Ateszka 6 éves státusza,és oltása is megvolt a héten.21 kg,és 116 cm a kisöreg.Nem egy hatalmas darab,viszont jóból azt mondják kicsit adnak.
Minden rendben van vele,a korának megfelelően fejlődik.
A 6. szülinapja után 2 nappal ki is esett ama mozgó tejfog,amit azóta el is veszítettünk.
Történt ugyanis,hogy én a komódra tettem,hogy majd este betesszük a párnája alá..Nem jött össze,mert a komódról eltűnt.Atesz szerint a fogtündér vitte el.Hosszas keresgélés után én is hinni kezdtem eme verziót.jött is a fogtündér,és a rég óta vágyott,belül szőrös gumipapucsot hozta a fiatalembernek.
Óvónéni pedig lerohant ma reggel,mondván,hogy nyilatkozzak arról,hogy megy-e iskolába.Ezt a helyettes doktornő is megkérdezte apától,amikor is a státuszvizsgálatot végezte.
Apa nemes egyszerűséggel vágta rá,hogy az asszony gyógypedagógus,majd ő eldönti..A doktornő jót mosolygott a dolgon.
Nos,az óvónéni is így gondolkodhatott.Közölte velem ma reggel,a csoportszoba ajtajában,hogy ők Atiban a legbiztosabbak az iskola kapcsán,hisz szakmabeli az anyukája.Menjen csak a suliba.
Érdekes dolog ez.Én nem vagyok most magabiztos.Van már egy iskolás gyerekem,és más aspektusból is szemlélek sok apró körülményt.Sokat-sokat vizsgáljuk a gyerekek iskolakészültségét.Főként a képességeiket nézzük,no meg a feladathoz való viszonyukat.
Pszichésen miújság? Mennyire tűri az a kisgyerek a kudarcot? Milyenek a szociális kapcsolatai? Nos,ezekre talán kevesebb figyelem jut..
Én ebben vagyok bizonytalan.Olyan..törtető,taposó a világunk.Sokszor már ezek a kicsi gyerekek is azok,hisz ezt kapják mintaként.Ez persze csak az én véleményem,de nem szeretném,hogy Atit megegyék reggelire.Tudja kicsit jobban kezelni a kudarcot,és álljon ki jobban magáért.Nem tudhatom persze,hogy az idő itt milyen tényező.Alapvető személyiségjegyek is vannak ugyebár..
Szóval,bár kompetens szakmabeli vagyok,mégis telefonos segítséget fogok kérni,mégpedig iskolaérettségi vizsgálat formájában.Objektív vélemény szülessen,ráadásul olyanok tollából,akik engem is ismernek,akiben bízok.
A voksomat az oviban maradás mellett teszem le egyelőre.A gyerek ugyan ügyes kis szivacs,rövidebb mondatokat is elolvas,összead-kivon,és egyre színesebb ábrázolás terén is..csak túl szép a lelke,ami öröm nekem,de ott dübörög körülöttünk a világ.
Így állunk tehát Atival,akik hihetetlen nagy lett.Talán az is mozog bennem,hogy tovább legyen az én kis óvodás manóm? Ez egy rossz verzió,és nem jó támpont.No,ezért sem vagyok itt adekvát.
A lényeg a lényeg! Imádom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése