Alkotunk

Sajna van rá időnk,mert hideg van,így a nyár utolsó napjait kénytelenek voltunk bent tölteni.
Petra zokniembere saját ötlet,teljesen saját kivitelezés.A varrást is ő vállalta,bár a tűbe a cérnát végül az apja fűzte be.Épp hazaértem a munkahelyemről,amikor azt láttam,hogy Apa a nagy kezeivel fűzi a cérnát,és előtte egy majdnem kész bábú hever.
Én magam pedig "ontom" a sapikat.Ugyan egy nyári táskába is belekezdtem,de végül az időjárás lebeszélt róla.
A virágos sapit viszont továbbfejlesztettem,és gyöngyökkel is elláttam.Holnap ebben megy a csaj az évnyitóra.

Vége van a nyárnak..

Sajnos lassan tényleg vége van.
Idén is gyorsan elrepültek a nyári napok.Sok helyen jártunk,sok mindent csináltunk.Jó kis vakáció volt.
Jelentős dolgok is történtek.Összegezve ...
Szabcsi pl. szobatiszta lett,és mondhatni folyékonyan beszél.Sokat kérdez,aktív,ügyesen kooperál a nagyokkal.Szereti a kisautókat,profin berreg nekik.Lili kutya pedig egyenesen a szíve csücske.Önkiszolgálás terén teljesen önálló,remekül összekeni titokban elcsent nutellás palacsintával a fél konyhát.Méreteit tekintve még mindig 14 kiló,a hossza viszont sokat változott,mert 88.5cm.Szerdától megkezdi a második bölcsis évét.Tiltakozik ellene,azt mondja,ő bizony nem megy bölcsibe.


Ateszka is sokat nőtt a nyáron.21kiló,és 111cm.Éppen féktelen korszakát éli.Sokszor kétszer,háromszor is el kell mondani neki ezt-azt.Egyébként nagyon érdeklődő,mindent megjegyez,és mindent megkérdez..Néha olyasmit,hogy mi az a tőketartozás..légy kellően okos az érthető válasz kivitelezésében.Ezt-azt elolvas,akár 4-5 betűs szavakat is összeolvas,ha akar.Lehet,hogy mégis ez lesz az utolsó ovis éve,bár a szeleburdisága miatt gondolkodtam a plusz egy év ovin.Szerencsére bőven van még idő dönteni,és változni.Atesz szerdán megkezdi a nagycsoportot,ami hihetetlen,hisz még csak most született.



Petra,aki másodikos lesz..Elképesztő.no,ő jól kivette a részét a pihenésből.Rá is fért az elsős év után.Néha rávettem a gyakorlásra,de nem mondanám,hogy rajongott az ötletért.Jól kigömbölyödött.26.5 kiló,bizony alig bírom el.Na,nem mintha olyan nagyon kívánkozna karba,mint régen.120.5 cm.Nem éppen kiemelkedő magasság.Tegnapelőtt nézegettem is,hogy biza jelentősen kisebb,mint az osztálytársai.Nem is ez a lényeg...Épp olyan eleven,érdeklődő,nyüzsgő,egészséges,mint a többiek.Ez számít igazán.Megvettük már a sulis cuccok zömét is,a könyveket pedig majdnem Bettiéknél felejtettük,mert ők hozták el nekünk,mialatt mi nyaraltunk.A füzetek becsomagolva,az elsős cucc a padláson.A beszerzést idén azért kopottabb misztikum övezte.Hiába,az első év varázsa csak egyszeri.Bizony rohan az idő.Anyukám csomizta így össze a holminkat régen.Most meg én az első adagot.Szerdától másodikos lesz a csajom,és ha minden igaz,úgy nem lesz napközis,ahogy a fiúk sem lesznek már az intézményekben az alvás ideje alatt!Hurrá!

( A képen épp fürdőköpenyes,horgolt sapis harcművészként jelent meg,hogy segtísen pakolni..)




Nos,a gyerekekről kb. dióhéjban ennyi,tudnék bő lére is..Ki szeretnék ragadni majd pár képet is emlékül,mert jó kis nyár volt ez az idei.Jómagam is rég változtam ennyit.

Csipkerózsika ottalvós bulit rendez..

