Megalkuvó....?????

Felnőttek,mert felnőttek..
Felnövünk,döntéseket kell hoznunk.Amíg gyerekek vagyunk döntenek helyettünk,jó esetben velünk együtt..Az ételről,amit esetleg meg kell ennünk..(szerencsére ez ma már kiment a divatból..)a ruháról amit fel kell vennünk,sorolhatnám.Mégis,a felelősség terhe jórészt más vállát nyomja.A felnőttét.
Felnőttként magunk döntünk,hol jól,hol rosszul.
Furcsa világban élünk.Így a harmincas éveim közepe felé sok gondolat,kérdés forog,és forrong a fejemben.Hogyan vezetem az életemet?Hogyan döntök az életünkről?Megalkuvónak kell-e lennem? A félelmeim,szorongásaim reálisak,vagy irreálisak?Mennyi időt pazarlok el ezekre a félelmekre?
Mennyi időt pazarlok el arra,hogy bizonyos dolgokba beletörődjek?
Mennyire veszem figyelembe az élet mulandóságát? Mennyire élem teljesen meg,és át az örömöt?Boldog vagyok az adott szerepeimben?
Lehet,hogy későn érő típus vagyok,hogy ezek a kérdések most foglalkoztatnak.Talán most teszek,vagy tettem szert arra az erőre,hogy többet tegyek önmagamért is,hogy mindannyiunknak jobb legyen.Őszinte tudjak lenni saját magamhoz is.
Döntöttem.. másfél éve.Mára megértettem,felmértem,hogy a döntés csak részben volt jó.Nem alkudtam meg a sorssal.Nem gondoltam azt,hogy majd így eldöcögünk,majd így eltelik az idő.Nekem kell élnem az életem,és nekem kell rajta változtatnom is.
A munkahelyem volt az,melyről döntenem kellett.Miért?Magamért.Sok dolog miatt..Mert merni kell változtatni,mert nem lehet megalkuvónak lenni.
Pályáztam egy szomszédos település óvodájába.Sokan pályáztak..Egerből jöttem haza a felvételi beszélgetésre.Határozottan,boldogan,minden izgalom nélkül ültem a vezetők elé,mert hittem,hogy jó szakemberként,jó emberként látnak majd,és engem választanak. Élveztem a megmérettetést. Kicsinosítottam magam kívül,belül..A gyerekekért,és azért,hogy tudjam,én irányítom az életemet.
Engem választottak.A sors igazolt.Emelt fővel,és új reménnyel megyek egy új feladat felé.Nem voltam megalkuvó,és mertem újabb döntést hozni.
Ma felmondtam.
Kata barátnőm adott egy könyvet a nyáron.Nem tagadom,nagy hatással volt rám.A stílusa hozza a szerzőt.Nem meglepetés...A Címe: A NŐ

Azt hittem a bevezető sorok után,hogy a párkapcsolat lesz a fő vezérfonal.Tévedtem.Az élet maga.Miként teszünk magunkért,miként hiszünk magunkban.Hogyan éljük ezt az egyetlen életünket.Mennyire vagyunk megalkuvóak a kapcsolatainkban,az életünk sok más területén..Mennyire hagyjuk ,hogy némely "vérszívó" embertársunk akár a nyakunkra üljön..
Néhol úgy éreztem,hogy oldalanként vág pofon az úriember ,akinek gondolatait olvasom.Ajánlom mindenkinek a könyvet.Bennem rengeteg gondolatot megérlelt,melyek már ott úszkáltak egy ideje a fejemben.Felvértezett,ahogy ő fogalmaz,segített kinyitni a szemem bizonyos dolgokban.
Félni az élettől..Egy gyakori szóvirág.Félni..Kár..Pazarlás! Élvezni kéne.
Így hát új munkahelyen kezdem meg a tanévet.Más munkarend szerint,délelőtt kell majd csak dolgoznom.A gyerekeimet el tudom hozni a különböző oktatási,nevelési intézményekből,és a nap zömét velük tudom tölteni.Nagy különbség.
Nos,merni és hinni kell.Dönteni,és nem félni irreális dolgoktól,hisz a létünk maga sem reális feltétlenül,ahogy a dolgok változása sem mindig az.
Végül néhány idézet a fent említett könyvből,szerintem tanulságos...

"A gyávaság az önmagam boldog léte elleni erőszak."

"Kimondani azt, amit érzek, nem bonyolult. Akkor tudatosul egy csomó minden az emberben. Az is, hogy mit tettem meg, mit hagytam figyelmen kívül. Mert azért, hogy én benne vagyok egy adott helyzetben, azért egy ember okolható, és az pedig én vagyok, önmagam."

"A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság."

"Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja."

"Az emlékezetes élet az az élet, amikor valaki ki tudja magát húzni az életével szemben, miközben legyőzi a félelmeit, majd szabadon tud lélegezni."

Csernus Imre