Szabolcs valószínűleg bárányhimlős,rendesen pöttyösödik.
A két nagy estére felváltva hányt.Alakul a helyzet! :(
2010. április 26., hétfő
3469
Jövőre épp feleannyi lesz!
Tegnap megtartottuk a családi születés,és névnapokat.Mindenki nagyon jól érezte magát,főleg a gyerekek.Leszámítva persze a nagyoknál jelentkező érzelmi válságokat,zsarolásokat.Hiába,gyakorolnak már a nagybetűs életre.A kicsik meg szimplán verekednek na..
Utána családilag elmentünk szavazni is.Ki bringán,ki kismotoron jött,ráadásul imitt-amott maszatosan.Fő az állampolgári jog! :)
Még mindig nem tudná letagadni! A tekintet is ugyanaz!
Keresztfiam a "Huncut öcsi"
Tegnap megtartottuk a családi születés,és névnapokat.Mindenki nagyon jól érezte magát,főleg a gyerekek.Leszámítva persze a nagyoknál jelentkező érzelmi válságokat,zsarolásokat.Hiába,gyakorolnak már a nagybetűs életre.A kicsik meg szimplán verekednek na..
Utána családilag elmentünk szavazni is.Ki bringán,ki kismotoron jött,ráadásul imitt-amott maszatosan.Fő az állampolgári jog! :)
Még mindig nem tudná letagadni! A tekintet is ugyanaz!
Keresztfiam a "Huncut öcsi"
2010. április 25., vasárnap
Tudom..tudom
Tudom,hogy nem vagyok normális..
Nos,eddig nem igazán tudtam írni a dologról,mert nagyon megviselt mindannyiunkat.
A kiskutya,amit a nyuszi hozott sajnos elpusztult.Sors keze,vagy ki tudja..a másikat visszaadtam,ez meg elpusztult.Borzasztó vacak volt,főleg a gyerekek miatt.
Miután kikértem sok-sok véleményt,többek között gyermekpszichológus kollégáét is,nos azután újabb kutya érkezett.
Tudom,talán hülye vagyok,meg vakmerő is ezek után,és magam sem értem magamat,de a gyerekek bánatát nem bírom.Petra nem tudott rendesen figyelni a suliban,a tanítónéni jelezte,hogy totál szomorú..Addig-addig,mígnem érkezett hozzánk egy kis fehér hópamacs.Remélem neki már semmi baja nem lesz!Szétrághatja tőlem a házat is,csak jól legyen.A másik kiskutya az elejétől apatikus volt,alig evett,és nem játszott.Valami nem volt rendben vele,de én azt hittem csak ilyen a mentalitása.Most,mióta(tegnap előtt)Lilike szedi szét a hálószobát,rohangál,eszik,ugat,rág és kapar,nos azóta tudom,hogy ő egészséges,a másik pedig valószínűleg már az elejétől beteg volt.Nem tudjuk igazából mi baja volt,mert az állatorvos szerint sok vírus megbetegíthet egy ilyen kis állatot.Oltva ugyan volt,de csak az elsőt kapta meg.No,az öröm szerencsére nagy,és a vidámság szüntelen.
Esténként újra felcsendül az altatódal,amit a kiskutyának énekeltek/nek a gyerekek..
Alvó kicsi láng,kígyó szem sem lát...
Így jártunk tehát,de nem adjuk fel!
Nos,eddig nem igazán tudtam írni a dologról,mert nagyon megviselt mindannyiunkat.
A kiskutya,amit a nyuszi hozott sajnos elpusztult.Sors keze,vagy ki tudja..a másikat visszaadtam,ez meg elpusztult.Borzasztó vacak volt,főleg a gyerekek miatt.
Miután kikértem sok-sok véleményt,többek között gyermekpszichológus kollégáét is,nos azután újabb kutya érkezett.
Tudom,talán hülye vagyok,meg vakmerő is ezek után,és magam sem értem magamat,de a gyerekek bánatát nem bírom.Petra nem tudott rendesen figyelni a suliban,a tanítónéni jelezte,hogy totál szomorú..Addig-addig,mígnem érkezett hozzánk egy kis fehér hópamacs.Remélem neki már semmi baja nem lesz!Szétrághatja tőlem a házat is,csak jól legyen.A másik kiskutya az elejétől apatikus volt,alig evett,és nem játszott.Valami nem volt rendben vele,de én azt hittem csak ilyen a mentalitása.Most,mióta(tegnap előtt)Lilike szedi szét a hálószobát,rohangál,eszik,ugat,rág és kapar,nos azóta tudom,hogy ő egészséges,a másik pedig valószínűleg már az elejétől beteg volt.Nem tudjuk igazából mi baja volt,mert az állatorvos szerint sok vírus megbetegíthet egy ilyen kis állatot.Oltva ugyan volt,de csak az elsőt kapta meg.No,az öröm szerencsére nagy,és a vidámság szüntelen.
Esténként újra felcsendül az altatódal,amit a kiskutyának énekeltek/nek a gyerekek..
Alvó kicsi láng,kígyó szem sem lát...
Így jártunk tehát,de nem adjuk fel!
Szibszab
Szabi..Két imádni való feljegyzésem is akad róla.
Mostanában minden kincset,számára fontos dolgot bedug a pocakjához,a kombidressz alá.Ott őrzi.Így fordulhatott elő,hogy pénteken a bölcsiből hazaérve Apa a pelenkázáskor egy műanyag,játék mobiltelefont talált a gyerek pocakjánál.Péntek lévén,én nem öltöztetgettem át a böliben,csak elhoztam,ahogy volt+ a váltóruhákat.Így nem vettem észre a kis mobilt.Tessék,szakra lett a fiam.Ma pedig az esti vetkőzéskor potyogott ki néhány kavics a pocak elől. Apropó esti vetkőzés...az úgy volt,hogy amikor az udvarról bejöttünk Szabi meglátta a bilit a fürdőben.Kérte is és le akart vetkőzni hozzá.Ám legyen,gondoltam én.Amikor aztán a bilire szerettem volna rásegíteni,akkor jött a szokásos,ellenállós hiszti.Általában úgy van,hogy ő kér valamit,és amikor megvalósítjuk óhaját,akkor kiveri a céltárgyat a kezünkből,vagy már nem szeretné végigvinni azt a cselekvés sort,amiért addig nyüsszögött.Nem ver már át,így nem bosszankodom ezeken a dolgokon,hanem otthagyom,hogy tegyen amit akar.Tapasztalat,hogy ilyenkor elkezdi mégis enni-inni,amit kért,vagy folytatja a cselekvés sort. Lehet,hogy zavarja a mi közbenjárásunk,Nem tudom.
Nos,egyszer csak jött ám utánam a konyhába,cipelve a bilit,és kiabálva,hogy bili-pisi.
-Anya,pisi,bili!
Azt hittem megzabálom,a nagyok pedig vitustáncot jártak örömükben.Atika rohant ,és jól összepuszilgatta az öccsét.
Hiába,aki mindjárt két éves,az bizony egyre rafináltabb,és egyre ügyesebb.
Mostanában minden kincset,számára fontos dolgot bedug a pocakjához,a kombidressz alá.Ott őrzi.Így fordulhatott elő,hogy pénteken a bölcsiből hazaérve Apa a pelenkázáskor egy műanyag,játék mobiltelefont talált a gyerek pocakjánál.Péntek lévén,én nem öltöztetgettem át a böliben,csak elhoztam,ahogy volt+ a váltóruhákat.Így nem vettem észre a kis mobilt.Tessék,szakra lett a fiam.Ma pedig az esti vetkőzéskor potyogott ki néhány kavics a pocak elől. Apropó esti vetkőzés...az úgy volt,hogy amikor az udvarról bejöttünk Szabi meglátta a bilit a fürdőben.Kérte is és le akart vetkőzni hozzá.Ám legyen,gondoltam én.Amikor aztán a bilire szerettem volna rásegíteni,akkor jött a szokásos,ellenállós hiszti.Általában úgy van,hogy ő kér valamit,és amikor megvalósítjuk óhaját,akkor kiveri a céltárgyat a kezünkből,vagy már nem szeretné végigvinni azt a cselekvés sort,amiért addig nyüsszögött.Nem ver már át,így nem bosszankodom ezeken a dolgokon,hanem otthagyom,hogy tegyen amit akar.Tapasztalat,hogy ilyenkor elkezdi mégis enni-inni,amit kért,vagy folytatja a cselekvés sort. Lehet,hogy zavarja a mi közbenjárásunk,Nem tudom.
Nos,egyszer csak jött ám utánam a konyhába,cipelve a bilit,és kiabálva,hogy bili-pisi.
-Anya,pisi,bili!
Azt hittem megzabálom,a nagyok pedig vitustáncot jártak örömükben.Atika rohant ,és jól összepuszilgatta az öccsét.
Hiába,aki mindjárt két éves,az bizony egyre rafináltabb,és egyre ügyesebb.
2010. április 22., csütörtök
2010. április 19., hétfő
2010. április 14., szerda
Hajtós évek
Egyszer egy idősebb kolléganőm azt mondta,hogy 30 és 50 között hajt a legtöbbet az emer,ez a leginkább embert próbáló időszak egy asszonynak,anyának.Akkor még nem jártattam ezen az agyamat,ma már a bőrömön érzem a szavak súlyát.
Rohanunk reggeltől estig.Helytáll az ember ,mint anya,és ez még a dolgok legjobbik része.Kivéve amikor a közel 2 éves másfél órát ordít,hisztizik a teraszon úgy,hogy semmi nem jó neki.A felkínált lehetőségeket kiveri az ember kezéből,az orrát nem engedi kifújni,pedig bőven lóg neki..sorolhatnám.Közben a két nagyobb is alkot.A pár hónapja 5 éves totál homokos lábbal megy keresztül a lakáson,hogy feltúrja a táskámat egy kisautóért.Pech ,hogy a táskában épp csekkek is akadnak,melyek a gondos kis kezek munkája kapcsán meggyűrődnek,és némely helyen el is szakadnak.Ezek csak ízelítők,de az se piskóta amikor a nagy,már 7 éves este a ceruzáit hegyezi anyai felszólításra,mert ugye tompa készlettel nem lehet iskolába menni.Az asztali hegyező tartálya meg kiborul,amikor a kicsike üríteni próbálja.Mindent reszelék borít,de nem is a nagyobb fajta,hanem az apró,fűrészporos.Azt hiába kérded,hogy miért nem szólt,hisz ő csak önállósodik.Amíg ezt takarítja az ember,addig a legkisebb belelép a kutya kajájába,ami a fürdőben van elhelyezve.Azon persze elcsúszik,és beveri a fejét.Sajnos nem vagyok elég gyors,így ő is befelé indul a szobába,hogy vigasztalást nyerjen,a lábával végighordva a Pedigree-t a parkettán.Pfujj!
Apropó kutya.Édes,aranyos,imádjuk.Szabitól viszont félteni kell,így kb. 5 percenként csattan fel valamely nagyobb gyermek,és támad rá a picire,hogy megmentse heves szeretetétől Fanni nevű kutyusunkat.
Petra este szokott furulyázni is.Nos, ezt sajnos képtelenség érzékeltetni,de bizony embert próbáló tud lenni egy fáradtabb idegrendszernek.Ügyes,szépen játszik,de azért félre-félre csúszik,főleg a nagyobb ugrásoknál,vagy a mélyebb hangoknál.Egyszerűen kicsik az ujjai,ahogy én látom,és sokszor emiatt nem tud pontosan ráfogni.Hát na..
Ilyenkor biza eszembe jutnak a kolléganő szavai,meg akkor is,amikor lótok- futok a munkahelyemen,vagy mosógépet szedegetek,teregetek,mosogatok megállás nélkül.Ma gazoltunk is Atival,lelkesen segített,miután sikeresen eltépte a csekkeket,és efelett szerfelett furdalta a lelki.Pitypangot szedegettünk,én tövestől,ő meg letépve.A virágokat nekem adta.
Ráadásul még ott a suli is.Ezen a héten vagyok Pesten,és szembesülök a közel 15 vizsgával,beadandóval..stb..Elemháborodott lehettem,amikor ezt elkezdtem.Ott a novemberig leadandó szakdoli is,amihez még nem is szagoltam.Bár az igazság az,hogy nagyon szeretek tanulni,csak talán nem jól ítéltem meg ennek időpontját..Hiába,néha úgy érzem,jó lenne,ha kettő-három is lenne még belőlem.Na jó,nem vagyok skizo,csak fáradt.
Épp ezért érdemlek néha egy kis jutalmat.Másrészt közeleg a szüli-névnapom,így megleptem magam..A magamtól kapott ajándékom itt látható:Kriszti (Köszönöm,és gyönyörű!)
Ez egy kicsit önzőre sikeredett bejegyzés,de lesz ez még így se.. :)
Perzse,csak rájuk kell néznem,hogy tudjam,mindemellet nem csak a leghajtósabb,hanem a legszebb évek is ezek.
Csendélet,ami nálunk ritka,főleg a csend része!
Rohanunk reggeltől estig.Helytáll az ember ,mint anya,és ez még a dolgok legjobbik része.Kivéve amikor a közel 2 éves másfél órát ordít,hisztizik a teraszon úgy,hogy semmi nem jó neki.A felkínált lehetőségeket kiveri az ember kezéből,az orrát nem engedi kifújni,pedig bőven lóg neki..sorolhatnám.Közben a két nagyobb is alkot.A pár hónapja 5 éves totál homokos lábbal megy keresztül a lakáson,hogy feltúrja a táskámat egy kisautóért.Pech ,hogy a táskában épp csekkek is akadnak,melyek a gondos kis kezek munkája kapcsán meggyűrődnek,és némely helyen el is szakadnak.Ezek csak ízelítők,de az se piskóta amikor a nagy,már 7 éves este a ceruzáit hegyezi anyai felszólításra,mert ugye tompa készlettel nem lehet iskolába menni.Az asztali hegyező tartálya meg kiborul,amikor a kicsike üríteni próbálja.Mindent reszelék borít,de nem is a nagyobb fajta,hanem az apró,fűrészporos.Azt hiába kérded,hogy miért nem szólt,hisz ő csak önállósodik.Amíg ezt takarítja az ember,addig a legkisebb belelép a kutya kajájába,ami a fürdőben van elhelyezve.Azon persze elcsúszik,és beveri a fejét.Sajnos nem vagyok elég gyors,így ő is befelé indul a szobába,hogy vigasztalást nyerjen,a lábával végighordva a Pedigree-t a parkettán.Pfujj!
Apropó kutya.Édes,aranyos,imádjuk.Szabitól viszont félteni kell,így kb. 5 percenként csattan fel valamely nagyobb gyermek,és támad rá a picire,hogy megmentse heves szeretetétől Fanni nevű kutyusunkat.
Petra este szokott furulyázni is.Nos, ezt sajnos képtelenség érzékeltetni,de bizony embert próbáló tud lenni egy fáradtabb idegrendszernek.Ügyes,szépen játszik,de azért félre-félre csúszik,főleg a nagyobb ugrásoknál,vagy a mélyebb hangoknál.Egyszerűen kicsik az ujjai,ahogy én látom,és sokszor emiatt nem tud pontosan ráfogni.Hát na..
Ilyenkor biza eszembe jutnak a kolléganő szavai,meg akkor is,amikor lótok- futok a munkahelyemen,vagy mosógépet szedegetek,teregetek,mosogatok megállás nélkül.Ma gazoltunk is Atival,lelkesen segített,miután sikeresen eltépte a csekkeket,és efelett szerfelett furdalta a lelki.Pitypangot szedegettünk,én tövestől,ő meg letépve.A virágokat nekem adta.
Ráadásul még ott a suli is.Ezen a héten vagyok Pesten,és szembesülök a közel 15 vizsgával,beadandóval..stb..Elemháborodott lehettem,amikor ezt elkezdtem.Ott a novemberig leadandó szakdoli is,amihez még nem is szagoltam.Bár az igazság az,hogy nagyon szeretek tanulni,csak talán nem jól ítéltem meg ennek időpontját..Hiába,néha úgy érzem,jó lenne,ha kettő-három is lenne még belőlem.Na jó,nem vagyok skizo,csak fáradt.
Épp ezért érdemlek néha egy kis jutalmat.Másrészt közeleg a szüli-névnapom,így megleptem magam..A magamtól kapott ajándékom itt látható:Kriszti (Köszönöm,és gyönyörű!)
Ez egy kicsit önzőre sikeredett bejegyzés,de lesz ez még így se.. :)
Perzse,csak rájuk kell néznem,hogy tudjam,mindemellet nem csak a leghajtósabb,hanem a legszebb évek is ezek.
Csendélet,ami nálunk ritka,főleg a csend része!
2010. április 11., vasárnap
Ismét
Szabika áll a konyha előtt,és az előszobába mutat a semmibe.Majd azt mondja:
-Nézd!Bácsi!Bácsi,nézd!
Nos,tudom-tudom talán bolond vagyok,de már nem ez az első ilyen tapasztalásunk.Petrával többször is előfordult,hogy ilyesmit mondott,mutatott.Atinál nem igen mutatkozott ez a jelenség.Most Szabi mutogat a semmire örömmel.A különbség az,hogy most nem rémültem halálra,hanem kértem,hogy menjen oda hozzá..mármint oda,ahová mutogat.Mosolyogva oda is ment,és mutogatott rá tovább.
Sokféle magyarázat van,tudom.Szkeptikusok is akadnak,meg persze olyanok is,akik valamiféle földöntúli magyarázatot adnak a gyerekeknél tapasztalt ilyen jelenségekre.Én nem tudom mi ez,de a jelenség mint olyan létezik.Mit látnak,látnak-e valamit,azt nem tudom.
Egy dolognak örülök,hogy már nem rémülök ettől halálra.
-Nézd!Bácsi!Bácsi,nézd!
Nos,tudom-tudom talán bolond vagyok,de már nem ez az első ilyen tapasztalásunk.Petrával többször is előfordult,hogy ilyesmit mondott,mutatott.Atinál nem igen mutatkozott ez a jelenség.Most Szabi mutogat a semmire örömmel.A különbség az,hogy most nem rémültem halálra,hanem kértem,hogy menjen oda hozzá..mármint oda,ahová mutogat.Mosolyogva oda is ment,és mutogatott rá tovább.
Sokféle magyarázat van,tudom.Szkeptikusok is akadnak,meg persze olyanok is,akik valamiféle földöntúli magyarázatot adnak a gyerekeknél tapasztalt ilyen jelenségekre.Én nem tudom mi ez,de a jelenség mint olyan létezik.Mit látnak,látnak-e valamit,azt nem tudom.
Egy dolognak örülök,hogy már nem rémülök ettől halálra.
2010. április 10., szombat
Rajz
A tavaszi szünetben történt szanálás kapcsán jó pár édes dolog akadt a kezembe.Petra pici kori rajzai,melyeket füzetekbe gyűjtöttünk korok szerint.Nem semmi,hogy az első gyereknél még milyen módszeres tud lenni az ember.Atinál bevallom,nincsenek már ilyen korok szerinti gyűjtemények.Néhány kezdetleges emberke akad füzetekben,de ott valahogy már olyan természetes volt,hogy jól van,már rajzol is.Szabinál meg egészen egyszerűen ...néha ki is dobom a firkákat,melyek már körökbe,zárt firkákba mennek át.Nem tudom,biztos furcsa,hogy ilyet írok,de változik az ember.Nem,nem azért,mert nem fontos már,csak mert nem akkora csoda..Lehet,hogy csak én vagyok ezzel így?
Nos,nemrégiben írtam épp a rajzfejlődésről.Álljon itt hát pár kezdetleges rajz,pár fej-láb ember,és az összes Mici mackó szereplő az én első csodám művei közül.Elég tipikus fejlődésen ment keresztül,nem csinált semmit extra korán,és ma is egy teljesen átlagos kislány.Azt gondolom,nem szabad túl sok jelentőséget tulajdonítani bizonyos dolgoknak.Nem szabad bizonyos dolgokba belelátni olyasmit,ami nem feltétlen reális.Talán sokan megharagszanak rám,de én így gondolom.Minden kisgyerek tehetséges valamiben,az is előfordul,hogy ez a tehetség korán kiütközik.Mégis..amikor azt feltételezem,hogy csemetém épp derivál a kiságyban,akkor magamat is górcső alá kell vetnem,mert én úgy gondolom,hogy ez lehet a későbbi túlkövetelés melegágya.Ez pedig a kisgyermeknek sem jó.Másfelől a szülői csalódásé is lehet.Hallottam már bizony én magam is néhányszor olyasmit,hogy:
Mi lett ezzel a gyerekkel,hisz kicsinek olyan ügyes volt...? Nekünk nőtt,nekünk volt csoda,nem a követelményeknek ugye.Nem volt még követelmény,amit esetleg nem lépett meg.
Amikor első gyermekes anyuka voltam,bizony sokszor megkaptam,hogy azért teszek,mondok dolgokat,mert még csak ez az egy gyermekem van.Akkor ezt furcsállottam,nehezményeztem és talán néha én is úgy láttam,hogy a gyermekem deriválni készül..Ma már belátok sok dolgot.Másként látok dolgokat.A többedik gyermek után már tudom,hogy bizony ezeket a lépéseket általában előbb-utóbb megugorják,és nem egyedi csoda az,hogy így történik.Nincs már annyi időm sem elmerengeni efelett.Ahogy a mondás is tartja..a harmadik gyermeknek a kutya nyalja le a cumiját.Azért ez túlzás,de van benne valami. Rossz példa ,de olyan lehet a szülő fejlődése ,mint amikor az ember autót tanul vezetni.(Élesen él bennem ez,mert 3 éves csak a jogsim.) először annak is örültem,hogy a rutinpályán meg tudtam különböztetni,hogy melyik a gáz,és melyik a fék.A váltót is megtaláltam,és mindezt csak 3 lefulladás mellett vittem végbe percenként.Mégis boldog voltam,és csodának éltem meg,hogy halad velem a kocsi,amit momentán én irányítok.Ma napi szinten nyomom a gázt,és semmi csodát nem érzek ebben.Rutin,aminek jelen esetben nincs érzelmi háttere.A gyereknevelés persze más,de ebben is fejlődünk,változunk.
"Jó szóval oktasd,játszani is engedd,szép komoly fiadat!"
Íme az első "csodák".
Tájkép busszal,3 évesen
Micimackóék 3és fél évesen
Első ember jó arccal,fej-láb szerkezetben 3 évesen
Zárt firkák,embernek nevezett,kezdetleges ábrázolási szándék 2.5 évesen
Firka 20 hónaposan
Kiegészítés!
Nos,ahogy valahol számítottam is rá,bizony felháborodást kelthettek a soraim.(?)
Félreértés ne essék,én átérzem mindenki örömét,elfogultságát,akár ömlengését is.Ahogy írtam,nekem magamnak is voltak/vannak hasonló érzéseim,ahogy minden egészséges embernek,szülőnek.
Amiről még pluszban szólt a bejegyzés,az talán a túlzott elfogultság.Tudom,mi jogon ítélek én meg ilyesmit..?Nem is erről van szó.Szerintem a túlzott elfogultság a fentebb felsorolt veszélyekkel járhat.Persze mikor túlzott..? Ezt mindenki maga éli meg..Nem is akarom semmi különöset ezzel,de véleményem van a tendenciáról,ami aztán elvisz a rivalizáló anyukák felé,akik majdan a suli előtt összevetik az elsős gyerekeik matekfelmérőit.Erről is írtam már.
Nos,a lényeg,hogy senkit nem akartam én megbántani,csak írom a magam gondolatait,ahogy én vélem,és látom.
A másik dolog..Ma már olyan repertoár áll a szülők rendelkezésére.Mindenki nagyon képzi magát,és a gyerekét.Meglátásom szerint néha elmegy a dolog valamiféle...az én gyerekem zseni,vagy majd azt csinálok belőle...gondolat felé.Ez addig jó is,amíg egy bizonyos mértéket nem halad meg.A szülő legyen leginkább szülő!
Persze,én is foglalkozom a gyerekekkel tudatosan,sokszor ezt-azt rajtuk próbálok ki.Mégis,idővel megtanultam őket reálisan is látni,és elfogadni,hogy bár nekem megismételhetetlen csodák,mégis egyek a sok közül.Aki ezt jól megérti,megérzi..talán könnyebben átvészeli az első olyan szitukat,amikor az óvodában,iskolában úgy kezelik a srácait,mint egyet a sok közül.Sajnos nehéz,de ez bizony így lesz,így van..
Nos,nemrégiben írtam épp a rajzfejlődésről.Álljon itt hát pár kezdetleges rajz,pár fej-láb ember,és az összes Mici mackó szereplő az én első csodám művei közül.Elég tipikus fejlődésen ment keresztül,nem csinált semmit extra korán,és ma is egy teljesen átlagos kislány.Azt gondolom,nem szabad túl sok jelentőséget tulajdonítani bizonyos dolgoknak.Nem szabad bizonyos dolgokba belelátni olyasmit,ami nem feltétlen reális.Talán sokan megharagszanak rám,de én így gondolom.Minden kisgyerek tehetséges valamiben,az is előfordul,hogy ez a tehetség korán kiütközik.Mégis..amikor azt feltételezem,hogy csemetém épp derivál a kiságyban,akkor magamat is górcső alá kell vetnem,mert én úgy gondolom,hogy ez lehet a későbbi túlkövetelés melegágya.Ez pedig a kisgyermeknek sem jó.Másfelől a szülői csalódásé is lehet.Hallottam már bizony én magam is néhányszor olyasmit,hogy:
Mi lett ezzel a gyerekkel,hisz kicsinek olyan ügyes volt...? Nekünk nőtt,nekünk volt csoda,nem a követelményeknek ugye.Nem volt még követelmény,amit esetleg nem lépett meg.
Amikor első gyermekes anyuka voltam,bizony sokszor megkaptam,hogy azért teszek,mondok dolgokat,mert még csak ez az egy gyermekem van.Akkor ezt furcsállottam,nehezményeztem és talán néha én is úgy láttam,hogy a gyermekem deriválni készül..Ma már belátok sok dolgot.Másként látok dolgokat.A többedik gyermek után már tudom,hogy bizony ezeket a lépéseket általában előbb-utóbb megugorják,és nem egyedi csoda az,hogy így történik.Nincs már annyi időm sem elmerengeni efelett.Ahogy a mondás is tartja..a harmadik gyermeknek a kutya nyalja le a cumiját.Azért ez túlzás,de van benne valami. Rossz példa ,de olyan lehet a szülő fejlődése ,mint amikor az ember autót tanul vezetni.(Élesen él bennem ez,mert 3 éves csak a jogsim.) először annak is örültem,hogy a rutinpályán meg tudtam különböztetni,hogy melyik a gáz,és melyik a fék.A váltót is megtaláltam,és mindezt csak 3 lefulladás mellett vittem végbe percenként.Mégis boldog voltam,és csodának éltem meg,hogy halad velem a kocsi,amit momentán én irányítok.Ma napi szinten nyomom a gázt,és semmi csodát nem érzek ebben.Rutin,aminek jelen esetben nincs érzelmi háttere.A gyereknevelés persze más,de ebben is fejlődünk,változunk.
