2010. március 15., hétfő

Már megint behúzott a családom..

Valami agyament ötlettel sűrűn előállnak.Engem meg könnyű egy-egy gyengébb pillanatomban befűzni.Ilyenkor talán a realitásérzékemet is elveszítvén,hátborzongató döntéseket hozok.Elég ehhez egy-egy mosoly,vagy gesztus,pár cuki megjegyzés és már le is vettek a lábamról.
Történt ugyanis,hogy tegnap Monorra mentünk állatvásárra.Itt már gyanakodnom kellett volna,de apjuk elűzte a gyanakvásom pár jól irányzott mondattal.Milyen jó lesz,ha látnak ott szép baromfiakat,meg csak nézelődünk.Valóban,sikítottak is a hatalmas kakastól örömükben,meg a kutya méretű nyusziktól is extázisba estek.
Nyilván más állatok is voltak a vásáron..hogyne.Mi más lehetett volna,ami a családom összes tagját felvillanyozta..mint a kutyák.
Tudni kell,hogy volt már nekünk itt egy talált Pincsink,aki egy igaz csavargó volt.Ő megszökött tőlünk.Eleve úgy találtuk,felnőttként.Imádott kilógni a kapun.
Aztán hoztunk egy Pulit is,akinek a magatartása elég hamar kiütötte a biztosítékot.Sokan szóltak előre,hogy a vérmérséklete nem ide,ebbe a pici kertbe való.Nos,őt végül elajándékoztuk,bár nehéz szívvel és lelkifurdalással.(Felszecskázta a kerítést,az összes homokozójátékot szétrágta,és sorolhatnám még.Az utolsó cseppek egyike volt,amikor az összes fehérneműt leszedte a szárítóról,és a homokozóban helyezte el.)
Ezek után magam sem értem,hogy hogyan fordulhatott elő az ami..mégpedig ,hogy ismét egy kutyával tértünk haza a vásárról. Fő motiváció eredetileg a "szaladgálós betörő" volt.Apánk azóta kötötte az ebet a karóhoz,márpedig kell ide egy kutya.Én bizony ellenkeztem is ,meg nem is,mert mitagadás csak félek azóta a januári éjszaka óta.
Tegnap tehát megesett az eset,hogy egy fekete kis kölyök előtt állva,könyörgő szemekkel nézett rám gyermekeim apja,hogy bizony ez a kiskutya lesz az ő barátja,vigyük haza.A kocsiban is fogta a kutyus mancsát,hogy az ne féljen az utazástól.A gyerekek meg jó partnerei voltak a könyörgésben,főleg Szabi aki teljesen felpörgött a jószágtól,mint általában minden kutyától.(A három gyerek közül ő a leginkább állatbarát.)
Így most egy kölyökkutya rágja ádázul a kerti bútort,vonyít éjszaka,és a lakásból is nehezen sikerült kitennem,mert a család ragaszkodott volna a benti tartózkodásához,lévén hideg van kint.A betörő meg csak szaladgáljon ugye.
Amikor tegnap megláttam,hogy mit vettünk(neten)..Akkor is kisebb idegösszeroppanást kaptam.Én nem ismertem ezt a fajtát,akinek van idegzete,az megnézheti.Cane Corso.Apánk pedig tudta mit hoz...
A kutya édes,a gyerekek imádják.Szabi folyamatosan öleli,csókolná.Tényleg egy édes monstrum.Meglátásom szerint persze ő sem ide való.Beletörődvén,hogy jópár évig nem lesz virág a kertben,és szecskává lesz minden,amit a kertben tartunk,örömmel nézegetem,ahogy a gyerekek kergetőznek vele.Tegnap délután nyugtatásra volt szükségem,így "plázáztunk" egyet a barátnőmmel.Benyomtam két sültfagyit is a kínainál,pár tavaszitekercs kíséretében.(Nesze neked fogyókúra..)Mindeközben felrémlett előttem a kutya,és járulékos történései...
Shéna,a személyi testőrünk,aki egy Cane Corso...jájjjj

3 megjegyzés:

  1. De édes!!!:-)nagyon szép kutya!
    megnéztem a neten...basszus,ha ettől valaki meg meri a kerítéseteket közelíteni,az nem százas... :-D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon édes az új családtagotok (most még)
    :)
    megnéztem és is...hááát
    végül is minden csak nevelés kérdése
    :)

    Ember legyen a talpán aki pár hónap múlva "hívatlanul" érkezik hozzátok!

    (bár én a fülét nem vágatnám le)

    VálaszTörlés
  3. nos, ez a fajta kutya véleményem szerint az egyik legszebb!!! én spec. imádom. viszont javasolnék majd 5-6 hónapos kortól egy kis kutyaiskolába járást :)

    VálaszTörlés