Vannak az életben dolgok,amiket nagyon másként élünk,érzünk gondolunk.Míg éretlenebb tacskó voltam,sokszor nehezen tudtam azonosulni mások elképzeléseivel,érzéseivel,ítéleteivel.(Néha megbotlom most is..)Talán túl fekete-fehér volt a világ.
Azoktól az emberektől ,akik ismernek,szeretnek engem(személyesen is) szerencsére sok pozitív visszajelzést kapok.Néha értetlenül állok ezen dolgok előtt.
Hogyan csinálom én? Három gyerekem van,dolgozom,tanulok,van hobbim,amit rendszeresen űzök,rend van a házkörül,a kertben,az életünkben..nagyjából..
Bezzeg én néha nem így látom.Porcicák itt-ott-amott,szakdolgozattal elmaradva,munkahely ügyben bizonytalanul,és néha türelmetlen anyaként..Szóval,ha önkritikával nézem magamat,vannak gyengébb pontok,DE megtanultam már,hogy ember vagyok,és mint ilyen tökéletlen.
Van a környezetemben olyan ember,aki talán sosem fog gyermeket vállalni,és ezt képviseli is.Ilyen-olyan okból,de neki így,gyerek nélkül jó,holott korban előrébb jár,mint én.Nem,nem mondom azt,hogy számomra ez nem furcsa,de ma már nem akarok ítélkezni efölött.Ki vagyok én,hogy ezt tegyem?Mások vagyunk,és van akinek tényleg..talán így kerek,így harmonikus az élete.Miért ne?
A dolgok valóban ott belül,bennünk dőlnek el,de jó ha tudjuk mit akarunk,és tudunk is abban a létformában működni.Van aki szerint pl. az már rengeteg áldozat(???) amit én hozok,én pedig nem így érzem..
Vannak emberek,akikkel találkozunk,és bár nem ismerjük őket mélyen,pár szót váltunk velük,a hétköznapok szintjén ütközünk néha..mégis valamiféle hitet,tudást kapunk általuk.
Van a városkánkban egy hatgyerekes anyuka.Én az ő csodálója vagyok.Nekem az az emberfeletti,megfoghatatlan,amit ő képvisel,bár itt megerősítést is nyer számomra a teória,a dolgok megéléséről,a belső harmóniáról.
5 fia,és egy pici lánya van ennek az anyukának.Szinte mindig biciklivel jár,és már az egészen pici babáját felültette a bringára,úgy közlekedett vele.(Sőt,hatalmas pocakkal is ezt tette.)Ez az anyuka mindig mosolyog,még akkor is,ha épp megoldhatatlan szituban van.Soha nem éreztem még rajta fáradságot,vagy negatív impulzusokat.Mindig csinos,nőies,igényes.Legfőképp,mindig vidám!Ott van az a sokat emlegetett kisugárzás,amit bizonyos emberek kapcsán szinte tapinthatóan érezni.Jó mellé kerülni,mert olyan nyugalom veszi körül,hogy átkerül még a környezetére is.(Mellesleg ugyanaz a hobbija,mint nekem.)
A nagyobb gyermekei egytől egyig jó tanulók,rendezett,szervezett gyerekek.
Mindig van pár jó szava felém,pedig tényleg ,alig ismerjük egymást.
A múltkor épp a kocsiba pakoltam egy helyi bolt előtt,mikor is hasonló mennyiségű cuccal,bringával haladt el mellettem.Biztosan vannak nehéz napok,és nehéz órák,minden ember életében akadnak..hogyne..
Keressük a helyes utat..Hány gyerek lenne ideális..?
Miért ne vállaljunk egyet sem?
MERT kevés a pénzünk,és rossz a gazdasági helyzet,vagy talán majd később,amikor jobb lesz.
Vállajunk egyet,mert egy gyerekkel is alig bírunk el.(Megjegyzem,szerintem egy gyerekkel néha több"gond" akad,mint pl. hárommal.Ki más van neki,mint mi,a szülők?)
Mindezen érvek persze szintén nem elítélendők.Sajnos néha nagyon is reálisak.
Mégis,azt hiszem nem gyerek nélkül,vagy akár 6 gyerekkel boldogabb,vagy boldogtalanabb az ember.A sok gyerek sem feltétlen "áldozat",nem önfeláldozás.Igazából a nekünk megfelelő döntés a jó,persze azt meghozni,a jó utat megtalálni sem egyszerű.Önismeret,saját magunk igényeinek felismerése,jó belső struktúra,és saját ÉNünk szeretet is kell hozzá.
Szóval..jó látni,ismerni olyan embereket,akik megtalálták,és tudják működtetni azt a bizonyos harmóniát.(Úgy hiszem,valahol már én is ráléptem az útra,de még fejlődhetnék ebben.)
Korábban úgy választottam "példaképeket",hogy számításba vettem pl. szakmai sikert,vagy státuszt..Milyen okos,intelligens..szorgalmas..adott ember,mi mindent ért el stb..stb..
Nagy dolgok!
Manapság a példakép szó hallatán más valaki(kik) jutnak eszembe,és ez így jó!(NEKEM)