"Jó szóval oktasd,játszani is engedd,szép komoly fiadat!"
Íme az első "csodák".
Tájkép busszal,3 évesen
Micimackóék 3és fél évesen
Első ember jó arccal,fej-láb szerkezetben 3 évesen
Zárt firkák,embernek nevezett,kezdetleges ábrázolási szándék 2.5 évesen
Firka 20 hónaposan
Kiegészítés!Nos,ahogy valahol számítottam is rá,bizony felháborodást kelthettek a soraim.(?)
Félreértés ne essék,én átérzem mindenki örömét,elfogultságát,akár ömlengését is.Ahogy írtam,nekem magamnak is voltak/vannak hasonló érzéseim,ahogy minden egészséges embernek,szülőnek.
Amiről még pluszban szólt a bejegyzés,az talán a túlzott elfogultság.Tudom,mi jogon ítélek én meg ilyesmit..?Nem is erről van szó.Szerintem a túlzott elfogultság a fentebb felsorolt veszélyekkel járhat.Persze mikor túlzott..? Ezt mindenki maga éli meg..Nem is akarom semmi különöset ezzel,de véleményem van a tendenciáról,ami aztán elvisz a rivalizáló anyukák felé,akik majdan a suli előtt összevetik az elsős gyerekeik matekfelmérőit.Erről is írtam már.
Nos,a lényeg,hogy senkit nem akartam én megbántani,csak írom a magam gondolatait,ahogy én vélem,és látom.
A másik dolog..Ma már olyan repertoár áll a szülők rendelkezésére.Mindenki nagyon képzi magát,és a gyerekét.Meglátásom szerint néha elmegy a dolog valamiféle...az én gyerekem zseni,vagy majd azt csinálok belőle...gondolat felé.Ez addig jó is,amíg egy bizonyos mértéket nem halad meg.A szülő legyen leginkább szülő!
Persze,én is foglalkozom a gyerekekkel tudatosan,sokszor ezt-azt rajtuk próbálok ki.Mégis,idővel megtanultam őket reálisan is látni,és elfogadni,hogy bár nekem megismételhetetlen csodák,mégis egyek a sok közül.Aki ezt jól megérti,megérzi..talán könnyebben átvészeli az első olyan szitukat,amikor az óvodában,iskolában úgy kezelik a srácait,mint egyet a sok közül.Sajnos nehéz,de ez bizony így lesz,így van..
2010. április 6., kedd
Rövidke tavaszi
Rövidke tavaszi szünetünk véget is ér.Bár ez csak rám igaz,mert Petra sulijában plusz két napot adott az igazgató.Így pénteken kéne mennie,de én úgy döntöttem,hogy nem fog.Arra az egy napra nem sok értelmét látom vinni.Utána a nyárig már nincs megállás,hát ez a hét legyen akkor teljes.A fiúk is csak csütörtökön intézményesednek majd,amikor is Petra egy barátnőjénél tölti a napot,merthogy nekem már holnap kezdődik a munka.
Nem mondom,eddig sem pihentem.Megvolt a szanálás,pakolás a szekrényekben,bár nem mondható teljesnek.Most ennyihez volt lelkierőm.volt ablakmosás,virágültetés,nagytakarítás..stb..nem volt unalmas az a pár nap,amit magunk mögött hagytunk.
A nagyok Szentendrén töltöttek pár napot.Voltak tojást festeni a mamiékkal,mentek moziba,voltak a Balcsin családi húsvétolás kapcsán.Itt találkoztak a távoli rokon kisfiúkkal,akik közül a nagyobbik vastagon dobogtatja Petrám szívét.
Tegnap mentünk értük,és kellemes családi napot töltöttünk együtt.
