2010. augusztus 7., szombat

Valószínűtlen

Ma Apuéknál voltunk.Hazafelé jöttünk az 51-es úton.Meg kellett állnunk,mert Apa este dolgozott,és majdnem elaludt vezetés közben.Én a Papánál ittam egy kis alkoholt,így nem akartam a volán mögé ülni.Megálltunk egy bekötő út mellett.Olyan bizalmatlan,félős érzés vett rajtam erőt.Furcsa volt ott megállni a semmiben.Kicsit kiszolgáltatott az ember ilyenkor.Apa aludt egy félórát,mi üldögéltünk a gyerekekkel,nézegettük a napraforgófejeket..
Nem vettük észre,hogy égve maradt a lámpa,ment a légkondi..
Amikor újra indulni készültünk,a kocsi meg sem nyekkent.Nem indult.Továbbra is olyan valószínűtlen,bizonytalan érzés tartott a markában.Beültem én a volán mögé,és engedtem fel a kuplungot,míg Apa próbálta tolni a kocsit.Kátyúban álltunk.Féltem attól is,hogy rágurulunk,így hátrafelé próbálta tolni az autót.Semmi.A gyerekek sírtak,és álltunk a nagy kátyú közepén.Jöttek páran,akik nem is néztek felénk. Én kezdtem kiszedni a srácokat a kocsiból mondván,hogy Apa úgy könnyebben tolja.Szabi bent maradt.Egy fehér autó kanyarodott le az 51-es útról.Nem váratott magára sokáig.Visszafordult,és megállt mögöttünk.Egy kalapos,kék szemű srác szállt ki belőle,olyan velünk egyidős forma.Valószínűtlen volt a megjelenése,a toll a kalapjába tűzve.Nem egy hétköznapi.Azt mondta nevetve:
-Nem sárga angyal,de angyal.
Közösen kitoltuk a kocsit a gödörből,ahogy odaállt velem az autó mögé rám nézett,és olyan mindentudó,közösséget vállaló tekintettel fürkészett engem.Segített.
Hálásan megköszöntük a segítségét.Búcsúzóul azt mondta:
-Én Isten embere vagyok,ti pedig a gyermekei.Látta,hogy nem tudtok tovább menni,vezérelt,hogy segítsek!
Adott pár lapocskát a hitről,Jézusról.Megsimogatta a gyerekeket,beszállt a kocsijába és továbbállt.
Egy találkozás,egy véletlen.Valószínűtlen,de kiráz tőle a hideg.Amolyan jelképes.A gyerekek beszálltak a kocsiba,és tovább haladtunk az úton,ahol megállásra kényszerültünk,ahol le is fulladtunk,ahol nem tudtunk épp egy gödörből kikecmeregni.
Segítők sokszor jönnek,talán fel sem ismerjük őket,talán utólag vagyunk csak hálásak nekik.
Valószínűtlen helyzet.Talán véletlen.Számomra egy igen furcsa,valószínűtlen élmény volt..

2 megjegyzés:

  1. Szuper! Ez egészen biztosan felejthetetlen találkozás volt és lesz. Most Rajtad a sor, legyél te valakinek a tollas idegenje:)
    (amúgymeg évezredek óta bejelöltelek fészbúkon, rajta, rajta:))

    VálaszTörlés
  2. Nem volt véletlen :) Isten útjai kifürkészhetetlenek. Már én is tapasztaltam :)

    VálaszTörlés