Dombságon lakó

Valamikor a nyolcvanas évek elején,egy copfos kislány mindig a konyhában tanult.Hiába volt íróasztal,és más lehetőség,ő valahogy mindig ott kint csinálta a leckét.Anyukája mosogatott közben,átnézték a feladatokat stb..
Volt ,hogy a kislány saját nevét úgy írta fel egy-egy dolgozata,hogy az ékezeteket lehagyta mindenhonnan, és a Csilla Csalla volt.
A környezetismeret kapcsán is írt néha érdekes dolgokat. Az állatoknak pl. "szőrbunája" van..bunda helyett.Ezek a bakik persze szállóigék lettek a családi körben.
Petrát elnézem,ahogy rendszeresen a konyhaasztalnál írja a leckéjét.Bizony mindig ez a kép jut eszembe magamról.Még az akkori illatokat is érzem.Két copf a fején,és olvas.(Ragaszkodván egyetlen konzekvens betűtévesztéséhez a B-D problematikájához.)Amúgy egészen folyamatosan olvassa az ismeretlen szöveget,most épp a kötelező olvasmányt,Ágacskát.
Néha feledékeny is..pl. kimegy a fejéből,hogy környezetből dolgozat lesz.Persze át se néztük..
Kiderült,hogy a mi lányunk dombságon lakik..síkság helyett.Persze akadnak itt buckák,épp az utcánk sarkán is egy hatalmas.Talán ez tévesztette meg a gyereket..
Megállapítottam tehát,hogy az élet csodás.Rend van benne. Viszontláthatod pl.a legjobb pillanatait,mint egy nosztalgikus képet.Láthatod régi aranykorod.Nézheted apróbb bukásaid más szemmel,és megélheted akkori sikereidet is.Mindezt persze más perspektívából,szülőként.Mégis,amikor ezek visszaköszönnek.. azok szintén emlékezetes pillanatok.