Vége..

Közben vége is lett a tanévnek,bár én ezen a héten még dolgozom.Szabi így még bölcsis volt,egészen máig. Kapott kis ballagótáskát,és búcsúajándékot is a gondi néniktől.
Jellemzésük szerint értelmes,önálló kisfiú,aki ráadásul már nagyfiúnak tartja magát.Ismét elfogott az Atikánál megélt érzés,hogy valami véget ért.A héten megkaptam a munkahelyemen az értesítést,ami arról szólt,hogy Szabikát felvették oda,mégpedig a Pillangó csoportba.Együtt fogunk járni dolgozni,mert bizony ő az "én" óvodámban lesz ovis.Várják már az óvónénik,szóval biztos klassz lesz minden.
Petrám is megkapta a bizonyítványát,bár az évzáró idején épp nyaraltunk.Szép lett neki.Jeles rendű,azaz egy négyese van csak,mégpedig nyelvtanból.Erre számítottunk.Énekből pedig dicséretes(kitűnő) a minősítése..
Amúgy elég öszvér egy értékelés..A készségtárgyakból ugyanis nem jegyet kaptak.Jól megfelelt,és megfelelt minősítés van.A tanítónéni azt mondja,hogy a jól megfelelt az ötös.Érdekes,mert nekem az a kiválóan megfelelt.Olyat viszont egyetlen kisgyerek sem kapott.Az említett kettőt használták csak.Először viszont rácsodálkoztunk erre,mert az említett tárgyakból csak ötöse van a gyereknek.
Ügyes volt,és büszke is vagyok nagyon rá!Ő kicsit bánatos,mert több kitűnő is lett az osztályukban.Én azt hiszem(illetve a tapasztalatom is ezt igazolja)hogy azért ezek a minősítések még nagyon koraiak.Nem itt dőlnek még el ezek a dolgok.Hosszú még az út,éppen ezért biztatom,hogy legyen csak elégedett.
most két hét edzőtáborozás zajlik.Holnap pedig övvizsgát tesznek,hogy a fehér judo öv után a sárga csíkosat birtokolhassák.
Repkednek itthon a japán szakszavak,és gyakorlatok.Egyensúlyvesztés 8 formája..stb. Gyötrik is egymást esténkét,bár reggel nyolctól,este 5-ig edzenek.8-10 kör futás a pályán,stb.Jó kis edzés ez már a moszkvai versenyre is.
Én pedig holnap dolgozom utoljára,aztán pihi ismét.
Summázva..nem bánom egy percig sem,hogy munkahelyet váltottam.Jó helyre kerültem,jó évet zártam.Igazolta az élet számomra,hogy nem kell megalkuvónak,beletörődőnek lenni.Menni kell tovább,mert lehet sokkal jobb is.Nem kell félni a változástól,és nyitott szemmel kell figyelni a lehetőségeket.

Oviból,bölcsiből..

Atika ma volt utoljára oviban.Hosszú,bulis nap ez,aminek zárásaként bent is alszanak éjszaka a gyerekek.Ati most nem maradt,mert utazunk.
Már reggel izgatott volt,ahogy a kis ajándékaival elindult.(horgolt sapik,állatka,ceruzatartó) A szívem már itt összeszorult.Nem számítottam rá,hogy megvisel majd a dolog.
Szabi is (nagyjából) utolsó napos volt a bölcsiben.Ő is vitt ajándékot.Boldogan rohant végig az udvaron Marikához,és Editkéhez.Imádja őket.Szereti a bölcsit,sokat mesél róla.Vannak barátai,történetei.Biztonságos,családias.
Két éve olyan piciként jött ide.Itt tanult meg pikk-pakk önállóan enni,és sok minden mást is.
Most lezárul egy korszak.Ő még nem érti,de nekem fáj.
A taposómalom,amit naponta járunk,a napi rutin.Az a sok reggel,amikor a két fiamat ezekbe az intézményekbe hoztam,és ezekre az emberekre bíztam. Az érzések,és kötődések...
Hálás vagyok értük.
Az oviban szülőkkel együtt vetélkednek ilyenkor a nagycsopisok. Volt kötélhúzóverseny,és sok-sok játék.Ettek tortát,buliztak.Utoljára együtt.
A dadusnénit,Magdi nénit az egész csoport Maminak hívta.Mami behozta a kis unokáját is a gyerekeknek.Olyan családias,és megszokott volt az egész.Ati pedig boldog.
Aztán szépen elköszönt mindenkitől.Körbepuszilta az Óvónénit,Mamit,Soma bácsi tenyerébe csapott,és elindultunk.Az udvarról utánakiabáltak még,hogy :
-Szia ATA!
Az oviban így hívták.Na,itt aztán nekünk sem kellett több,sírtuk mindketten.Ati zokogott,amin meg is lepődtem.Kis kelekótya,vidám figura ő,de tele érzésekkel.Alig győztem megvigasztalni.
Sírtunk,ahogy én könnyeztem délben is,amikor Szabit elhoztam a bölcsiből. Kopogtam az ajtón,ahogy olyan sokszor tettem. Jött a kicsi ember,és Editke,aki mint mindig,kedvesen tájékoztatott Szabiról.Ő meg tömte magába az uzsit.
Furcsa szembesülni azzal,hogy mennyi emberi érzés bújik meg a hétköznapjaink rohanó egymásutánjában.Nehéz megemészteni a változást,a búcsút.Atinak is azt mondtam,hogy sok új,és szép dolog vár ránk,az iskola,Szabinak az óvoda.Barátkozunk majd a gondolattal mindannyian.de most egy kicsit fáj..

Fejlmények

Ateszt felvették az "énekes" osztályba.Tegnap be is írattam őt a 2011-2012-es tanév 1/É osztályába. Két kisfiú is jön az ő ovis csoportjából,és több olyan kisgyerek,akinek nővére,bátyja Petra osztálytársa. Mintha 24 név szerepelt volna csak a névsorban,ami ideális szerintem,de gondolom ez még nem a végső létszám.6 fiú..
Mellékesen... Atesz magatartás igen csak hagy maga után kívánni valót mostanság,de ez egy hosszú panasz lenne,így más posztban térek majd ki rá.

Szabolcs is kapott negyedéves jellemzést a bölcsiben.

"Szabolcs akaratos kisfiú. Akaratát sírással,toporzékolással fejezi ki.Néha dühkitörései vannak,ilyenkor teljesen kikapcsol,hiába vigasztaljuk,igyekszünk elterelni a figyelmét nem sikerül.Hosszan és keservesen sír.Magától vigasztalódik. szeret bölcsibe járni,de jobban szeret apával otthon játszani.
Étvágya kitűnő.A húst továbbra sem eszi meg.Már előke nélkül étkezik.
Szeret rajzolni, a ceruzát jobb kezében fogja,firkál vele.Alkotását megnevezi.Vidám színeket használ."

A dühkitörés,és az akaratosság megjelenik a jellemzésben.Tényleg ilyen,de ez valahol talán életkori sajátosság is.
Húst itthon eszik,a bölcsiben következetesen nem.Nos,ilyen közösségben,és külső szem megítélése szerint.

Petra pedig gőzerővel készült a versmondó versenyre,amin végül nem jutott tovább.Képes ilyesmiért sírni..mondom én ,hogy külsőre apja,belsőre anyja a gyerek.:)
A suli amúgy jól megy neki,44 ötöse van idén,pár négyese,és két hármasa..amiket viszont kijavított utólag.
Nem lehet rá rossz szavam,mert igyekszik,gyakorol,és akar.Sokat olvas,most épp a Misi mókus kalandjait gyűri.
A szorzótáblák is gyorsan beépülnek nála,és csak néha-néha nyúl mellé.

A magatartásuk viszont mondhatni borzalmas mostanság,amit bizony én magamon is érzek.Biztos itt a tavasz!Szófogadatlanok,előjött az alkalmi süketségük is,és elég gyakran gyilkolják egymást.Főként verbálisan,néha tettlegesen is.Ebben az a fergeteges,hogy már Szabi is aktív résztvevő,ráadásul ő a leghangosabb.
No,lesz erről még mit írnom,azt hiszem.
Pár szépséges dolgozat a végére..

Mikulás a bölcsiben

A tavalyi évvel ellentétben idén be tudtam menni Szabihoz az ünnepségre.Idén nem sírt,már örömmel várta a Mikulást.
Elénekelték,elszavalták közösen a kis dalaikat,verseiket.A Mikulás ezután megajándékozta őket.
Volt egy kis nasi a végén,meg egy kevéske közös játék,
Annyira édesek voltak.!Imádom Szabi öntudatos fejét.Ahogy magyaráz,meg vonul azokkal a határozott mozdulataival.
Megörökítettük élete első igazi,férfi barátságát is,Mátét.
Egyszerűen nem lehet betelni velük!

Alakul már..

tulajdonképpen minden.
Másfél hét alatt körvonalazódtak a munkás hétköznapok.
Úgy tűnik,hogy működni fog a gyermekek ebéd utáni hazatérése.
Szabi ugyan elég álmoska,így hamar ágyba is dugom itthon.Így viszont vidáman,itthon ébred és jóval többet vagyunk együtt mindannyian.
Szeretem azt a jelenetet,amikor megyek érte és uzsonnával a kezében totyog kifelé.
Szégyen,vagy sem,de az intézményes étkeztetéssel egyik gyermekem esetében sem veszem fel a versenyt.Mindegyik imádja.Szabi ezen másfél hét alatt is képes volt hízni.Visszatérve az uzsonnára..Rögtön ebéd után elfogyasztja.Azt mondják aranyos,eszik,játszik,dumál,kis WC-be végzi a dolgát,nem ám bilibe.
A reggelek legédesebb jelenete,amikor a két nagy rohan a bölcsi ablakához,hogy a csoportszobában meglesse Szabit.Petra még most is alig látszik ki a nagy,rózsaszín táska mögül,ahogy ott kukucskál.
Atesz..Rövidke szünet után visszatért az oviba.Hihetetlen még mindig,hogy nagycsoportos.Már a "dombon" játszanak fenn,ami nagy szó,mert ugye az a nagyok területe.Ebéd után vidáman szalad ki hozzám,gyakran még a fogkrémes fogmosóeszközt is otthagyja,úgy siet.Egyébként a tempója hagy maga után kívánni valót,mondjam azt,hogy gyakran megalszik a tej a szájában,amíg felöltözik.Ami pozitív,már nem az áldozat szerepkörében "tetszeleg".Jóval határozottabb,vagányabb lett.Olyan nagyfiús.
Petra..mindig megdöbbent,hogy a gyerekek pillanatok alatt mennyit képesek változni. Elmondhatom ugyan,hogy gyerekek között vagyok az életem minden fontos területén,mégis..
Augusztus végén még olyan kis keszekusza írásképe volt,hogy bizony féltem kicsit a másodikos vonalazású füzettől.(Szűkebb sortávval rendelkezik,mint az elsős.)Nem is nagyon igyekezett pl. a K betű írásánál,hogy a részek pontosan illeszkedjenek,bár a biziben az szerepelt,hogy írásképe tetszetős.
Pár nap alatt gyöngybetűk lettek a keszekusza betűkből.Önként,dalolva gyakorol,jelentkezik,lelkes.Hozza az olvasókönyvet,és olvas,olvas..gyakorol.Tavaly sokszor csak könyörgésre volt hajlandó a táskához nyúlni,miután az első pár hónap varázsa lecsengett.Sokat számít,hogy itthon tanul,ha elakad tőlem kérhet segítséget..
Már csoportokban is dolgoznak, előadják együtt az olvasmányokat..stb.Tetszik neki.Úgy tűnik,hogy a kapcsolataiban is nyitottabb lett,jól érzi magát.Imádom,amikor azt mondja,hogy:
Ma is jó napom volt anya!
A különórák tekintetében is változások mutatkoznak.Hétfőn-szerdán RSG-re fog járni,kedden-csütörtökön pedig a suli művészeti iskolájában rajzra.
Az önkormányzat fizeti nálunk a másodikos évfolyam úszás oktatásást,így a testnevelés órák keretében,péntekenként úszásra fognak menni.Nagyon várja már ezt is,bár a mellúszást ő már közel tökéletesre fejlesztette a nyáron.Ennek azért is örülök,mert az egyetlen sport,amihez valaha is tehetségem,affinitásom volt,az az úszás.Örülnék,ha ő is szeretné.
Én pedig élvezem a munkám,és jól érzem magam ott,ahol most vagyok!Örülnek nekem,olyan otthonos,családias a dolog,ami nekem nagyon hiányzott!
Ráadásul a konyha is alakul,leszámítva azt az apró malőrt,hogy az átszerelt,apa által felújított csapot kinyitva,ázott a frissen festett fal a mosogató mögött.Na nem az ő hibájából,hanem mert a csaptelep kicseréléséről lebeszéltem,mondván,hogy nem bírok ki több szerelést.Úgy tűnik ki kell bírnom,de ha minden igaz,vasárnap már lakás formája lesz az otthonunknak.
Nos,így döcögünk,de nekem nagyon tetszik!

