2010. május 25., kedd

Kötelék

Valami láthatatlan,valami csodálatos.Örökre szól!Testvérek.
Amikor átnézek a kerítésen,és azokat a félelmetesen önmagamra emlékeztető mozdulatokat látom..Amikor a gesztusok akár az enyémek is lehetnének..Tudom,ha mégis fiúnak születek,hát ilyesmi lettem volna.Mindig csodáltam ezt..Mellette ott az a sok közös,gyermekkori élmény.Vannak szépek,és vannak nehezek.
Máig számíthatok rá..Amikor hétvégén pecázni viszik az én srácaimat is,ahogy Apu vitt minket régen..Valami hihetetlen kötelék.Persze nem mindig volt felhőtlen,mint egyetlen emberi kapcsolat sem.Mégis az egyik legerősebb.
Ezt a csodát látom fejlődni nap,mint nap.Azt a kis világot,ahová én is csak látogatónak érkezem.Azt a "nyelvet",amit csak ők beszélnek,csak egymásnak tartogatják.Újra rácsodálkozom.Jó tudnom,hogy ez elkíséri őket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése