Ma

Ma sem volt épp az a tipikus"mi napunk" !Petra hőmérséklete újra feljebb kúszott,így már nem volt kérdés számomra,hogy irány Budapest.
A kezelőorvos nem volt bent,két rezidens doktornő vizsgálta a gyereket.
Mondhatom,hogy igen csak bizonytalanok voltak,habár jó szándékúak.Nem nyugtattak meg..főleg akkor,amikor a torokmandula spatulával történő vizsgálatát a fekvő gyermeknél kívánták elvégezni,aki ettől erősen öklendezett.Kértem,hogy ültessük fel,mert a helyzet így nem a legideálisabb.A számítógépük is lefagyott,és a vérvételt is az én unszolásomra kezdeményezték.Végül tették ezt manuálisan,és a saját lábukon haladva a labor felé,mert a gép továbbra sem működött.Hosszas tépelődés után döntöttek az antibiotikum mellett,aminek adagolását a neten is megnézték.No comment!

Igazi megkönnyebbülés volt,amikor megláttam a kezelőorvost a folyóson.Bár nyugdíjas, szinte minden nap bejön.Senki nem tudta,hogy épp ma is.Az igazság az,hogy hozzá hasonlóan odaadó,lelkiismeretes orvost nem is ismerek.Egyből átöltözött, és megvizsgálta a lányt.Más kezekkel nyúlt hozzá,hozzáértő volt.Megnézte a korábbi leleteit a gépben,és lefújta a vérvételt is.(Addigra kétszer megszúrták,sikertelenül.Ez az én bűnöm,bőgtem is miatta.)Az antibiotikum menjen,az helyénvalónak találtatott.
Érzem és látom,hogy ez az egész,ennek az orvosnak,embernek az élete!Szereti a gyereket,és mindent megtesz érte.Megnyugtat,már csak az is,ha meglátom.
Tanulság a dologban az,hogy rögtön be kell vinni hozzá a lányt,még ha nem is szív repesve megyünk oda.
Hazafelé betértünk egyik bevásárlóközpontba,napi betevőt venni.Apa intézte a bevásárlókocsihoz a pénzt.Aztán..itthon nem találta a pénztárcáját.Kiesett a zsebéből,mondta ő.Benne volt a céges tankolókártya,amin a limit 70 rugó.KÉSZ!
A bátyám zseblámpájával végzett kutató munkám egy mozdulattal sikeresnek mutatkozott,mert a pénztárca a vezető ülés mellé esett le,ahol a férfi ember nem találta.Folyamatban volt már a kártya tiltása,nálam pedig az agyi katasztrófa.
Hát így..