A Shrek valamelyik részében hangzik el az iménti mondat.
A lányom egy ilyen ottalvós bulin van éppen.Ezen a nyáron már másodszor.
Pár hete Bettikél aludt egy átjátszott délután után.
A mai szervezett,több résztvevős est.Meghívó is érkezett rá,amitől Petrám hanyatt is esett.Igazi,csajos invitálás a kis barátnőtől. 4 kislány ment volna az osztályból,no meg ugye a házigazdák.Végül csak 3 érkezett meg.Vitték a kis motyót,fogkefét,kispárnát,alvós plüss állatot.Komoly nők már na,mindjárt másodikosok.
Hol van már az az időszak,amikor Szabi született,és Petra úgy sírt utánam a mamiéknál,hogy még éjfélkor is fel kellett hívjanak."Hiányzol Anya!" Zokogott,mint a záporeső.No,erről ma már szó sincsen.Puszit adni is úgy kellett hívni,mert rohant el a lányokkal.A helyzet ennél persze csak neccesebb lesz,de ez a szülők sorsa.
Ateszka bemászván a kádba sírni kezdett,hogy hiányzik neki a nővére.El is hiszem,pedig mennyire utálták még egymást délután.


(Betti anyukájától a pár héttel ezelőtt készült esti képek)

Megalkuvó....?????

Felnőttek,mert felnőttek..
Felnövünk,döntéseket kell hoznunk.Amíg gyerekek vagyunk döntenek helyettünk,jó esetben velünk együtt..Az ételről,amit esetleg meg kell ennünk..(szerencsére ez ma már kiment a divatból..)a ruháról amit fel kell vennünk,sorolhatnám.Mégis,a felelősség terhe jórészt más vállát nyomja.A felnőttét.
Felnőttként magunk döntünk,hol jól,hol rosszul.
Furcsa világban élünk.Így a harmincas éveim közepe felé sok gondolat,kérdés forog,és forrong a fejemben.Hogyan vezetem az életemet?Hogyan döntök az életünkről?Megalkuvónak kell-e lennem? A félelmeim,szorongásaim reálisak,vagy irreálisak?Mennyi időt pazarlok el ezekre a félelmekre?
Mennyi időt pazarlok el arra,hogy bizonyos dolgokba beletörődjek?
Mennyire veszem figyelembe az élet mulandóságát? Mennyire élem teljesen meg,és át az örömöt?Boldog vagyok az adott szerepeimben?
Lehet,hogy későn érő típus vagyok,hogy ezek a kérdések most foglalkoztatnak.Talán most teszek,vagy tettem szert arra az erőre,hogy többet tegyek önmagamért is,hogy mindannyiunknak jobb legyen.Őszinte tudjak lenni saját magamhoz is.
Döntöttem.. másfél éve.Mára megértettem,felmértem,hogy a döntés csak részben volt jó.Nem alkudtam meg a sorssal.Nem gondoltam azt,hogy majd így eldöcögünk,majd így eltelik az idő.Nekem kell élnem az életem,és nekem kell rajta változtatnom is.
A munkahelyem volt az,melyről döntenem kellett.Miért?Magamért.Sok dolog miatt..Mert merni kell változtatni,mert nem lehet megalkuvónak lenni.
Pályáztam egy szomszédos település óvodájába.Sokan pályáztak..Egerből jöttem haza a felvételi beszélgetésre.Határozottan,boldogan,minden izgalom nélkül ültem a vezetők elé,mert hittem,hogy jó szakemberként,jó emberként látnak majd,és engem választanak. Élveztem a megmérettetést. Kicsinosítottam magam kívül,belül..A gyerekekért,és azért,hogy tudjam,én irányítom az életemet.
Engem választottak.A sors igazolt.Emelt fővel,és új reménnyel megyek egy új feladat felé.Nem voltam megalkuvó,és mertem újabb döntést hozni.
Ma felmondtam.
Kata barátnőm adott egy könyvet a nyáron.Nem tagadom,nagy hatással volt rám.A stílusa hozza a szerzőt.Nem meglepetés...A Címe: A NŐ

Azt hittem a bevezető sorok után,hogy a párkapcsolat lesz a fő vezérfonal.Tévedtem.Az élet maga.Miként teszünk magunkért,miként hiszünk magunkban.Hogyan éljük ezt az egyetlen életünket.Mennyire vagyunk megalkuvóak a kapcsolatainkban,az életünk sok más területén..Mennyire hagyjuk ,hogy némely "vérszívó" embertársunk akár a nyakunkra üljön..
Néhol úgy éreztem,hogy oldalanként vág pofon az úriember ,akinek gondolatait olvasom.Ajánlom mindenkinek a könyvet.Bennem rengeteg gondolatot megérlelt,melyek már ott úszkáltak egy ideje a fejemben.Felvértezett,ahogy ő fogalmaz,segített kinyitni a szemem bizonyos dolgokban.
Félni az élettől..Egy gyakori szóvirág.Félni..Kár..Pazarlás! Élvezni kéne.
Így hát új munkahelyen kezdem meg a tanévet.Más munkarend szerint,délelőtt kell majd csak dolgoznom.A gyerekeimet el tudom hozni a különböző oktatási,nevelési intézményekből,és a nap zömét velük tudom tölteni.Nagy különbség.
Nos,merni és hinni kell.Dönteni,és nem félni irreális dolgoktól,hisz a létünk maga sem reális feltétlenül,ahogy a dolgok változása sem mindig az.
Végül néhány idézet a fent említett könyvből,szerintem tanulságos...

"A gyávaság az önmagam boldog léte elleni erőszak."

"Kimondani azt, amit érzek, nem bonyolult. Akkor tudatosul egy csomó minden az emberben. Az is, hogy mit tettem meg, mit hagytam figyelmen kívül. Mert azért, hogy én benne vagyok egy adott helyzetben, azért egy ember okolható, és az pedig én vagyok, önmagam."

"A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság."

"Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja."

"Az emlékezetes élet az az élet, amikor valaki ki tudja magát húzni az életével szemben, miközben legyőzi a félelmeit, majd szabadon tud lélegezni."

Csernus Imre

EGER ismét

szólj hozzá: Eger 2010.

Újabb sapi

Fanatikussá kezdek válni,így pár óra alatt elkészítettem.. Képek és leírás itt:

http://horgo-blog.blogspot.com/2010/02/leiras-viragos-sapkara.html

EGER

10 napot töltöttünk itt! Nagyon jót nyaraltunk.Gyönyörű város,remek strand,sok látnivaló,jó bor.A gyerekek nagyon élvezték.Minden nap mentünk a strandra,ahol a gyerekmedencéből csak a játszótérre jöttek ki.Rengeteget csúszdáztak,másztak fára,ettek,ittak.
Görkoriztunk is,amivel én estem is egy párat.
Voltunk a várban,bazilikában,a minaret megtekintése csak kívülről volt sikeres,mert odabent rám tört a klausztrofóbia,így megkértem a mögöttem haladókat,hogy legyenek szívesek visszamászni.A Szépasszony völgyébe is minden este ellátogattunk,bár ez természetesen már nem a gyerekek örömét szolgálta,bár ők is jól érezték azért magukat.
Kaptak zsebpénzt a nyaralásra,hogy ne nyúzzanak minket a felmerülő vásárolhatnékkal.Nos,két nap alatt el is költötték.Ati olyan boldog volt,amikor nézegette az ezreseket,hozzá is tette,hogy az ő pénzén Mátyás király látható.Meg kell zabálni.Soká persze nem örült neki,mert gyorsan túladott rajta.
Szabi teljesen jól alkalmazkodott mindenhez,néha hiányolta barátját,Lili kutyát.Amikor elkeseredett keresgélte,mondván,hogy DILI HOO VAGY,DEJE IDE!
Láttunk a szállásról egy Diósgyőr-Eger meccset is,amire rengeteg rohamrendőrt vezényeltek ki.Volt rendőrségi bemutató..Szóval rengeteg dolgot láttunk,és élveztük ennek a szép kis városnak a csodás hangulatát.Én pedig elmondhatom,hogy a horgolás lett a szenvedélyem!
Levezetésként 3 napot Alsóörsön nyaraltunk a családdal.Itt töltöttük az ünnepet is.
Remek napok voltak!(Képekkel jövök még bővebben is.Sajnos a számítógéppel valami ramaty dolog történt,így a képek feltöltése elég döcögős.)

Sapik..

Most nagyon rákattantam a horgolásra.Amikor kislány voltam,sokat gyakoroltam,és szerencsére nem is felejtettem el teljesen.Már Petrus is próbálkozik.A sapiját egyelőre én készítettem.

Valószínűtlen

Ma Apuéknál voltunk.Hazafelé jöttünk az 51-es úton.Meg kellett állnunk,mert Apa este dolgozott,és majdnem elaludt vezetés közben.Én a Papánál ittam egy kis alkoholt,így nem akartam a volán mögé ülni.Megálltunk egy bekötő út mellett.Olyan bizalmatlan,félős érzés vett rajtam erőt.Furcsa volt ott megállni a semmiben.Kicsit kiszolgáltatott az ember ilyenkor.Apa aludt egy félórát,mi üldögéltünk a gyerekekkel,nézegettük a napraforgófejeket..
Nem vettük észre,hogy égve maradt a lámpa,ment a légkondi..
Amikor újra indulni készültünk,a kocsi meg sem nyekkent.Nem indult.Továbbra is olyan valószínűtlen,bizonytalan érzés tartott a markában.Beültem én a volán mögé,és engedtem fel a kuplungot,míg Apa próbálta tolni a kocsit.Kátyúban álltunk.Féltem attól is,hogy rágurulunk,így hátrafelé próbálta tolni az autót.Semmi.A gyerekek sírtak,és álltunk a nagy kátyú közepén.Jöttek páran,akik nem is néztek felénk. Én kezdtem kiszedni a srácokat a kocsiból mondván,hogy Apa úgy könnyebben tolja.Szabi bent maradt.Egy fehér autó kanyarodott le az 51-es útról.Nem váratott magára sokáig.Visszafordult,és megállt mögöttünk.Egy kalapos,kék szemű srác szállt ki belőle,olyan velünk egyidős forma.Valószínűtlen volt a megjelenése,a toll a kalapjába tűzve.Nem egy hétköznapi.Azt mondta nevetve:
-Nem sárga angyal,de angyal.
Közösen kitoltuk a kocsit a gödörből,ahogy odaállt velem az autó mögé rám nézett,és olyan mindentudó,közösséget vállaló tekintettel fürkészett engem.Segített.
Hálásan megköszöntük a segítségét.Búcsúzóul azt mondta:
-Én Isten embere vagyok,ti pedig a gyermekei.Látta,hogy nem tudtok tovább menni,vezérelt,hogy segítsek!
Adott pár lapocskát a hitről,Jézusról.Megsimogatta a gyerekeket,beszállt a kocsijába és továbbállt.
Egy találkozás,egy véletlen.Valószínűtlen,de kiráz tőle a hideg.Amolyan jelképes.A gyerekek beszálltak a kocsiba,és tovább haladtunk az úton,ahol megállásra kényszerültünk,ahol le is fulladtunk,ahol nem tudtunk épp egy gödörből kikecmeregni.
Segítők sokszor jönnek,talán fel sem ismerjük őket,talán utólag vagyunk csak hálásak nekik.
Valószínűtlen helyzet.Talán véletlen.Számomra egy igen furcsa,valószínűtlen élmény volt..

Nyaralgatunk

Bár nem utaztunk el,vagy ilyesmi,de élvezzük a szünet adta szabadidőt,lehetőségeket.
Voltunk moziban,megnéztük a Shrek újabb részét.Klassz volt,és tanulságos,még felnőtt fejjel is.(Ne elégedetlenkedj az életed kapcsán,mert ráfázhatsz!)
Voltunk apával kettecskén fürdeni,meg a gyerekekkel a Vidámparkban.Erre épp tegnap került sor.
Ateszka néhány dologra nem ülhetett fel,mert ő nem éri még el a 120 cm-t.Petra már igen.volt emiatt kisebb sírás-rívás,de amúgy nagyon élvezték.A dodgem volt az egyik sláger.A hullámvasutat is kipróbáltuk,azon Atika nagyon félt,de Petra már ráérzett az ízére.Úgy sikított a fülembe,hogy csoda.
elvileg 3 éves kor alatt nem használhatóak a játékok,és elve csak 4 jegyünk volt.Szabinak végül mégis vettünk egy jegyet.A legegyszerűbb dolgokra simán felült,és nagyon élvezte.Volt amivel 3-4 mentet is ment,de nem unta meg.Kiabálta,hogy KOCSIKA!
Mostanában horgolgatok. Gyerekkorom óta nem tettem.