2011. június 17., péntek

Oviból,bölcsiből..

Atika ma volt utoljára oviban.Hosszú,bulis nap ez,aminek zárásaként bent is alszanak éjszaka a gyerekek.Ati most nem maradt,mert utazunk.
Már reggel izgatott volt,ahogy a kis ajándékaival elindult.(horgolt sapik,állatka,ceruzatartó) A szívem már itt összeszorult.Nem számítottam rá,hogy megvisel majd a dolog.
Szabi is (nagyjából) utolsó napos volt a bölcsiben.Ő is vitt ajándékot.Boldogan rohant végig az udvaron Marikához,és Editkéhez.Imádja őket.Szereti a bölcsit,sokat mesél róla.Vannak barátai,történetei.Biztonságos,családias.
Két éve olyan piciként jött ide.Itt tanult meg pikk-pakk önállóan enni,és sok minden mást is.
Most lezárul egy korszak.Ő még nem érti,de nekem fáj.
A taposómalom,amit naponta járunk,a napi rutin.Az a sok reggel,amikor a két fiamat ezekbe az intézményekbe hoztam,és ezekre az emberekre bíztam. Az érzések,és kötődések...
Hálás vagyok értük.
Az oviban szülőkkel együtt vetélkednek ilyenkor a nagycsopisok. Volt kötélhúzóverseny,és sok-sok játék.Ettek tortát,buliztak.Utoljára együtt.
A dadusnénit,Magdi nénit az egész csoport Maminak hívta.Mami behozta a kis unokáját is a gyerekeknek.Olyan családias,és megszokott volt az egész.Ati pedig boldog.
Aztán szépen elköszönt mindenkitől.Körbepuszilta az Óvónénit,Mamit,Soma bácsi tenyerébe csapott,és elindultunk.Az udvarról utánakiabáltak még,hogy :
-Szia ATA!
Az oviban így hívták.Na,itt aztán nekünk sem kellett több,sírtuk mindketten.Ati zokogott,amin meg is lepődtem.Kis kelekótya,vidám figura ő,de tele érzésekkel.Alig győztem megvigasztalni.
Sírtunk,ahogy én könnyeztem délben is,amikor Szabit elhoztam a bölcsiből. Kopogtam az ajtón,ahogy olyan sokszor tettem. Jött a kicsi ember,és Editke,aki mint mindig,kedvesen tájékoztatott Szabiról.Ő meg tömte magába az uzsit.
Furcsa szembesülni azzal,hogy mennyi emberi érzés bújik meg a hétköznapjaink rohanó egymásutánjában.Nehéz megemészteni a változást,a búcsút.Atinak is azt mondtam,hogy sok új,és szép dolog vár ránk,az iskola,Szabinak az óvoda.Barátkozunk majd a gondolattal mindannyian.de most egy kicsit fáj..

4 megjegyzés:

  1. Bogi is csak topogott utolsó nap az csoportszoba ajtajában a kis ajándékaival. Aztán csak kimondta, hogy ő még szeretne ide jönni. Új dolgok várnak minket, tele kihívással, ami nagyon jó, de még kicsit siratjuk, ami elmúlt.

    VálaszTörlés
  2. Csilla, teljesen átérzem amit írtál, bár ránk hasonló csak jövőre vár...
    Hatalmas mérföldkövek!

    Bevallom, nem is hallottam hasonlóról sem, hogy az utolsó nap éjszakára is maradhatnak a gyerekek.
    Fantasztikus lehet egy igazi pizsamaparti, olyan helyen ahol eddig idejük nagy részét nappal töltötték!
    :D

    Jó pihenést, kellemes nyaralást nektek!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó ötlet az pizsamás buli, még nem is hallottam róla!
    Nálunk csütörtökön lesz a nagy búcsúzás - barátoktól, osztálytársaktól, tanároktól, iskolától. Legkisebbként a legnagyobbak között vár ránk a gimnázium :-)
    Csilla, aktuális még, hogy szeretnél beszélni velem?! Csak mert nem tudom, elértek-e Hozzád az üzeneteim?
    Szép napot :-)

    VálaszTörlés
  4. Mostanra megemésztettük azért a dolgot,újabb sokk majd szeptemberben várható.

    Zsófi!Ne haragudj,hogy nem reagáltam,de nyaralni voltunk.
    Köszi az e-mail címet! Írok! Természetesen még mindig kíváncsi vagyok,és kérdezni is fogok!
    Gratula a gimihez!

    VálaszTörlés