Sosem írtam még arról,hogy Petra mennyire szerette 3 évesen ezt a mesét.2005 karácsonya volt,amikor a mese belépett az életünkbe.Igazi csoda volt neki a történet,ahol a gyerekek egy varázsvonattal elutaznak a Mikuláshoz. A vonat az Északi-sarkra megy,és tele van csodával az útja.A történet legfőbb mondanivalója a HIT maga.Hinni a szeretetben,a csodákban,a kézzel meg nem foghatóban,a Mikulásban.
Szép karácsonyunk volt akkor,sőt előtte a Mikulás is csodásan telt.
A következő év tavasza,a Húsvét viszont olyasmit hozott,amit nem is sejtettünk.Nem volt igazi előzménye,sem jele.
Petra beteg lett,kórházba került.Rögtön az első este bevittük neki a laptopot,amin a Polar Expresszt szerette volna megnézni.Amint a csodás történet zenéjét meghallottam,ismét sűrűn potyogtak a könnyeim. Kellett is nekünk akkor a HIT,úgy ahogy még talán soha.
Nehéz küzdelmes időszak következett,melynek során megtapasztaltam,hogy mekkora ereje is lehet kisgyermekeknek,és mekkora hite a szülőknek.Ismét példát kaptam abból,hogy az élet nem egy előre megírt forgatókönyv,és sosem tudhatjuk mi is következik majd.
Azt is megláttuk,hogy mennyire sok jó szándékú,segítő ember él körülöttünk.Orvosok,nővérek,és különböző szervezetek.
Petra 10 nap múlva 8 éves,egészséges mosolygós kislány ma már.Hatalmas lelke van,amit talán annak is köszönhet,hogy hamar megtapasztalta az emberi fájdalmat.
Hihetetlen vidám,felhőtlen kislány,aki minden nap emlékeztet arra minket,hogy mi is az,ami igazán fontos az életben.
A segítő szervezetek egyike megkeresett minket még szeptember végén.Nagy volt a csodálkozás,amikor kiderült,hogy a Polar Expressz álma válik valóra.
Elrepítik Petrust,és 24 társát Finnországba,Lapp föld fővárosába Roveniami-be,az északi sarkkörre,ahol a Mikulás lakik.
Ma reggel indult a csapat,köztük a cserfes Petra.Úgy kinyílt,és annyit beszélt ott,hogy csak néztünk.A repülőket meglátva egy pillanatra megrémült,de hamar elmúlt nála az első döbbenet.
3 fős csoportokba osztották a gyerekeket,akiknek egy-egy vezetője lett a felnőttek közül.Petrus Gabi néni csoportjába került,másik két kislánnyal.Mindenkit ledumált a porondról.Ő volt a rangidős,mert a másik két kislány elsős.Magasságra viszont ő volt megint a legkisebb. :)
Vitte a kis fényképezőjét,a hatalmas ,gurulós ,piros táskáját,amit az alapítványtól kaptak az utazáshoz.
Először Helsinkibe repültek 3 óra leforgása alatt,majd onnan a Mikulás városába.
Az első netes helyzetjelentést még nem kaptuk meg,és mondhatom reszketett a lábunk a nap során,mégis úgy gondolom,hogy ezek a gyerekek nagyon megérdemlik ezt a boldogságot.Hála azoknak a jó szándékú embereknek,akik lehetővé teszik nekik!
Petrus személyesen találkozik az igazi"Mikálóssal" ahogy 3 évesen mondta.
Nagyon jó érzés volt látni az örömét!
