Ketten ülnek..

Horgolok..horgolunk..
Valahogy úgy esett,hogy amikor július végén megvettem a horgolótűt,meg az első fonalakat,mindjárt két tűt is beszereztem.Úgy gondoltam,Petrát is meg kell tanítanom.
Vevő is volt mindjárt a dologra.Leültünk a hintaágyra,a ragyogó napsütésben,és próbálkoztunk.
Valamikor úgy gondoltam,többé nem fogok sem kötni,sem horgolni..
Nyolc éves lehettem én is,amikor anyukám megtanított az első lépésekre.
Ahogy ültünk Petrával,önkéntelen jöttek számra a szavak.
"Beledugod,áthúzod,ketten ülnek egymás mellet,hurkolod,és áthúzod..Ketten ülnek egymás mellett..hamis pálca horgolása.Két szem ül a tűn.Talán ez a legegyszerűbb lépés.Itt kezdtem én is,és épp így,ezekkel a szavakkal tanított anyu.
KETTEN ÜLNEK EGYMÁS MELLETT!
Mindig szerettem alkotni.Az anyai nagymamám igazi virtuóz volt,horgolt,kötött varrt..Szebbnél-szebb dolgokat.Játékokat nekünk,kutyus,bohócot,akiről már régebben írtam.
Anyukám pedig kötött,és horgolt.Pulóvereket,sapkákat.
Én sokáig nem gyakoroltam semmit ezen hobbik közül.Valahogy nem esett volna jól,és valamiért más dolgokkal próbálkoztam.Gyöngyöt fűztem pl.,persze kevéske sikerrel.
Most újra ketten ülnek egymás mellett,és mozog az ujj,meg a tű.Mára már az egyráhajtásos pálcával is megbirkózik a csajom.Fordulni,magasítani nem tud,és néha szaporít,meg fogyaszt is,bár szándékán kívül.
A macinak mindenesetre készített ma egy kis ruhát,amire nagyon büszke.Az összevarrás persze az én dolgom volt,de a horgolás őt dicséri.
Hiába,a tudást tovább kell adni!