Amikor Apa megy a gyerekekért a suliba,oviba,akkor fel szoktak hívni engem. Mi történt a suliban,ki milyen jegyet kapott,kivel játszott,egyáltalán mi történt.
Pénteken Atesz elkámpicsorodott hangja szólt hozzám az éteren át.
-Nándi hozzányúlt az Adventi naptár zsákocskáihoz,és a tanító néni azt mondta,hogy el fogja vinni az angyalka a naptárt..Elviszi, anya elviszi!
Teljes átéléssel,és hittel félt a kis drága eme esemény bekövetkeztétől.Végül azért sikerült megnyugtatni őt.az is kiderült,hogy a 6. zsákocska lesz az övé,és azt is kifigyelte,hogy abban valami apró tárgy rejtőzik.
Itthon pedig megírták már a Mikulásnak szánt levelet,és tradicionális mód kitették az ablakba.Szelek szárnyán repül a mi levelünk,mert úgy 6 évvel ezelőtt egy kicsi lányka imádta a Micimackó karácsonyát,ahol is valóban szelek szárnyán szállt a levél.
Még mindig hisznek mindhárman!Hallanak ezt-azt osztálytársaktól,hogy xyz nem a Jézuskától kap ajándékot és stb..Aztán megmagyarázzák saját maguknak a dolgot.Keresnek valami elfogadható kifogást,okot.
Hisznek a csodában,és ez olyan nagyon jó! Mondhatjuk,hogy még hallják a csengő csengését,ahogy a Polár expressz c. filmben szimbolizálják a gyermeki,igaz hitet!
Tényleg jó, hogy hisznek a csodában! Volt már nálunk is, hogy ugyan tudtak mindent, de úgy zajlottak a dolgok, mint régen...meseszerűen. Valahogy senki nem akarta prózaira venni az eseményt! És ez, valóban nagy csoda!!!:)))
VálaszTörlés