Délután,amikor Szabiért mentünk a bölcsibe feltűnően sunnyogott.Marika néni mellett álldogált az udvaron, és lesütötte a szemét.Szinte azonnal kérte,hogy vegyem fel,és a vállamba fúrta a fejét.
Marika néni mondta is mindjárt,hogy na sunnyog már a fiatal úr.
"Tudja,hogy vaj van a fején,mondtam neki,hogy elmondom anyának azt,ami történt."
Kérdeztem is mindjárt,hogy mi történt.
Kiderült,hogy az egyik kis kollégával fellökték az ebédes kocsit.Kiömlött egy csomó sóskafőzelék a csoportszobába,meg ugye minden ,ami még a kocsiban volt...Gondolom mennyire örültek a gondinénik,megjegyzem jogosan.
A beszélgetés során Szabolcs még inkább szégyenkezni látszott.
Azon kívül,hogy persze nem dicséretes ilyet csinálni,számomra az is szembeötlött,hogy a mennyire jól érti a beszédet a gyermek.Ráadásul jól is emlékszik ezek szerint,bár a következményes gondolkodás ezen szintjét még nem tételezem fel róla,de az tuti,hogy valamit megértett a dologból.Főként azt,hogy anya talán valamiért nem fog örülni,pedig milyen szép is volt az a zöld tenger,amit ők hoztak létre..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése