Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2010. július 21., szerda

Látogatások

Meggyőződésem,hogy vannak emberek,akiket nem véletlen sodor mellénk a sors.Abban szintén biztos vagyok,hogy vannak erős érzelmi kötelékek,amiknek nem mindig a vérszerinti rokonság az alapja.Lelki társ,talán előző életek hozadéka..ki tudja..
Nekem is vannak ilyen kapcsolataim.Nem sok,de ezek a legértékesebbek.Ezek akkor is működnek,ha messzire sodor az élet.
Az első,legerősebb ilyen kötődésem 3 éves koromra nyúlik vissza.Óvoda,kiscsoport.Rögtön egymás mellé szegődtünk társnak.Hosszú hajam volt,ami neki nagyon tetszett.Így indult a barátságunk,ami kitartott rengeteg éven,buktatón keresztül. Ott voltunk egymásnak az ovis,majd az iskolás évek alatt.Nekem bátyám van,de az évek során olyan lett számomra,mint egy lánytestvér.Megélte velem a legnagyobb bánatot,ami egy gyerek megélhet,ott volt sok kudarcnál,és hozott ajándékot a diplomaosztómra.Ott voltam,amikor egy igen vidám éjszakán megismerte élete nagy szerelmét,aki ma már a férje,és a kislánya apukája.Ott volt velem,amikor utoljára felhőtlen " gyerekként" nyaraltunk a Szelidi tó partján.Ez volt az a vakáció,ami után elkezdtem dolgozni,és kiléptem a nagybetűs életbe.Igen,ahogy az évek teltek távolodtunk is,bár talán csak térben.Ők Amerikában kerestek egy ideig boldogulást,én gyerekeket szültem.
Néhány telefon,néhány nosztalgikus beszélgetés.Sokszor megéreztem,hogy történik vele valami.Miután hazajöttek,volt úgy,hogy felhívtam,és ő épp kórházba került,mert rosszul lett.Megéreztem.Aztán babát várt,és én vele lelkesedtem,amikor megtudtam.Azt is megéreztem,hogy megszületett a kislánya.Sőt,azt is,hogy mikor kell felhívnom,mert szüksége volt a szavaimra.Ő az a személy,akivel bármennyi idő után találkozva sem feszengek,és mindig önmagam lehetek.
Tegnap meglátogattuk.Babanézős,beszélgetős délután volt ez.A srácok bemutatták milyen egy nagycsalád,kedvcsináló volt az újabb gyermek vállalásához.Nosztalgiáztunk.Mikor kicsik voltunk,eszméletlenül tudtunk vihogni az utcán.Erről dumáltunk persze tegnap is.Petruskám csak lesett.Szilvi pedig azt mondta neki:
-Petrus,majd egyszer neked is lesz egy ilyen barátnőd!
A kislányom ma visszakérdezett,hogy tényleg lesz neki is egy ilyen barátnője...nekem meg csak könnyek szöktek hirtelen a szemebe.31 éve már..Bizony,én is remélem,hogy a kislányom is rátalál erre,a barátságnak erre az igazán mély formájára..



Később,amikor felnőttként,ama átbulizott vakáció után felkerültem a fővárosba,és dolgozni kezdtem,bizony eléggé magamra maradtam.Igaz ott volt a bátyám,együtt laktunk egy lakásban,de a régi barátok,ismerősök maradtak a kisvárosban,ahol felnőttem.
Hamar kiderült,hogy a bátyám egy fiatal társasággal dolgozik,akik sűrűn,és fékevesztetten buliznak.Több se kellett nekem 22 évesen.Ekkor ismertem meg Katát.
Egyidősek voltunk,és hasonló momentumok sora szerepelt az életünkben.Hamar közel kerültünk egymáshoz.Vele aztán lehetett bulizni rendesen.Év végi Demjén koncert évről évre bejátszott.Egyszer csillagszóróval meg is gyújtottuk egy fickó haját.Kata által ismertem meg a férjemet is.Egy nyűgös téli reggelen is együtt lógtunk,pogácsáért indultunk a pékhez.Ő ismerte Attilát,és a sarkon összefutottunk vele.Bemutatott minket.
A bátyám kollégája pedig az ő férje lett.
Amikor én nagyon vágytam már kisbabára,ő épp terhes volt.Őt láttam először szoptatni is.Emlékszem,szájtátva csodáltam.Sok dolgot tőle lestem el.A második babánkat pedig együtt vártuk.Így lehetséges,hogy ma van mindkettőnknek egy-egy 5 éves fiacskája.
Tova sodort persze minket is az élet,jött sok nehézség,meg küzdelem. Aztán szinte szomszédos településekre költöztünk.
Ma hozzájuk készültünk nosztalgiázni,5 gyereket együtt terelgetni.Az autó nem indult,mert lemerült az aksi, de nem volt akadály,itt a HÉV.
Volt csivitelés,pancsolás,játék.Mi pedig beszélgettünk.Eltelt jó pár év,megnőttek a gyerekek.Ő felnőtt barátság.Más,de mégis igen hasonló,mint a gyermekkori.Talán ők ketten azok akikkel a legtöbbet nevettem és sírtam együtt életemben.Azt mondják,ez elég meghatározó.
(Amikor Kata nagy fia ölébe ülteti Szabit..No ehhez pl. nem kell komment..)

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép bejegyzés:) Igen, én is azt hiszem,hogy ezek a kapcsolatok néha sokkal fontosabbak és meghatározóbbak, mint a rokoni szálak! És soha nem hűlnek ki, még évek "nembeszélése" után sem.

    VálaszTörlés
  2. Jól áll a kezedben a baba!!! Apa meggyőzhetetlen;)

    VálaszTörlés