A dolog azon része,hogy ez az egész hogyan hat majd rám,az csak mostanában merült fel bennem.
Lenne,amit szívesen leírnék,de rögtön követi a gondolat,hogy ugyan ki olvassa..Kinek mi a célja azzal,hogy olvassa?
Tudom,ez kicsit skizo,meg olyan üldözési mánia szagú.Korábban nem is gondolkodtam túl sokat ezen.Olvastam sok rosszindulatú támadásról,beszólásokról,másolásról,gyerekek fotóinak eltulajdonításáról,mégis olyan naiv voltam ezzel kapcsolatban.
Összegezve röviden..rosszul érintett a dolog.Nincs is nagy kedvem írni,mert ki tudja,hogy ki figyeli.A NAGYTESÓ figyel téged.
Itt vannak a családom,gyerekeim életének pillanatai,képei.Belepancsolt nekem rendesen az,aki nyomtatót ragadott.
Amikor gyerek voltam,olvastam egy regényt.A címére nem emlékszem már.Volt benne egy epizód,amikor is a kisfiú hőn szeretett,féltett biciklijét ellopták.Megkerült ugyan,de többé már nem volt az igazi.Már nem vigyázott rá úgy,és nem féltette annyira.Már nem jelentette azt az örömöt.
Nem akarok persze drámázni,de hasonlót érzek én is.Jelenleg..Titkosítsam?Futamodjak meg,és ne bízzak..esetleg gondoljam meg kétszer ezután,hogy mit írok le,mert ki tudja,hogy ki,hova szalad vele?Furcsa érzés..
Van egy kaktuszunk.Mióta itt lakunk ,nem igen törődtünk vele.Ócskán is nézett ki.
Aztán bontott egy piros,gyönyörű virágot.Ma reggelre teljesedett ki igazán.
Bizony,a rosszban is lehet jó,a csúnyából is lehet szép,és nem minden az,aminek látszik.Nem mindenki olyan,amilyennek gondoljuk.Nem mindig az történik,amire számítunk.Ezt üzeni talán a kaktusz is.Jó lenne,ha így 34 évesen már én sem lennék túl naiv..
Üzeni még azt is,hogy akit,amit nem látunk elsőre túl különlegesnek,túl tehetségesenk ahhoz,hogy a lakás dísze legyen,még az is akiről sokat nem gondoskodunk...még ő is lehet hálás nekünk,és bonthat csodaszép virágot.Mindenkben ott a lehetőség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése