2011. január 18., kedd

ÉSSSS...nem ÉN voltam...

Megtörtént..Néhány kényszer ragad ránk a létünk során.Nekem is van ilyen.Rettegek pl. a parkolóban hagyott kocsiért.Amikor Petrával 30 hetes terhes voltam,arra mentünk le a sógoromék lakásából,hogy 10 perc alatt ellopták a kocsinkat.Nagyon vacak volt.Sírtam én,mint a záporeső.Jó pár személyes dolog,emlék volt benne,és olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam,ahogy ott álltam a nagy pocival,járgány meg sehol.
Apa kézen fogott,és elindultunk sétálva a rendőrségre.Biztatott,hogy nem baj,ennél csak jobb autónk lesz!
No,valószínűleg itt ragadt rám a fentebb említett kényszer.

Amúgy egy mazsola vagyok,az a fajta mazsola,akinek 3 éve van ugyan jogsija,de örökké magán viseli ezt a stigmát.Alapból nem bánt,sőt büszke vagyok arra,hogy a vártnál bátrabban,minden nap vezetek.Akár a fővárosban is,vagy az M0-án,amit sosem hittem volna.Mégis van bennem egy pici félsz,hogy kárt teszek a kocsiban..

Ma szépen sütött a Nap.Munkám végeztével napszemcsit csaptam a fejem tetejére,és távoztam a oviból.Valami félmosoly is bujkált a szájam szélén örültem,hogy jöhetek haza a családhoz és ahogy írtam,a Nap is süt.
Az ovi elé érve kezdett csak a gyomrom felfelé indulni,a lábam pedig remegni.Akkor,amikor megláttam,hogy ÖSSZETÖRT!
Beletolatott egy másik NŐ,ahogy a párom fogalmazta meg.(Sokat elárul!:))
ÉS TÉNYLEG! Egy cetli várt a lógó lökhárító,repedt fényszóró,horpadt oldalelem felett.(Kárbejelentőt is töltöttem ki ma,mindig tanulsz valamit,pl ilyen pontos meghatározásokat is.)A cetlin a vétkes sofőr telefonszáma volt látható.Jött is,ahogy felhívtam.Egy anyuka,akinek gyermeke "kliensem". Rögtön sűrű elnézést kért,hogy...
"Kedves Csilla ne haragudjon,DE sok volt a hátsó ablakban a plüss játék,és a Nap is sütött!Nem láttam a kocsiját!"
Gondoltam magamban,hogy azt én is látom.A játékot is,meg a Napot is,ami olyan jó kedvre derített.
Aztán következett egy olyan NŐIES intézési mód,hogy azon mást nem lehetett már,csak hahotázni.Egyikünknél sem volt kárbejelentő lap. Hívtam az ovititkárságot.Mondták a csajok,hogy próbálnak a netről letölteni.Nem ment..
Akkor menjünk el az anyuka kozmetika szalonjába,ahova egy biztosítós ismerőse hoz majd lapot.Olyan kapubeálló volt ott,hogy tuti voltam abban,kifelé neki fogok tolatni.Máskor ilyen helyre sosem állok be. :)Kiderült,hogy "U" alakban,körben fut az út,amin távozhatok.
Lett kárbejelentőlap,és ki is töltöttük.(összesen talán 4 darabot,mire hibátlanul sikerült..)Közben az anyuka grátisz meg akarta masszírozni az arcom,de ehhez nem volt éppen jó az idegállapotom.Én pedig rögtönzött szülői tanácsadásban,és az iskolaérettségről szóló előadásban részesítettem őt..igénye szerint.
AZTÁN!Kiderült,hogy lejárt a jogsija,nekem pedig a személyim. Nálam jogsi sem volt,mert Apa elvitte valami adat miatt,és nem tette vissza a pénztárcámba.A kötelezőbiztosító váltás miatt még nincs új kötvényünk,így kötvényszám sem létezik.Több tízperces telefonálgatás,menühallgatás.Mit is írjunk a lapra?
Szóval izgi volt. A végén már magunkon nevettünk.Ahogy kijöttem az üzletből,és megláttam a kocsi elejét,nos valahogy már nem éreztem semmi különöset.Beszálltam,zenét kapcsoltam,és félmosoly jelent meg a szám szélén.
Sokkterápia,ingerelárasztás.Összetört,majd helyrehozzák.Féltettem,és mégis megtörtént! Nagy,és többszörös tanulság!
Valaki fair,becsületes volt velem.Telefonszámot hagyott,nem ment el szó nélkül.Beszélgettünk,kontaktust teremtettünk,még ha nem örömteli apropóból történt is a dolog.
Összetört,de a Nap szépen sütött!ÉSSS nem ÉN voltam!!!

1 megjegyzés:

  1. hát ezen csak mosolyogni lehet! jólvan, túlvagytok rajta, a biztosító majd fizet...és azért menjél vissza egy arcmasszázsra, :)

    VálaszTörlés