Tanulság és tapasztalat..avagy ültetés a suliban

Hiába,az iskola bizony nagy tanító mester.
Múlt héten tartottam egy előadást a településen,ahol dolgozom. Az óvoda-iskola átmenet volt a téma.Jól sikerült,mert több szempontból rálátok a dologra.Erről az élményről írok is majd..Most más miatt hoztam ezt ide..
Ahogy a lánykám iskolás lett,sok dolgot tanultam meg vele együtt.Sok olyan dolgot láttam meg,melyek tapasztalatként mélyen a fejemben éltek,hatottak talán a felnőtt életemre is,csak nem láttam az összefüggéseket.
Mennyire igaz az,hogy pl. az érdemjegyeinkre jórészt nem emlékszünk felnőttként,bezzeg a viszonyrendszerünkre,és az első emberi,szociális kapcsolatainkra igen.Még az óvodából is..
Mennyire fontos ez,és meghatározó.

Ültetés volt ma az osztályban.A tanító néni engedi a gyerekeket szabadon választani.Petrám eddig egy kedves kis barátnője(legjobb) ült.
Kb. 3 hete egy új kisfiú jött az osztályba,aki sejtelmes is,hisz eddig külföldön élt,kicsit furcsán is beszél.
Újdonság varázsa.Petra jól kijön vele.
Megbeszélték,ha ültetés lesz,hát ő bizony az új kisfiú mellé ül.A kis srác is így vélekedett.Ma ültetés volt.Petrám valahogy figyelmen kívül hagyta a kis barátnője érzelmeit,aki szívesen tovább vitte volna megszokott párosukat,és ült volna Petrám mellett tovább.Elvakította a lánykám szemét az újdonság varázsa..ráadásul egy kisfiú..
Nos,a fiúcska az utolsó pillanatban meggondolta magát,és más mellé ült..Sőt,azok is,akik jelezték,hogy akár szívesen ülnének Petra mellé.SŐT,a legjobb barátnő is más mellé ült,hisz.."elhagyták".
Petra végül egy kislány mellé került,akivel nem is volt eddig különösebb kapcsolatban.Estére kiborult,sírt is.Csalódott volt,és megélte,hogy milyen az amikor rossz döntést hozunk.Azt mondta,fájt a szíve,amikor a kisfiú "becsapta".Most meg azért fáj a szíve ,mert cserben hagyta a kis barátnőjét.Mellette jól érezte magát,jól tudott figyelni.Jó volt együtt.Vajon játszik-e vele ezentúl?!
Az önmarcangolásban addig jutott el,hogy én beszéljek a tanító nénivel.
Milyen érdekes ez!Mi felnőttek is..képesek vagyunk házasságokat felrúgni az újdonság varázsa miatt.Tudom,talán durva párhuzam,de van benne valami.
Aztán esetleg mi is hoppon maradunk,ami fáj!
Mi felnőttek is nehezen nyitunk a számunkra ismeretlen emberek felé.
Próbáltam a lehetőségeket bemutatni,hogy most ezt a mellé került kislányt is jobban megismerheti..stb..Sajnos most még csak a "veszteség" fájdalmát élte meg.A saját döntése felett érzett kritikát,csalódottságot.
Mennyi mindent meg kell tanulnunk.Jól megalapozott döntéseket hoznunk,nem a pillanatnyi érzéseinkre hagyatkoznunk.Milyen összetett ez,ha emberi kapcsolatokról van szó.Sajnálom,hogy őrlődik belül,de tudom,hogy ezt a leckét is meg kell tanulnia.

Még mindig a lány..Hétvégén itt volt játszani egy kislány az osztályból.Pár utcányira lakik,így evidens lehetne,hogy többet találkozzanak.Ő egy kis "népszerű" csajszi.Magas,csinos,szőke,és közel egy évvel idősebb Petránál.Mindig úgy gondol rá a csajom,hogy belé mindenki szerelmes,és mindenki szereti,és milyen szép,magabiztos..stb..
Aztán amikor a kislány kinyilatkoztatta,hogy ő biza szerinte nem is tetszik senkinek,és nála Petra sokkal szebb..nagy volt a csodálkozás.
Érdekes volt hallgatni a csevejt. (Talán pár év múlva megköveznek ezért..)
Érdekes volt,mert Petra is levont tanulságokat.Megállapította,hogy ez a kislány sem különbözik tőle semmiben,sőt neki sincs nagy önbizalma.
Mennyire viszonyítás kérdése az egész..
Jót játszottak.Sütöttünk,alkottunk,matekoztunk.A suliban keveset játszanak együtt,más a társaságuk,nem ismerik egymást eléggé.
Másnap pedig..csak köszöntek egymásnak,és menetek tovább..
Épp,mint mi felnőttek.Sokszor falakat építünk,melyek adott közösségben masszívak.
Előfeltételezzük a másikról,hogy sokban különbözik tőlünk,adott esetben más is mint mi,talán bizonyos dolgokban jobb,szebb,magabiztosabb.NEKI BIZTOSAN JOBBAN MEGY!.Aztán belátjuk,hogy nem is különbözik igazán...csak azt a falat..azt mindkét oldalról nehéz leverni,főleg az adott viszonyrendszerben.
Megállapítottam,hogy nem egyszerűek az emberi kapcsolatok.Persze ezt eddig is tudtam.Az mégis más megvilágításba helyezi a dolgot,hogy gyerekek vívják az élet próbáit.Nekik milyen nehéz lehet ezt átlátni?Ez is tanulási folyamat,és remélem csak,hogy jó leckéket kap a gyermek,mi pedig jól vezetjük,segítjük ezen az úton...