Felborult ebéd

Délután,amikor Szabiért mentünk a bölcsibe feltűnően sunnyogott.Marika néni mellett álldogált az udvaron, és lesütötte a szemét.Szinte azonnal kérte,hogy vegyem fel,és a vállamba fúrta a fejét.
Marika néni mondta is mindjárt,hogy na sunnyog már a fiatal úr.
"Tudja,hogy vaj van a fején,mondtam neki,hogy elmondom anyának azt,ami történt."
Kérdeztem is mindjárt,hogy mi történt.
Kiderült,hogy az egyik kis kollégával fellökték az ebédes kocsit.Kiömlött egy csomó sóskafőzelék a csoportszobába,meg ugye minden ,ami még a kocsiban volt...Gondolom mennyire örültek a gondinénik,megjegyzem jogosan.
A beszélgetés során Szabolcs még inkább szégyenkezni látszott.
Azon kívül,hogy persze nem dicséretes ilyet csinálni,számomra az is szembeötlött,hogy a mennyire jól érti a beszédet a gyermek.Ráadásul jól is emlékszik ezek szerint,bár a következményes gondolkodás ezen szintjét még nem tételezem fel róla,de az tuti,hogy valamit megértett a dologból.Főként azt,hogy anya talán valamiért nem fog örülni,pedig milyen szép is volt az a zöld tenger,amit ők hoztak létre..

Jellemzés jellemek életképek

Megkaptuk Szabolcs újabb negyedéves bölcsődei jellemzését.

"Szabolcs szókincse újabb szavakkal bővült.Nevemen szólít,és a gyerekek (12)nevét is tudja.Nagyon erőszakos,mindig megszerzi magának amit szeretne.(játékeszköz,enni,innivaló)Étvágya kitűnő,sokat és jó étvággyal eszik. A húst kézzel szedi ki a tányérból.Szereti,ha bábozunk,eleinte félt,de aztán ő is ráhúzkodta a kezére a bábot,úgy hamar megbarátkozott vele.Nagyon mozgékony,eleven fiúcska.Minden érdekli,mindent kipróbál,megpróbál.Ügyesen mozog.Barátságos,könnyen feloldódik,szereti a gyerektársaságot,bár játékait nem osztja meg a többiekkel."

