Tavaly nyáron írtam már a Pedagógiai Szakszolgálatról, ami a kistérségben jött létre,és bekebelezni készült a munkahelyi státuszom. Sok bizonytalansággal járt a dolog,és nem örültem neki.Végül nem csatlakozott a település,ahol dolgozom,így maradt minden a régiben.Ígérték,hogy végleg..
Aztán Karácsony környékén a képviselő testület meggondolta magát.Mégis a 25 km távolságban lévő település szakszolgálatához,és a kistérséghez fogok tartozni,ahogy az óvoda logopédusa is.Sőt,a főnököm is új lesz,bár Karácsonykor még azt sem tudtuk ki lesz ő,mert nem volt vezető. Néhányan javasolták,hogy pályázzam meg én magam,de 3 gyerek mellett úgy döntöttem,erről szó sem lehet.Mellesleg én a gyerekekkel szeretek dolgozni,és felnőtteket sosem vezettem..
Összegezve a jelen helyzetet,Április 1. hatállyal új munkahelyem lesz úgy,hogy eszem ágában sem volt váltani.
Ismét sok félelem akadt,sok kérdés zsongott a fejemben.A logopédus kolléganőkkel összeültünk,és egy cukis délután keretei közt,minden kérdésünket összeírtuk.
Szerdán a hivatalos megbeszélésre is sor került. A vezető egy pszichológus nő lesz,aki nagyon kedves,emberséges,és érti a szakmát. Korábban ,még a Nevelési tanácsadóban végzett munkám során megismerkedtem vele,mint iskolapszichológussal.
A munkamegbeszélésen a polgármester is részt vett,és igen korrekt volt. Leszögezte,hogy ragaszkodik hozzánk. Kijelentette,hogy a település által megbecsült szakembereit nem szeretné elveszíteni,így ragaszkodna ahhoz,hogy továbbra is az eddigi helyünkön lássunk el szakfeladatot,ne más településen,a kistérség területén.Ez azért is jó,mert bár utazó gyógypedagógus lesz a megnevezésem,mégis ..talán maradhatok a szomszédos településen,a megszokott ovimban.Ez lenne a gyerekek érdeke is,az ottani ovisoké épp úgy,ahogy a saját gyermekeimé is....ha lehetek kicsit önző.A délutánjaim zömmel a régiben maradnak,így tanulhatok Petrával,és Atival,ahogy eddig.Rohanhatunk szolfézsra,hegedűre,judora,ahogy eddig.Reméljük,hogy Szabika is itthon tölti a délutáni alvásidőt,ahogy eddig!Tarthatom az ovis kézműveseimnek a délutáni foglalkozást,ahogy korábban.
A tanulság pedig ismét az,hogy semmi nem biztos.Tiltakozhatunk ellene,de a dolgok változnak. Most megpróbálunk alkalmazkodni az új helyzethez.Meglátjuk hogyan alakul..
Minden jót kívánok! :)
VálaszTörlés