Új munkahelyen,új emberekkel ismerkedik meg az ember.
Mi nők szerintem nagyjából tipikus kérdésekkel nyitunk.Férj,család,gyerekek,esetleg a másik korának kifürkészése..stb..
Nos,a kérdések persze felém is áramlottak.Most veregetem virtuálisan a vállam,mert a korommal elképesztettem néhány kollégát,sőt mi több,szülőt is.A hozzám tartozó 3 gyerekkel meg végképp.Nem azt mondom volt idő,amikor felfelé kerekíthettem az éveim számát..bőven.
Most úgy tűnik javult a helyzet.No,elég a tömjénből..:)
Volt egy kis értekezlet,amin a fejlesztő pedagógus óvónénikkel gyűltünk össze.Minden tagóvodának van fejlesztő óvónénije is.Szakmai kérdésekről esett szó,jó volt.Zuhogott az eső,így az értekezlet végeztével egyiküket haza is vittem kocsival.Jöttek a szokásos kérdések. A gyerekek számánál jött a szokásos meglepetés,miszerint ki nem nézni belőlem.. Egyébként is,mindjárt 3 gyerek!Fú,nem semmi!
Ilyenkor én teljes természetességgel hozzáteszem,hogy bizony én még vágyom egy negyedikre is.
No,az óvónéni szeme itt kerekedett ám csak el igazán..Majd egy nagy levegőt véve,megkérdezte:
-Ugye azért nem vagy Jehova tanúja? :)
Annyira jó volt,hogy nem győztem mosolyogva szabadkozni.Nem,szó nincs ilyesmiről...
Egyszerűen csak imádom őket!
Ez vele is előfordul néha, bár a koromat nem kérdezik, de nem egyszer volt már olyan, hogy rácsodálkoztak a három gyerekre, volt aki megkérdezte, mind az enyém? :)
VálaszTörlés