Délután,amikor hazaértünk megjött a nyuszi,volt uncsitesókkal rendezett tojásvadászat,locsolás,na meg itt várta őket a húsvéti meglepetés.Dekorált szoba,és az eddig eltitkolt meglepi.Talán sokan hülyének fognak nézni,megjegyzem jogosan,de ismét kutya került hozzánk.Tudom-tudom,hogy nem vagyok normális.Ez az állat azonban 90dkg,és maximum 2-3 kiló lesz később is.Persze ő is kutya,ergo haraphat,no de nem brutális álkapoccsal.Furdalt a lelkiismeret,így döntöttem ezt a merészet.Volt már nekünk Palota Pincsink,nem volt más gond vele,csak az,hogy szökött.Ő nem nálunk nőtt fel,így reméljük Fannival ilyen gond nem lesz.Egyelőre a fürdőben lakik.(Hangosan sír a barátom,pedantéria..sose gondoltam volna magamról..)Véglegesen persze azért nem marad bent,legalábbis nem tervezem.Amint nagyobb lesz,várja a kert,főleg nyáron.Az öröm nagy volt,de Szabi mondjuk veszélyt jelent.Fordult a kocka,most nem a gyereket kell félteni a kutyától,hanem a kutyát a gyerektől.Közel 14 kilójával feküdne rá az egy kilót csak közelgető versenytársra.Petra meg ordít,sír,félti a kutyát.Zajlik tehát az élet.Petra mióta hazajött,le sem akarja tenni a kutyát.Ragyog az arca,imádja.Szabi vele is akart aludni,ölelte volna,mint egy plüsskutyát.Nos,így áll a helyzet,remélem ezzel a törpével azért elbírunk.
Közben szaporodtak az alkotások a dekorhálón is,a gyerekeknek nagyon tetszik,remekül feldobja a szobát.
Már csak pihenni lett volna jó egy kicsit.Megnéztem az AVATAR-t,igaz csak ittthon,DVD-n,de így is nagy élmény volt.Leszámítva,hogy Apa belehorkolt.Ez volt az én privát,tavaszi pihenésem.
Nem mondom,eddig sem pihentem.Megvolt a szanálás,pakolás a szekrényekben,bár nem mondható teljesnek.Most ennyihez volt lelkierőm.volt ablakmosás,virágültetés,nagytakarítás..stb..nem volt unalmas az a pár nap,amit magunk mögött hagytunk.
A nagyok Szentendrén töltöttek pár napot.Voltak tojást festeni a mamiékkal,mentek moziba,voltak a Balcsin családi húsvétolás kapcsán.Itt találkoztak a távoli rokon kisfiúkkal,akik közül a nagyobbik vastagon dobogtatja Petrám szívét.
Tegnap mentünk értük,és kellemes családi napot töltöttünk együtt.
Délután,amikor hazaértünk megjött a nyuszi,volt uncsitesókkal rendezett tojásvadászat,locsolás,na meg itt várta őket a húsvéti meglepetés.Dekorált szoba,és az eddig eltitkolt meglepi.Talán sokan hülyének fognak nézni,megjegyzem jogosan,de ismét kutya került hozzánk.Tudom-tudom,hogy nem vagyok normális.Ez az állat azonban 90dkg,és maximum 2-3 kiló lesz később is.Persze ő is kutya,ergo haraphat,no de nem brutális álkapoccsal.Furdalt a lelkiismeret,így döntöttem ezt a merészet.Volt már nekünk Palota Pincsink,nem volt más gond vele,csak az,hogy szökött.Ő nem nálunk nőtt fel,így reméljük Fannival ilyen gond nem lesz.Egyelőre a fürdőben lakik.(Hangosan sír a barátom,pedantéria..sose gondoltam volna magamról..)Véglegesen persze azért nem marad bent,legalábbis nem tervezem.Amint nagyobb lesz,várja a kert,főleg nyáron.Az öröm nagy volt,de Szabi mondjuk veszélyt jelent.Fordult a kocka,most nem a gyereket kell félteni a kutyától,hanem a kutyát a gyerektől.Közel 14 kilójával feküdne rá az egy kilót csak közelgető versenytársra.Petra meg ordít,sír,félti a kutyát.Zajlik tehát az élet.Petra mióta hazajött,le sem akarja tenni a kutyát.Ragyog az arca,imádja.Szabi vele is akart aludni,ölelte volna,mint egy plüsskutyát.Nos,így áll a helyzet,remélem ezzel a törpével azért elbírunk.
Közben szaporodtak az alkotások a dekorhálón is,a gyerekeknek nagyon tetszik,remekül feldobja a szobát.
Már csak pihenni lett volna jó egy kicsit.Megnéztem az AVATAR-t,igaz csak ittthon,DVD-n,de így is nagy élmény volt.Leszámítva,hogy Apa belehorkolt.Ez volt az én privát,tavaszi pihenésem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)