Összefoglalva

Vigyázat,azt hiszem hosszú lesz!

BETEGSÉGEK

A helyzet végül jobban alakult,mint vártam. A gyermekek össznépileg kihányták magukat,volt egy kevéske hasmenés is mellé.Akadt éjszakai ágyhúzás,felmosás,minden ami ezzel jár.A doktornéninél is látogatást tettünk.Ő megállapította,hogy épp olyan vírus fertőzhette meg a gyermekeket,mint az aznap megjelenő összes többi hányós-hasmenős csemetét.Divat ez itt nálunk mostanság.
Szabolcs pöttyeiről a doktornő sem tudott bizonyossággal nyilatkozni,így a szaporodás mértékét,és a gyógyulás mikéntjét vette alapul. A pöttyök nem szaporodtak,nem hólyagosodtak,nem viszkettek,simán elmúltak,így nem a bégetős kórságról volt szó.Mindenesetre a héten itthon maradtunk.

DEPI(?) 7. napon megpihent..

Nos,ez a rázósabb adalék.
Azt hiszem,hogy túlhajtottam magam,illetőleg teljességében átélem a túlpörgős világot.Elfáradtam,és elég kedvetlen is lettem mostanra.Sose legyen persze ennél rosszabb sorunk,de néha bizony nem egyszerű mai embernek lenni,főleg nem nőnek.
Sírtam már erről párszor,és talán nem is jogos,hogy ezt teszem..sírok,pedig összességében minden jó,és szép.
Egyre inkább megvisel a rohanás, az időre kelés,kapkodás.mindig szaladunk valahová,valamit mindig intézni kell,postára,boltba szaladgálni..stb..cseng folyton a telefon,ott vannak a munkahelyi feladatok,itthon a háztartás.
Még a Teremtő is megpihent a 7. napon,mi mai emberek nem tudunk.
Valahogy emiatt is jutottam oda,hogy sem ide írni nem volt kedvem,sem úgy általában semmihez.A héten még az intézményem vezetőjével is összekülönböztem,pedig amúgy nem vagyok egy összeférhetettlen munkaerő,gyakorta még azért is elnézést kérek,hogy ott létezem,ahol épp dolgozom.(Ez a hely szűke miatt fordulhat elő.)Mégis,amikor a héten felhívott a hiányzásom kapcsán,és ,hogy nem jól értesítettem őket,mert nem koordináltam a helyettesítést..stb..Nos,akkor nem reagáltam a legjobban.
Utólag persze tisztáztuk,és tudom én ,hogy az ő szempontjából,az intézmény érdekét tekintve neki van igaza.Mégis,amikor hánynak,meg lázasak a gyerekek,akkor elveszítem a realitásom.
A héten se nem fotóztam,se nem írtam,se nem tanultam,csak úgy voltam... bele a világba.Itthon voltam,és csináltam a mókuskerék menetrendet.Házimunka,és társai.Petrával beszabadultam a virágoshoz is,és csináltunk újabb kiskertet,sziklakertet együtt.Amolyan csajos nap volt.Amikor cipeli utánam az általa választott kövér kis tujákat,akkor érzem,hogy mégis feltöltődöm.
Amíg az ember itthon van GYES-en, GYED-en,addig néha talán elvágyódik,főleg 6 év itthonlét után.Kreatív gondolatokra vágyik,felnőttek társaságára,szakmai kihívásokra.Akkor nem számol még az itthon továbbra is fennmaradó feladatokkal,hogy az együtt mekkora falat lesz.Épp ma hallottam a híradóban,hogy mennyire nehéz a mai nők helyzete.Sajnáltam is magam rendesen.
Ez volt itt az anya kitérő helye.Most készülök felszívni magam,és megírni 10 beadandó dolgozatot,és felkészülni 5 írásbeli-szóbeli vizsgára.Levezénylem az évvégét a saját,és a rám bízott gyermekek részére,és 2 hónapig pihenek+ szakdolgozatot írok.Jól hangzik.Fel is teszek egy számlálót,mikor is lesz tanév vége.

FELVILÁGOSÍTOTT

A héten hívott Petruskám barátnőjének anyukája.Zaklatott volt a hangja a telefonban.Először nem is akarta elárulni indulatai okát.Végül csak kinyögte.
A lányainkat az egyik osztálytárs kisfiú teljes körűen felvilágosította az élet nagy dolgairól.Sőt,tovább ment,és olyan kijelentéseket tett,hogy először Petrával gondolta mindezt kipróbálni,majd a barátnőjével...bár a lány WC-ben már egy másik kis osztálytársnővel ki is próbálták,amíg a napközis tancsinéni lement valahová.(?)
Először köpni-nyelni nem tudtam,majd valami hihetetlen oknál fogva kitört belőlem a nevetés.Valószínűleg kínomban.
A barátnő anyuka természetesen ezen kissé le is döbbent,megjegyzem jogosan.
Megfogtam én a dolog végét,és számon kértem a gyermeket.Valóban keni -vágja a dolgokat,persze nem tudja mit is beszél,de azt bizony szakszavakkal teszi.Én meg jövök itt a Télapóval,meg a nyuszikával..Bár én kívántam ezt úgy 6-8 év múlva átadni,de ma már úgy látszik ez lehetetlen.Megkértem a gyermeket,hogy azért a lány WC-t rendeltetés szerűen használják,és felejtsék el gyorsan ezt a témát,mert még nem nekik való mindez..Mik vannak?Elsőben?

MAJÁLIS

Akkor itt mindjárt csatlakozhatom is az előző történethez.Ellátogattunk a Kéktónál szervezett majálisra.A gyerekek hintáztak,horgásztak,vattacukroztak.Szabi is fel kívánt ülni egy forgóhintára,de amikor az elindult azonnal ki is akart szállni belőle.Neki való volt pedig,kisautót lehetett vezetni.A hinta forgott körbe a gyermek üvöltött.Ilyenkor a mozgáskoordinációs problémáimat legyőzve(akinek volt/van az próbál segíteni másokon:)) hihetettlen fürgeségről,és ügyességről vagyok képes tanúbizonyságot tenni.Pikk-pakk felugrottam mellé.Így mentünk egy menetet.Szabi végig ordított,engem is le akart lökni,közben volt a nézők között pár ismerős szülő is,aki végignézte Csilla néni hőstettét és a gyermeke kiborulását.A hintát valamiért nem állították meg,pedig látták mi is a helyzet.Megjegyzem,hogy Petra,és Peti ennyi idős korukban vér profi forgóhintások voltak.Ati talán nem..Hiába na,nem egyformák.
Visszatérve..Nos,a Demjén koncertre vártunk,úgy ezred magunkkal,mikor is megjelent a kedves kis osztálytárs fiúcska, a felvilágosítás nagymestere.Rá is kérdeztem nála a témára,csak úgy szépen,finoman.Ő meg frappánsan közölte,hogy Petra tetszik neki.Ahogy elnéztem kölcsönösség is lehet a dologban,mert a kisfiú megjelenése után a lány tulajképp észre sem vett minket.Incselkedett,arcot összedugott,rázta magát a zenére.Kész nő,hogy honnan adja magát már most ennyire?A Szerelem vonat ütemeire kézenfogva szaladtak a színpad elé a kisfiúval.Apánk arca sem volt egyszerű,rá is szólt a leány gyermekre,aki ezen jól be is sértődött.Már most kezdődik..Tudom,még csak elsősök,de mégis...Kezemben ott volt a piros kismotor,amit még Petrának vettünk első motorként.Ma Szabi jár vele.Ránéztem a kis járműre,és a csajra,aki közben kicsit nagyobb lett.Igaz még kicsi,de már mégsem annyira.Bizony,jó lesz rá vigyázni!
Miközben Demjén a színpadon énekelt,Ateszka felmászott a fára,én meg majd frászt kaptam.Őt figyeltem fél szemmel,másikkal Petrát,aki elrohant a kisfiúval,mellesleg Szabi is az én nyakamba kívánt beülni.Szokásos.
Ilyen egy nyugodt ünnep 3 gyerekkel.

ANYÁK NAPJA
Tudom,eddig talán vidámabb hangot ütöttem meg,bár kiérződött a kissé megfáradt családanya hangja is..
Anya!A mi napunk,anyáké.
Ez a bejegyzés egy össze-vissza kavalkád,talán főként érzelmileg.Szól a fáradságról,szól a féltésről,szól az idő múlásáról,a változásról.A gyerekek felnőnek,és azért mert felnőttek leszünk,nekünk kell okosnak lenni,felelősséget vállalni,nyugalmat sugározni,hátteret adni.Nekünk,pedig valljuk be,néha jól esik szintén megkapni mindezt.Valaki mondjon pár jó szót,bíztasson,legyen véleménye apró-cseprő ügyeinkről.Megteszik ezt a szüleink,amíg élnek.
Máig él bennem egy egyszerű,hétköznapi történet melegsége.
10 éves lehettem,amikor a bátyám elküldött üres kazettákért a DUNA áruházba.Elmentem,és vettem.Az árut viszont a pénztáros néninél felejtettem.más idők voltak még akkor,kisvárosban éltünk,mindenki ismert mindenkit.
Hazatérve kiderült,hogy nincs nálam a kazicsomag.A bátyám persze kiborult,mert valami kis megtakarított pénzéből vette volna.Én meg nagyon megrémültem,mert érezni akartam,hogy ő örül,amikor odaadom a cuccot neki,és már akkor is felzaklatott,ha valamit elrontottam.
Sírva indultam vissza a boltba,de félúton találkoztam Anyuval.Olyan megnyugtató volt meglátni,tudtam,hogy segít,és ott lesz,és megoldja,elrendezi..helyettem,hisz én vagyok a gyerek..Az a megkönnyebülés..felejthetetlen,amit ilyenkor érez egy gyerek.
Vissza is mentünk a boltba,és pénztáros néninél persze ott volt a kazetta csomag.
Anyu,hogy megnyugtasson beült velem a Bácska nevű kisboltba,ahol húsáru volt leginkább,de volt ott egy kis cuki is.Vettünk gesztenyepürét,meg beszélgettünk.Olyan egyszerű kis esemény volt,mégis máig emlékszem rá.Emlékszem,hogy milyen jó érzés az,amikor ott van a segítő kéz,a felnőtt,szerető anyuka,aki megoldja a bajt,és megvigasztal.
Sajnos hamar elveszítettem Anyukámat,és az általa adott biztonságot...
Mára pedig én vagyok az ,akinek félúton szembe kell jönnie,vigaszt kell nyújtania,és megoldást.Néha nem könnyű,de a legszebb örökölt szerep a világon!
BOLDOG ANYÁK NAPJÁT!