Logico

Hónapok is elteltek úgy,hogy nem lehetett kapni,pedig imádjuk!
Dolgozom vele bent, a munkahelymen is,itthon pedig remek unaloműző a srácoknak.Sok-sok betétet megvettünk már hozzá,van bőven ovis is,sulis is.
Sajnos változott a gyártó ,és a forgalmazó is.Kicsit megváltozott a külső,és talán a belső is,mégis klassz még mindig.
Mondjuk a régiben olyan reperotár volt fellelhető,hogy azt nehéz lesz űberelni.Nincs új a Nap alatt,mondhatnám!
Logico

Nálunk:

Játékbörze ismét

Ismét bővítettük "fejlesztő játékaink"repertoárját.
Van újabb nyomtatott,laminált,saját kézzel gyártott.
Van olyan is,amit nagyon jónak,hasznosnak,érdemesnek tartok.
Nos ahhoz,hogy a térben ,síkban,meg egyáltalán a világban tudjunk tájékozódni,először is saját testünkkel kell remek ismeretséget kötnünk.
Nem elég a testrészeinket ismernünk,de a testtartásunk,testünk térbeli elhelyezkedése,poszturája is igen fontos opció.Mindezt pedig verbalizálni is érdemes..hisz látom,hallom,csinálom..tudom.
Lehet ezt úgy is játszani,hogy a gyerekek elé háttal áll egy társuk,és ő felvesz egy testtartást,amit a többieknek utánozni kell.Valakit megkérünk arra,hogy mondja is el,hogy mit csinál.pl.Felemelem a bal karomat,és előre lépek a jobb lábammal. Ennél nehezebb változat,amikor képeket nézve kell utánozni a testtartást.Mi az Ez volnék én c. könyv alapján dolgozunk,amiben remek poszturák találhatóak.
Nyomtattam ki jó kis kártyákat a kedvenc gyermekkártyás oldalamról is.Alak-forma egyeztetés,sorrendiség,emlékezet fejlesztésére egyaránt alkalmasak.Festékekbe kell mártani az azonos mintázatú ecseteket.Egészen piciknél is használható a színek egyeztetésére,formák válogatására.
Készítettünk Betű puzzle -t is.A nagybetűk egyeztetésére,válogatására remek mulatság.Petráék épp a nagybetűket tanulják.Atesz is kirakja végig,több betűt ismer is már,de főleg az alak-forma egyeztetés dominál nála.
A Castle Logix játékot pedig ajánlom mindenki szíves figyelmébe.Kicsit Brigitte Sindelar programjára emlékeztet,de játékosabb formában.Síkbeli átfordítása térbelivé!Nagyon klassz agytornajáték.Rengeteg fontos területet megmozgat..Ateszka imádja!

Terheseknek való macis hálóing..és a gyurma esete..

Erős idegzetűeknek!
Nos,hogy az ember miért is van még délelőtt 10 óra magasságában, terheseknek szánt, kissé nagymamás,macimintás,jelen testalkatomhoz mérten minimum kétszer méret hálóingben,azt talán csak a magamfajták érthetik.Magamfajtán a 3,vagy annál több 7 éven aluli gyerekkel rendelkező anyákat értek.(Megjegyzem..nem is kell ehhez 3,szerintem már egy is elég.)
Nem ebben az időben,nem 10-kor keltem ki az ágyból.Szó sincs róla.Az úgy fél hat körül történ,mikor is az allergiás Apuka dolgozni indult.Ő, az általam ismert leghangosabban tüsszentő,orrot fújó ember.Fel is ébredt rá apraja-nagyja.
A nagyja vissza is aludt,de az apraja nem.Ő sírt.Így az alvásnak lőttek.
Ezt végképp belátva,7 óra tájt reggeli készítéshez fogtam.Indult a nap.Álmos anyu lévén, a hálóing volt az öltözet.Szabolcs rövid időn belül körbedobálta a konyhát apró péksüteménydarabokkal,és locsolt rá egy kevés babatejet a magasból.Ati, csatlakozva az ötlethez a kakaót öntötte a pizsamára,mert elvétette a szájáig tartó út hosszát.Míg én mindezt négykézláb,és szigorúan hálóingben próbáltam összeszedni,a gyerekszobában már harsant is Petra hangja!
-Anya!Jó lesz ez a póló?
A mellékhelyiségben Attila szólított,hogy tekintsem meg minden rendben van -e,nincs-e hasmenése..
Szabolcs pedig nekilátott a DVD-k szokásos napi átrendezéséhez.
Megnéztem Atit,konstatáltam,hogy Petrának sikerült a legrövidebb pólóját elővenni,miközben Szabolcs az előszobai tükörhöz ért,és azt kezdte el valamiért, két különböző pár cipővel püfölni.Közben szélesen vigyorgott.Ezen a ponton felsejlett előttem a Magne B6 reklám,és hogy ebből talán ebben a szent minutumban kéne egy egész dobozzal bevenni,hogy a belső feszültségemet uralni tudjam.Míg ezt végiggondoltam,addig Ati cselekedett,és kicsavarta Szabi kezéből a két cipőt.Szabi meg erőteljes hajhúzós támadásba kezdett,ami Atiból a lehető legszörnyűbb hangot képes(érthető mód)előcsalogatni.Szétszedtem a fiúkat.A nagyokat kipateroltam az udvarra,a kicsit átpelusoztam.Alig értem a végére,már kint hangzott is a szólítás..ANYA!Szabi gyors öltöztetése,zokni lemaradt.Kezemben a gyerekkel kirontottam.
Petra felfedezte,hogy a levágott dísznapraforgóból kihullott a mag(hatalmas örömömre)szedjük össze,jó lesz valamire..(Talán jövőre elültetni.)
Gondoltam átöltözöm,de Szabi egy gyors csavarral kislisszolt az ajtón,és zokni nélkül pattant a motorra.Rövid kergetőzés,szigorúan terheshálóingben..Közben a magok szedésére legalkalmasabbnak egy papírtátika ötlete bizonyult,aminek alapanyagát Petra már dugta is az orrom alá.Hajtogassunk tátikát! Akkor Atinak meg ugróbéka kell,azt is hajtogassunk!Ezalatt Szabi mászófalként tekintett a sziklakertemre,melyről csak nagy nehézségek árán lehetett lefejteni.Meghódította a csúcsát,kivette belőle a pici kerámiabékát is,amit végképp nem akart kiadni a kezei közül.Rövid közelharc után,mégis elvettem a veszélyesnek ítélt tárgyat,miközben a nagyok mobilizálódtak.Petra a napraforgó romjainál kívánta a segítségemet,Ati nem találta a hajtogatott békát,és keltek a szomszédok.Vasárnap reggel idilli látványa a sógornőm ,és a szűkebb környezet örömére..Égnek álló hajú,nagyis hálóingben feszítő háromgyerekes a kertben,miközben guggolva napraforgómagot gyűjt.
Apánk ezen a ponton szokta közölni,hogy elkényezteted őket!..Na..ja..
A napraforgómag persze Murphy törvénye szerint ki is borult a teraszon,így erőteljes söprésbe kezdtem,és persze Szabolcs meg is ette.Miért is ne..
Volt aztán koszos talppal a lakásba csörtetés,és lábmosás,kádba be-ki..Majd a kádkilépő mosógépbe tuszkolása,ágyazás.Úgy fél tíz körül lekerült rólam a gyönyörű darab.Egyenes mozdulattal dobtam a szennyesbe anyai egyenruhám.
Ki gondolta volna,hogy mire nem lesz még jó,és miket kell még kiállnia.
Ezen szép bevezető után,még volt lélekjelenlétem elmenni a 3 gyerekkel a TESCO-ba,hogy itthon készíthető gyurmaalapanyagot vegyünk.A kocsihoz nem volt százasom,Szabi kidobta az útra a szandiját,a gyerekeknek a sorok közt(szokás szerint) WC-re kellett menni,így kirohantunk.Ama bizonyos helyiségben már nem kellett ,nem jött.Aztán a mellékhelyiséget elhagyva mégis vissza kellett menni,mert akkor már égetően sürgős lett a helyzet.A biztonsági őrre mosolyogtunk,hogy jöttünk hát vissza,és végül megvettük ami kell.
Itthon feltámadtam hamvaimból,kevéske kiabálás után elkészítettem a gyurmát,összespricceltem a falat kék ételfestékkel,majd lefestettem fehér falfestékkel.
A gyerekek örültek,gyurmáztak,a teraszt cseppet teleszórták galacsinnal,de egye fene..majd felsöpröm..csak legyen időm "itthoni ruhába" átöltözni!


(A gyurma ötletét tegnap láttam egy blogon:
Mindenféle tapasztalat: Házilag készült gyurma
Valóban nagyon jó minőségű gyurma lesz belőle,és élmény megcsinálni! :) )

Régen..

Jártunk ide Apával.Még akkor,amikor udvarolt nekem.Közel van Budapesthez,és klassz hangulata volt.
Nemrégiben emlegette egyik kedves szomszédunk,sőt,még az oldalt is belinkelte nekem,ahol jobban utána tudok nézni.
Igaz csak virtuálisan,de körbe is jártam a helyet.Jó volt visszagondolni rá,sőt amint visszatér a jóidő,és nem dörög folyamatosan az ég,hát mi ide elmegyünk!

http://www.waterpark.hu/

Szépség és a szörnyeteg.. .ALKONYAT

Sógornőm kishúga ajánlott egy filmet,amit végül meg is néztünk.
Vámpíros-mondta,de emellett romantikus is.
Érdekes egyvelegnek ígérkezett.
A film amolyan tini story talán,de mégis lebilincselt.
Valóban vámpíros,de itt a vámpír lesz szerelmes.Hatalmas szenvedélyek,feszültségek jelennek meg a tini szerelem kontrasztjaként.A szerelmes szörnyeteg,az ellentétek,a tiltott gyümölcs..ahogy a filmben elhangzik..amikor az oroszlán lesz szerelmes a bárányba.Volt persze vérszívás is,és harcoltak a vámpírok egymással.Mégis tele volt az első,igaz szerelem csodájával,romantikájával.
Nem vagyok egy igazi vámpír rajongó,de ember vagyok.Mennyire szeretnénk hinni,hogy a gonosz is képes gyönyörű érzelmekre.A gonosz is elgyengülhet,és legyőzheti a szerelem a gyilkos ösztönt.
Nekem nagyon bejött,amin magam is meglepődtem.

Széchenyi

Tegnap a Széchenyi Fürdőbe mentünk Apával.
Soha nem járta még itt,pedig egy gyönyörű,patinás fürdőhelyről van szó,amely más élményt ad azért,mint a ma divatos wellnessfürdők.Azokat is imádjuk,de erre is kíváncsi voltam.
Ritkán megyünk kettesben el,mert hiányoznak a gyerekek,a közös élmények a legjobbak.Nehéz őket elhelyeznünk,mert...több okból is.Tegnap Orsi gardírozta őket,és bizony jól érezték magukat.
A fürdőzés szerencsére nekünk egyszerűbb,mert VIP vendégek vagyunk egy pár helyen.Hiába,vizes ember a mi Apánk.:)
Így nekiindultunk.
A hely valóban szép,a tisztasággal viszont akadnak gondok,ami meglepő.
Jó volt,kicsit kikapcsolódtunk.Váltottunk pár szót úgy,hogy senki nem vágott közbe. :)

Szandi

Szabi első "igazi" szandija hétfőn került megvásárlásra.Klasszikus,hagyományos,csatos szandi,és nem is különösebben márkás.
Lehet,hogy régimódi vagyok,és merev,de nekem ez szimpatikusabb,mint a ma divatos,puha talpú cipők.Hiába,ezt szoktam meg,és olyan gyorsan változnak az ajánlások,hogy az ember tényleg elbizonytalanodik.
5 éve ,mikor Petra,és 3 éve,amikor Atika volt első cipős korszakban,még sehol nem ajánlottak puha talpú cipőt,sőt az ortopédián is jól felhívták a figyelmem,hogy milyen is legyen a lábbeli.A puha talphoz annak, akkor semmi köze nem volt.Bokát jól fogó,lábat jól tartó,"hagyományos"cipőről volt szó.Azt sem ajánlották,hogy a gyermek épített közegben sétáljon mezítláb,maximum fűben,terepen.Zokniba se járassam sokat..mondták,és írták.Ma nem így van ez.
Ezek után valahol jobban átérzem,hogy a mai nagyiknak miért lehet nehéz belátniuk,hogy ma a szoptatást propagálják,lehetőleg minél hosszabb ideig,és az első 6 hónapban kizárólag..Régen közel nem így volt.Nyilván én szopi párti vagyok továbbra is,csak el tudom képzelni,hogy furcsa lehet a változás.
Visszatérve tehát,vettem egy helyes, 20-as szandit,nem is horror áron Szabinak.Nagyon tetszett neki,nevetett,és próbálta a lábára tenni,tehát jól tudta mire való.Eddig is volt amolyan "kocsiszandija",meg cipője,ami persze már "igazi" volt.Ez a szandi jónak tűnik,a talpa ugyan nem "olyan" puha,de hajlékony,nem merev..Stabilan áll,és lépeget benne.Úgy gondolom,hogy előbb-utóbb úgyis "hagyományos",talppal rendelkező cipője kell legyen a gyereknek,és meg kell tanulnia abban is járni.Lehet,hogy ez butaság a részemről,de eddig két manóm is hasonló lábbeliben koptatta a világ útjait első lépéseivel,és elmondhatom,hogy semmi baj a lábukkal.Remélem később sem lesz,és főként nem a cipőválasztás végett!
Sőt,az is igaz,és talán hiba is,hogy manapság bizony sokszor viselnek már "kínai" vászoncipőt nyáron,vagy "kínai" gumiszandit a strandon.Mind olcsó darab,és valószínűleg nem felel meg az ajánlásoknak.Az viszont tuti,hogy az összes ovisnak ilyen típusú cipőcskék vannak a lábacskáin.A váltócipők meg végképp egyformák,mind ilyen.(Főként miután az óvónénik ilyet kértek,mert fehér a talpa,és nem fogja be a linóleumot.)Alig győztem jeleket rajzolni rájuk,hogy össze ne tévesszék.Sőt,a mozgásfejlesztésre járó gyerekek is szinte mind ilyenben nyomultak.
Lehet,hogy ilyen helyen lakunk,és másol márka megy...?Ez elképzelhető,de nem biztos.
Miért futok ezen ennyi kört?Azért,mert jár rajta az agyam.Hogyan is van ez akkor...?Be kell vallanom,hogy nem tudom.Egyévesen nyilván hangsúlyosak az első cipők,de 3 évesen már sokunk,sőt itt szinte mindenki kínait is ráad..?Nekem ez furcsa.Bár sokan tán most azt gondolhatják,hogy ők aztán soha nem fognak..Nem tudom!
Nyilván mindenki a legjobbat szeretné,és mindenki másban látja azt.Mást tart fontosnak,és másra fektet hangsúlyt.Nekünk,nekem ez,a hagyományos,ami jónak tűnik.Ezt jól körberágtam.. :)
Végül egy kis érdekesség,mert van ám ilyen ajánlás is!Siesta oldalán..

http://siestacipo.hu/home.php

Mivel a gyermekláb igen képlékeny, rendkívül fontos, hogy már gyermekkorban megelőzzük a különféle lábbetegségeket. Amikor a gyermek már lábra áll és elkezd járni, akkor nagyon lényeges, hogy milyen cipőt hord.

Fontos, hogy a cipő hátsó része jól tartsa a gyermek sarkát függőleges helyzetben, megfelelően erős kérge legyen, hogy ne engedje a sarkat befelé fordulni, mert akkor lúdtalp alakulhat ki.

Kisgyermeknek helytelen sarokkéreg nélküli szandál viselése! A két lábon járás, a felegyenesedett testtartás jelentős terhet ró az apró gyereklábakra. Ha kezdettől fogva egészséges cipőbe bújtatjuk a kicsiket, jó eséllyel megelőzhetjük a lúdtalpat és az ebből fakadó panaszokat.

A Siesta cipő tökéletesen illeszkedik a lábra és biztos tartást ad a gyermek lábának.

Milyen legyen az első cipő?

Ügyelni kell arra , hogy egy kicsit magas szárú legyen, hogy fogja a kis bokájukat. Fontos, hogy a cipő talpa puha, orra csapott legyen, mert a babák eleinte lábujjhegyen járnak.
A Siesta cipők harántemelősek. Figyelni kell, hogy megfelelő cipőt vásároljuk, mert ha túl kicsi vagy túl nagy, a harántemelő nem oda kerül, ahova kell.

Legyen-e betét a cipőben?
Egészséges lábú gyerek esetében elég a harántemelő, ami a további fejlődést segíti elő.
Ha problémás a gyerek talpa, az ortopéd orvos által ajánlott talpbetétet használjuk, de ezt csak egyenes talpú cipőbe rakjuk.

Adjunk-e újszülöttre cipőt?
Ha már feláll, akkor már előnyös lehet, hiszen így kevésbé csúszik el, előtte felesleges.
Az első hónapokban plüss, kötött, pamut, kord, kocsi cipő ajánlott

Mekkora cipőt vegyünk?
A gyerek pontos lábhosszának, szélességének és magasságának megfelelő méretnél /ne nyomja a körmét/ egy ujjnyival nagyobbat.

TORNA:

Ha már ügyesen jár a kisgyerek, elkezdhetjük a rendszeres otthoni lábtornát! Felnőtteknek is csak javára válik. Eredményt csak akkor várjunk, ha valóban naponta végezzük.
- Mutassuk be a kicsinek az óriásjárást. Lábujjhegyen, magas tartásba nyújtott kézzel utánozzuk az óriásokat.
- Utána járkáljunk néhány kört külső talpékünkön.
- Üljünk le a földre, és körözzünk lábfejünkkel néhányszor.
- Szórjunk szét kisebb tárgyakat a szőnyegen, és próbáljuk lábujjainkkal megragadni, és az odakészített dobozba tenni. Ebben nagyon ügyesek szoktak lenni a kicsik.
- A lábujjak lazításáról se feledkezzünk el: lábujjhegyen állás, járás, váltakozva sarokállással.

"A szakemberek többsége továbbra is a betétes és főleg a kemény, zárt kérgű cipő viseltetését javasolják a kisgyermekeknek. Az ezt ellenzők az ilyen lábbeliket általában nem ártalmasnak, hanem szükségtelennek tartják. Mindkét tábor véleménye megegyezik abban, hogy lehetőség szerint természetes és egyenetlen talajon történő mezítlábas járás (lábtorna) a legjobb módszer az egészséges lábboltozat fejlődésének elősegítésére. Sajnos a városokban élő kisgyermekeknél ez ritkán kivitelezhető, és éghajlatunk sem kedvező ebből a szempontból. Én a sok éves tapasztalatokkal alátámasztott betétes cipő viseltetést fogadom el és ajánlom a hozzám forduló szülőknek."

Dr. Gömöri Ágnes

"Az éppen járni tanuló babákra nem szükséges keménytalpú cipőt adni. ők még sokat állnak lábujjhegyen, leülnek a sarkukra, kúsznak is még. A kemény cipő ilyenkor kényelmetlen. Ha viszont csúszós a padozat jó, ha adunk rá csúszásgátlóval ellátott zoknit és persze más a helyzet, ha hideg kövön próbálkozik a baba. Elég, ha akkor adunk cipőt a kicsire, ha már önállóan járkál és a nap nagy részét így tölti. Ez lehetőleg Siesta cipő legyen."

Dr. Gömöri Ágnes

Ide a nyáron elmegyünk!

http://www.katicatanya.hu/
Főleg azért,mert Petra szeretne emeletes ágyon aludni!
Nagyon klassz helynek tűnik,amit megerősítenek barátaink,akik nem régen jártak itt.

Megjelent!

Végre megjelent az általunk várva várt három új kötet!
Petrus folyton leste,és többször betértünk a könyvesboltba is,hogy figyeljük a könyvek érkezését.
Ma mindjárt megszereztünk a két nagyobb gyermeknek való kötetet. Annakönyvet Petrának,Petikönyvet Atesznak.
Gergő könyvét Szabi első szülinapjára szánom.Nyilván tudom,hogy még nem neki való,de az egység azt kívánja meg,hogy ő már most megkapja a legkisebbeknek szóló kötetet. :)
A gyermekeim neme,és korkülönbsége is pontosan egyezik a könyvben szereplő 3 testvérével,nem csoda hát,hogy imádják!

Kramer kontra Kramer....Kafka Margit,Várnai Zseni..és mindennapi gondolatok a szülőségről,változásról..

Van egy film,ami már gyermekkoromban is mélyen megérintett,de mióta szülő lettem,és talán felnőtt is,igazán megértettem.Ma már látom a benne rejlő jelképeket,és bizton állítom,hogy gyönyörűen beszél rengeteg fontos dologról.A film a Kramer kontra Kramer.1979-ben készült,de mondanivalója örök érvényű.Minden szülőnek kötelezővé tenném,hogy épülésünkre szolgáljon,hogy segítsen megérteni azt,hogy mi is az,ami igazán fontos.
A történet közismert,de röviden összefoglalja ez a pár sor.

Ted Kramer imádja családját: feleségét és hatéves kisfiát, de azért a munka a legfontosabb számára, minden mást a karrierjének rendel alá. Egyik este arra ér haza, hogy Joanna, a felesége szárazon közli vele: elhagyja, hogy az anyaszerepből kiszakadva végre megpróbálja megvalósítani önmagát. Így a gyerekkel járó összes gond az apára szakad, aki kénytelen újra felépíteni az életét: megtanulni a gyereknevelés csínját-bínját, s mindeközben az állását is megtartani. Ted főz, vásárol, takarít, játszótérre jár, s megérzi és megérti tündéri kisfia minden vágyát és félelmét. Kisebb-nagyobb zűrök mellett is olyan ajándék ez, amiben kevés apának van része. S másfél év után, miután a legapróbb részlet is a helyére került, ismét megjelenik Joanna... Az egyre gyorsabban rohanó világ veszélyben lévő kapcsolatait, kiüresedő értékeit és újra megtalált esélyeit egy válás krónikáján keresztül bemutató filmet 1980-ban öt Oscar-díjjal jutalmazták.


Ma ismét eszembe jutott ez a film.Van benne egy jelenet,amit eddig sosem sikerült sírás nélkül végignéznem.Amikor az apa biciklizni tanítja a kisfiát.Biztatja, segíti,és a gyerek elindul önállóan a bringával,sőt gyorsan távolodni is kezd.Az Apa büszkén néz utána,majd óvatosságra inti,hogy vigyázzon magára,el ne essen,lefényképezi,majd sokatmondóan néz utána csendesen..
Olyan sok mindent elmond ez a jelenet,és olyan egyszerű képekkel teszi ezt.Mi segítjük,biztatjuk a srácokat,hogy egyre ügyesebbek legyenek,és önállóbbak.Ők pedig azzá lesznek,de ezáltal gyorsan "távolodni is kezdenek tőlünk" mi pedig messziről aggódunk,szurkolunk tovább.(Petra 4.5 évesen tanult meg önállóan bringázni,és akkor élesben is megéltük ezen jelenetet,itt a poros kisvárosi utcánkban..)
Miért is járt ez az eszemben?A nagyok oviban élik napközben a vidám gyerekkorukat,és mondhatom ,hogy igen jól érzik ott magukat mindketten.Teljesen jól belejöttek már a dologba.Kialakultak a kapcsolataik,viszonyrendszerük.Hol van már az,amikor a kezemet fogva,kicsit félszegen mentek oda? Mennyit bátorítottam Ateszt,és töröltem néha fájó szívvel a könnyeit..Ma már jól hajtja azt a "biciklit",ami az ovis élet.
(Reggelente ,amikor álmosan öltözködnek,én meg kapkodva készülök,szuszakolom őket a kocsiba,és indulunk..Benyomom a zenét,ami nem lehet más,csak valami gyerekeknek szóló vigalom.Általában hamar felébrednek,és hangosan ordítjuk mindhárman a bugyuta szöveget az előadóval együtt.Igen,ilyenkor annyira látom,hogy a dolgok nagyon a helyükön vannak.)
Kitavaszodott,és délután hazaérve rögtön rohannak a kertbe,játszanak estig,bringáznak a többiekkel az utcán.Ott vagyok én is,de leginkább a felvigyázó szerepében,hisz ők nagyon jól elvannak a kortársakkal,meg egymással.
Este aztán arra gondolok, amikor megpuszilom őket az ágyukban,hogy biza a "bicikli" jól gurul alattuk,és én szurkolok már most.
Ez persze így természetes,és ez az érzés csak erősödni fog..Ambivalens érzés..
Aztán ott van Szabi,aki az "EMELJ FEL" időszakában van még.Amikor meglát már nyújtja is a kicsi kezeit,hogy vegyem fel.Amikor álmos ,a vállamra hajtja a kis fejét.Neki még én vagyok a világ,és most ül még csak fel a bringára.
Aki szülővé válik megéli ezt,és nem egy csodálatos vers,prózai iromány foglalkozik a szülői lét ezen ambivalenciájával,a gyermek önállóan megtett első nagy lépéseivel,melyekkel rögtön el is indul valahová..távolodik...
Foglalkoztat ez a gondolat,mert szembesülök nap,mint nap a változással.
Foglalkoztat,mert mindjárt itt az ANYÁK NAPJA.
Foglalkoztat,mert lassan Szabi is meg fogja tenni az első lépéseit,de jelenleg is igen ügybuzgón fedezi fel a világot.
Verset említettem az imént.A "biciklis jelenet" nem egy versben megjelenik.Mindjárt két kedvencemben,melyek igazán jól megfogalmazzák ezen furcsa, egymásnak ellentmondó érzéseimet..


KAFFKA MARGIT
Petike jár

Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova - együgyü, tündéri nesszel
Most tipeg által egy ócska szobán.
Ébred a szivem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső.
Amikor látom, a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmim, szürke iráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top. Megindult. Petike jár!

Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul.
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most-most! Elhagyja és indul előre.
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
Megered szaporán, elesni nem ér rá.
Előrehajlik - s az ölembe' van.

Tetszik a játék, kezdheti ujra.
A karszék mellé kerülök én,
- Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne.
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik. majd felkél szepegve
S uj erővel fog ujra neki.
Rózsaszin ujját előretartva
"Tip-top " - így indul óvatosan.
Halkan selypítve biztatja magát, hogy:
"Csak las-san, okos-san, Peti fi-am!"

S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borus káprázat szállt le reám,
Tünnek az évek. Megöregedtem.
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím, néha erős lépés zaja hallik.
Jön egy daliás, ifju legény:
Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?"
"Tip-top " - öregesen járom körül én.

S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
sorra beszéli kacagva, vigan -
reszketve, ijedten suttogom én el:
"Csak lassan,
csak lassan, okosan, Peti fiam!"

Egyszerűen gyönyörű!

Mindjárt a másik:



VÁRNAI ZSENI
Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik háta lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

Feltétel nélküli...

Petra
Anya és Apa


A minap beleütköztem egy írásba kedves ismerősömtől egy topikon,ahová korábban gyakran jártam.
A téma arról szólt,ami engem is évek óta foglalkoztat,de itt nem még nem írtam róla.
Mi is ez?A családi élet,a párkapcsolat változása a gyermekek születésével.
Rengeteget foglalkoztam ezzel a témával már ,csak úgy a magam egyszerű szintjén.
Átéltünk már mi is nem egy nehéz szituációt,és fogunk is még jópárat.
Mi történik?Meglátásom szerint sok minden.Kezdhetnénk mindjárt a férfi genetikai programjával állományával,aki hím egyedként ezt minél több esetben szeretné szétszórni..Talán már itt kezdődik..hisz a nő épp mást szeretne..
Nyilván mi civilizálódtunk,és társadalmi normák közt élünk évezredek óta.A férfi-nő kapcsolata is idomul ezen normákhoz.Ott van még maga a szerelem is.IGEN!Az a fantasztikus érzés....Ami néha már a gyerekek érkezése előtt furcsaságokat mutat.
DR Ross Campbell pszichiáter ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK című könyvét elolvasva sok dolog világossá vált előttem.Bár a könyv a gyermekünkkel kapcsolatos szeretetkapcsolat kialakításáról szól(Ebben számomra verhetetlen,lentebb röviden ezt is bemutatom.)mégis áldoz pár oldalt a házastársi kapcsolatra,mint meghatározó alapra.Általában kapcsolatban,házasságban élünk,és bizony a dolgok nem mindig olyan rózsásak,mint ahogyan azt először gondoltuk.Cambell felhívja a figyelmet arra az ambivalenciára,amit a társunkkal kapcsolatosan megélünk.Az első időben elnyomjuk a partnerünkről bennünk megfogalmazódó negatív érzéseket.A szerelem vak.Nem veszünk tudomást ezen dolgokról,de az idő múlásával ez a struccpolitika nem bizonyul tarthatónak.A szerző szerint éretlenek vagyunk arra,hogy ezt az ambivalenciát el tudjuk később fogadni.Egyre inkább csak a társunk hibáit látjuk már,és elfelejtjük figyelmeztetni magunkat arra,hogy a jó tulajdonságait is szem előtt tartsuk.Az író azt vallja,hogy ezen éretlenség fennmaradása esetén az esetleges válással végződő,új kapcsolatot kialakító személy ismét ugyanazon csapdába fog esni.
Szerintem főleg akkor változik meg sok minden,amikor gyermekünk is születik.Az a meglátásom,hogy a gyermek születése utáni első év vége valamiféle vízválasztó pont a kapcsolatokban.
A férfi-nő kapcsolata beteljesült.Az édes újszülöttet az első hónapokban nagy csodálattal veszi körül a szülő,főleg az anya.Tele van hormonnal a teste,és igen kevés más jellegű információ jut el az agyáig.Minden olyan rózsaszín,talán az is elkerüli néha az ember figyelmét,hogy esetleg kevesebb időt töltött el a párjával.(ami természetes,de tudatosan kell erre figyelni)A párjával,aki szintén új szerepkörbe került,Apa lett.Dolgozik ,rohan,amikor hazaér talán csak egy kis nyugira vágyik,és hogy bambulja a dedet...de az otthon dolgozó fél,az Anya éppen ezen a ponton fárad el,igényel segítséget.
Hányszor megfogalmaztuk ezt mi is.
A ded tehát egyéves,egyre inkább birtokba veszi környezetét,és kevésbé szorul rá az anyjára.A házimunka az otthoni élettel sokszorozódik,hisz több kosz keletkezik,a babaruhákat mosni,vasalni kell,étel is kell az asztalra,nem úgy mint korábban,amikor mindegyik fél bekapott egy gyors ebédet a munkahelyén.Az anya ezen monoton tevékenységek közé "szorul",ráadás sosem tud befejezni semmit.Az apa meg gyakran úgy érzi,hogy a másik"csak otthon van" ami elég vacak hozzáállás.Az érdekek talán bizonyos ponton nem egyeznek,és ekkora épp elszáll a rózsaszínű köd is.Esetleg itt még megerősödik a Campbell által emlegetett ambivalencia érzés is."Miért nem látja,hogy én mennyit teszek itthon?Miért nem segít a házimunkában?Miért nem foglalkozik a gyerekkel?"
"Holott férj,apa,és a társam,akit szeretek..Akkor miért érzek mégis így?"
Én úgy látom,ez igen veszélyes időszak.A szelét én is érzem most is,még a harmadik babánknál is,nemhogy az elsőnél.
Térjünk vissza most egy percre a könyv témájához!
Életre szóló ajándék.Itt idézni fogok(kicsit hosszú leszek ma,de ez a téma elemembe vág)a könyv technikáiból,mert tanulságos dolgok ezek,és nap,mint nap próbálom alkalmazni őket a csemetéimnél.Csak náluk?Rájöttem egy alapigazságra közben.Ezen technikák igen fontosak lennének a párkapcsolatunkra fordítva is.

A te gyermeked szeretet-tankja mennyire van tele?

"Mi az a szeretet-tank?" - kérdezed most minden bizonnyal. Ha így van, nem olvastad még Gary Chapman és Ross Campbell könyvét a gyerekek öt szeretet-nyelvéről.

