a kavicsos partra.Atinak meg fickós kis szandit,aminek nagyon klassz az orra,mert minden évben megsérült a nagylábujján a köröm.A teljesen nyitott orrú szandikban sorra leverte.(Motorozás,miegymás..)
Nagy volt ám az öröm,még Szabi is kapott enyhén lányos,de egyen gumiszandit.(Atinak van tavalyról,és jó a lábára.)
Atika felvette az új ,pasis lábbelit,és közölte,hogy ez magától fut,mint az anyáé anno.Majd jó színész módjára elő is adta,ahogy felbőgnek a cipők motorjai,és kisüvöltenek alóla.
Nemzedékeken átível a vágy, a csodára!(Ráadásul ő alább adja,nem is kell a csodához adidas!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése