2011. július 23., szombat

Nosztalgikus

Van egy volt kolléganőm.Sokat köszönhetek neki,úgy gondolom jó példa volt számomra,nem csak szakmailag.
Két pici fia volt,amikor elkezdtünk együtt dolgozni. Akkor jött vissza GYES-ről.
A nagyobbik fia nagycsoportos,a kicsi kiscsoportos volt akkor.
Aztán oda jártak suliba,ahol akkor dolgoztunk.
Emlékszem,amikor a nagyobbik gyermeke volt elsős.Vékonyka,félénk kisfiú volt.Minden szünetben jött az anyukájához.MAMI..így szólította az anyut.Elmesélte a szünetekben sikereit,kudarcait neki,a MAMINAK.
A kolléganőm azon a napon volt 40 éves,amikor mi házasságot kötöttünk.Máig emlékszem.
Aztán távolra sodort az élet minket..A közösségi oldalaknak köszönhetően néha bekukkantok hozzá,mi is lehet velük.
Mára a nagyobbik fia felnőtt,izmos,kisportolt FÉRFI.21 éves,egyetemre jár.Nagyon helyes emberke lett belőle.Bennem meg csak a döbbenet!!!(Megjegyzem,hogy az első osztályom tagjai 21-22 évesek,és akad közöttük olyan,akinek Szabimmal egyidős gyermeke van!Hja,valamikor én tanítottam az anyut olvasni!)Mintha tegnap lett volna.
Talán önző dolog a részemről,de ettől valahol félek.Nem,nem az idő múlásától ami engem illet.Nem bánom a mimikai rácaim sem..,de valahol mégis rémít ,hogy gyorsan megy az idő.Nagyon hamar lesznek ekkorák majd az én srácaim is..Sokat gondolkodom ezen.
Ez az élet rendje,de valahol tényszerűen"mutogatni" kéne ezt!EMBER,figyelj!Az idő elrepül!Használj ki minden percet!Ne vesd túl gyakran a TV,számítógép elé gyermeked!Csodáld a szemét,a tekintetét,ahogyan rád néz!Legyél vele nap,mint nap,és szerezz közös élményeket!Hamar felnő,és a perc,a pillanat elillan.Úgy hiszem csodás megélni,és látni,ahogy felcseperedik egy kisgyerek,a mi kisgyermekünk.Mégis..hihetetlen gyors!Talán ezért is..
Meg azért is,mert az unokahúgom Július 25-re várja első kislányát Dórát,aki közel,s távol a második kislány lesz a családunkban Petrám után..
Miután egy anyuka,akit rendszeresen követek nem rég szülte meg 3. babáját,és miután ma láttam egy szintén nosztalgiázó anyu képét..Szóval épp ezért pár megörökített csodát néztem át ma..Ebből szemezgetve ide..






1 megjegyzés:

  1. Jajj, a hármaskupacos képedre nagyon emlékszem :)
    Mi is mennyit nosztalgiázunk itthon! Folyton megy az "emlékszel, amikor...?" nemrég kis pocaklakók voltak, ma meg már önálló "nagyok". utálom, hogy ennyire gyorsan megy az idő! Amikor gyerek voltam, nem így tűnt, felnőttként sokkal gyorsabbnak tűnik :(
    ...és amikor fiatalok nem mernek tegezni? te jó ég! Én még fiatalnak tartom/látom/gondolom magam, de egy 18éves már nem mer letegezni....nem szeretem én sem, hogy így elmegy felettünk az idő....

    VálaszTörlés