Egy hétig nem szólok hozzád

Front volt,van és lesz.Nálunk ezt mindig megérzik a gyerekek.Ma nagyon rossz napjuk volt.Ati és Petra egyenesen képtelen volt egy levegőt szívni.Folyamatosan egymás vérét szívták.Szabolcs pedig aláfestésként ordított,amúgy ok nélkül.
Kemény érzelmi csaták dúlnak.
-Olyan vagy Atika!Most legalább egy-egy...hétig nem fogok hozzád szólni!
Mondta sipítós hangon Petra.Majd így folytatta:
-Este is csak Szabival fogok összebújni! Veled nem,egyáltalán nem..
Ati csapkodott egy kicsit,dúlt-fúlt,megjegyezte,hogy jó,akkor ne is bújjon hozzá a nővére,majd bement a szobájukba.
Petra morci fejjel ült a fotelban,míg Atika odabent Dinó trükkös autópályát kezdett építeni.
Kis idő elteltével Petra bebaktatott hozzá,és megkérdezte tőle:
-Játszhatok veled úgy,hogy közben nem szólok hozzád?
Makacs a csaj..Nem szól ugye,mert ezt helyezte kilátásba,no de az ember lányának csak hiányzik a tesója.
Mikor aztán erre felhívtam a figyelmét,azt felelte,hogy holnaptól kezdődik a beszélgetés szüneteltetése.Kiskapu,kiskapu..
Pár perc,és úgy játszottak együtt,mintha mi sem történt volna.
Petra szülinapi bulin van.Atika kb százszor kérdezte meg az elmúlt két órában,hogy mikor jön haza Petra,mert hiányzik neki..
Ennyit az egy hetes mosolyszünetekről,némasági fogadalmakról,tesóháborúról.