A szerzők szerint minden gyermek (sőt, ember) rendelkezik egy ún. érzelmi-szeretet tankkal. A gyermek csak akkor lesz kiegyensúlyozott, együttműködő, ha ez a tank tele van. Ha a tankból hiányzik, a gyerekek helytelen viselkedéssel adják tudtunkra: "Anya, apa, szeressetek egy kicsit!"

De hogyan? Gary Chapman szerint nem mindegy, milyen módon fejezzük ki gyermekünk felé szeretetünket. Szerinte a szeretetközlés több, szám szerint öt kommunikációs csatornán keresztül történhet. Ezeket nevezi szeretet-nyelveknek, melyek a következők: a testi érintés, az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás és a szívességek. Nem mindegy azonban, hogy melyik csatornán keresztül akarjuk kifejezni szeretetünk gyermekünk felé. Előfordulhat, hogy a szülő szeretet-nyelve nem egyezik meg a gyermekével. Figyeld meg gyermeked, derítsd ki, melyik az ő szeretet-nyelve! A könyvből ehhez is segítséget kaphatsz.

Van olyan gyermek, aki arra vágyik, hogy a szülőhöz bújjon, megsimogassák, megpuszilgassák. Az ő szeretet-nyelve a testi érintés. Természetesen ennek módja, mennyisége nemtől, szülőtől, a gyermek korától függően változhat. Némelyeknek a megfelelő pillanatban adott dicsérettől szökik tele a tank. A gyermek önbizalma nagy mértékben függ az elismerésektől, hát még, ha ezen a szeretet-nyelven "beszél". A minőségi idő azt jelenti, a gyermek a szülő osztatlan figyelmére tart igényt. Ez bármilyen programban testet ölthet, lehet egy jó beszélgetés, egy mese, együtt végzett házimunka is akár. Nem szükséges hosszú idő, de az minőségi legyen.

"Hoztál nekem valamit?" - ha ezt a kérdést hallod gyakran gyermekedtől, ő az, akinek a figyelmességek hatására telik meg a szeretet-tankja. Itt nem az ajándékok értéke számít. Boldog lesz bármilyen kis tárggyal vagy édességgel (most arra nem térünk ki, ez mennyire egészséges...), hisz ez azt fejezi ki számára, "Anya és apa figyelnek rám." Az ötödik nyelv a szívességeké: az ezt a szeretet-nyelvet beszélő gyerekek arra vágynak, hogy szüleik megtegyenek nekik bármilyen apróságot, például megágyazzanak.

Érdekes szemszögből közelítik meg a szerzők a fegyelmezés kérdését is: hangsúlyozzák, hogy a fegyelmezés csak akkor lesz hatékony, ha a gyermek érzelmi tankja tele van. Ekkor tudja pozitívan fogadni az iránymutatást. Ha gyermeked épp rosszalkodik - szerinted -, tedd fel magadnak a következő kérdést: "Mire vágyik gyermekem, amikor így viselkedik?" Ha erre a kérdésre keresed a választ, pozitívabbak lehetnek nevelési elveid.

Nem kérdéses, minden szülő szeretné, hogy gyermeke jól teljesítsen az iskolában, az életben. A tanulási képessége is akkor fejlődik optimálisan, ha a gyermek kiegyensúlyozott érzelmileg. "A legtöbb, amit a gyermekük tanulmányi előmenetele érdekében tehetünk, ha feltétel nélkül szeretjük őt, és ezt elsődleges szeretet-nyelvén rendszeresen ki is fejezzük."

A te gyermeked szeretet-tankja mennyire van tele?

Rövid,és tömör összefoglaló.A könyv fontos figyelmet fordít még a szemkontaktusra is.Kiemeli,hogy ez a gyermek első kapcsolatfelvételi módja csecsemő korban.Később a szemünkkel gyakran fegyelmezzük őt,összehúzzuk a szemöldökünket ,amikor számunkra nem tetsző dolgot cselekszik.Amikor beszélünk hozzá,vagy dicsérjük már kevésbé nézünk célzottan a szemébe.Ettől tudná pedig igazán,hogy neki szól,hozzá beszélünk.
Mindezt a társunk felé is megtehetjük.Kiemelt figyelem,testi érintések,szemkontaktus,idő egymásra,türelem,és az ambivalencia elfogadása..mert ő sem tökéletes.
Mindezt '98 februárja óta tanulom,próbálom.Néha igen olaszosra sikeredik,és az ambivalencia győz.Akkor mindig Campbell szavai jutnak eszembe.A házatársi kapcsolat,a szülők kapcsolata egy érzelmi alap,minta...Jó minta kell a gyerekeimnek.
A könyv megrendelhető(nincs jutalékom,csak egy ALAP műnek értékelem) linket oldalra teszem,mert a szövegben nem jelenik meg.