Elmélkedős

Nemrégiben valaki azt mondta nekem,hogy majd ahogy "öregszem" évről-évre, évtizedről-évtizedre másként fogom látni a dolgokat.Van benne valami.Ma ilyen elmélkedős napom van..
Sokszor úgy érzem,hogy 22 évesen,naiv hittel,kezdő felnőttként bátrabb,nyitottabb voltam.Naivabb.
Nincs semmi gond,vagy baj...csak változom.Érek..Talán későn teszem.
Amikor tini voltam,volt idézetes füzetem.Oda gyűjtöttük a nekünk tetsző idézeteket életről,halálról,szerelemről..
Máig emlékszem egyre.Arra nem,hogy kitől származik,de a szövegre igen.

" Most akkor milyen a világ?Olyan amilyennek mondják,vagy amilyennek látom."
Közel 35 évesen sem tudnék válaszolni erre.
Sok hatás,tapasztalat ért az elmúlt időszakban.Mióta visszatértem a felnőttek,a munka világába.7 évig otthon voltam ugye,és a babaillat,pelenkacserék játszották a fő szerepet az életemben.Volt ezen idő alatt nagyon nehéz időszak is.
Mégis,a gyerekek naiv,tiszta világa volt.
Aztán visszatértem a felnőttek közé.Felnőttek?
Néha értelmeznem kéne a szó,szó szerinti jelentését..
Nem tudom..
Sokszor azt gondolom,hogy milyen jó is nekem,hisz a munkám zömét gyerekek között töltöm el.Velük,és köztük.Imádom,amikor az öltözőben óvónéninek titulálnak,és kérik a segítségemet az öltözéshez.Vagy amikor őszintén örülnek nekem,mesélnek,beszélnek vég nélkül.Nem játszmáznak,nem köntörfalaznak,nem titkolnak semmit. Jó nekem,hogy köztük lehetek.
A felnőttek világa sokszor döbbent meg.Nem tudom,hogy ki,mit,miért tesz,mond,csinál.
Talán furcsák ezek a mondatok,de oly sokat gondolkodom manapság.
Ma,egy Petrus osztályában eltöltött,rendkívüli szülői értekezlet indította el bennem a gondolatok fonalát.A részletek nem is lényegesek.(hosszú,tekervényes ügy)Egyszerűen csak furcsa,nehéz,és érthetetlen.Mátrix.Az érdektelenség,a nehézkesség..sok dolog.
Nos,nem tudom.
Nem értem.
Amikor a választási plakátokat olvasom,más sem csöpög róluk,csak a másik párt,az ellenfél ócsárolása,a vele való riogatás.
Miért nem mondják azt őszintén egymásnak,hogy gyerünk gyerekek,fogjunk össze,hogy mindenkinek jobb legyen.Gyertek,csináljunk valami világraszólót együtt!
Nem mondják..Fröcsögnek.Épp ez megy kicsiben is,nagyban is.
Azt hiszem volt idő,mikor nem jól reagáltam én magam sem.Sem emberekre,sem szitukra.Talán ez az időszak is egy érési periódus volt.No nem arról van szó,hogy most aztán kibomlott a virágom,de igyekszem.Talán épp ezért válik minden egyre furcsábbá.
Mi van velünk?
A nyáron..az a fickó,aki kitolta a kocsinkat a kátyúból... Talán semmi összefüggés nincs,de mégis oda vezetem vissza a szemléletem változását.
Miért nem teszünk magunkban rendet,és közeledünk őszintén,nyitottan a másik ember felé?Miért ez a sok furcsa klisé, sok rossz sztereotípia? Miért ilyen nehéz a lényeg,ami sokszor olyan egyszerű.
Tudom,zagyva vagyok magam is.Most lubickolok a zagyvaság mélyén,ami a világot illeti.
Egy valami megnyugtat,úgy gondolom egy ideje elég tisztán látom a magam életére vonatkozó lényeget,utat,szabályt,célt..Talán ez a legfontosabb.Biztonságot ad ott legbelül.
Felnőttek,mert felnőttek?
(Bocsánat,de néha kell ilyen is..)