Szabolcs szókincse valóban rohamosan gyarapszik.Kérdő mondatokat fogalmaz,amiket kérdő hangsúllyal tesz fel. pl. Mi csijász?-Mit csinálsz?
Fel is szólít gyakorta. pl. Kocsi nézd! Kakas nézd! A madarakra hajlamos azt mondani,hogy kakas,néha azt,hogy badaj.
Valóban elég erőszakos.Most pl. az arca van összekarmolva.Egy Ábel nevű kisgyerekkel kel sűrűn birokra,és vérremenő harcokba bocsájtkozik. Nem adja fel,harcol.Közben üvölt,sír,de megy előre.Szerintem ez annak is köszönhető,hogy Ati "keményebben" játszik azért vele.Ezért gyakran rá is szólok Atikára,bár Szabi élvezi a bírkózást.Mitagadás,Atival szemben sem adja fel a csatát,egy-egy kisautó,vagy állatfigura kapcsán komoly konfrontálódások akadnak.
Az étvágya kitűnő.Ma kettesben voltunk itthon,mert megkezdődött a tavaszi szünet,és a nagyok elmentek a nagyszülőkhöz. Egész nap evett a gyerek.Két banán simán lemegy neki,utána egy joghurtot dönget be.Az ebédből is kétszer evett.Így eshet meg az a hihetetlen dolog,hogy az elmúlt hónapban mindjárt 80dkg többlet keletkezett rajta. Jelenleg 13800g meztelenül.Bepótolja azt a gyarapodást,amit méhen belül nem tett meg.A húst pedig valóban kézzel eszi néha,de amúgy szerintem nagyon ügyesen eszik,és kizárólag egyedül hajlandó.
Báb! Nos,itthon klasszikus bábokkal nem igen bábozunk.Nincs nekünk,bár ez nagy hiányosság.Ujjbábokkal szoktunk,meg plüssjátékokkal.Azoktól nem fél,de gondolom nem is tűnik el benne a kezünk,szóval lehet,hogy ez volt a gond.Legalább ismét felrémlett,hogy vennem kéne bábokat,mert nagyon jó játék a gyerekeknek.
Mozgékony,eleven és kísérletező,ez szintén igaz.Jól mozog,ezt én is látom.Mindenre felmászik,fut,nagyon ritkán esik el.
Tényleg nagyon barátságos,de a farkastörvényeket is levágta már,hisz harmadik gyerek..nyilván elég neki itthon osztozkodni.
Jellemek.Épp erről beszélgettünk Apával a minap,amikor Szabi artikulálatlanul ordított vagy másfél órát.Nem engedtük,hogy felüljön Atesz bringájára,amivel előzőleg elborult.Annyira azért nem ügyes,hogy pótkerék nélkül menjen,én meg egy óra tologatás után simán lumbágót kaptam.A fifikás,bátor gyerek felmászott hát egyedül,mert felelőtlen mód felügyelet nélkül maradt a bringa.Nagy baja nem esett,sőt zokon vette,hogy nem próbálkozhat.Olyan hisztit vágott le,hogy végül hányt.Pont olyan hangon nyomta,mint Petra,amikor kicsi volt.Nevettünk is,hogy na itt a hasonmás.Petra olyan hisztiket nyomott,hogy a szomszédok egyszer rámhívták a mentőket,mert meggyőzték magukat,hogy epilepsziás rohama van.Én hiába tiltakoztam,végül rám is rámhozták a frászt.A Heim Pál kórházban meg is állapították ,hogy affektív apnoe volt az az epilepszia.Nagyjából a hisztivel,és az amiatt fellépő légzéskimaradással állunk szemben.Bár..légzéskimaradás nem volt.
Petra tehát elég keményen nyomta,és nem lehetett egykönnyen kizökkenteni.Szabi dettó.Hidegvizes arcmosás,pátyolgatás,határozottabb rászólás...semmi nem hat.Végül jön az öklendezés.Attól megijed egy percre,de aztán ordít tovább.
Jó,már egy kis tapasztalat akad ebben a témában,így nagy feneket nem kerítünk neki,és tudjuk,hogy majd elmúlik.Mégis,elgondolkodtató,hogy a kicsi,fiú gyerek hasonlít ennyire a nővére temperamentumára.Ati nem ilyen volt.Atinak kétszer azt mondtuk ,hogy nem,akkor ő felhagyott a tevékenységgel.Ő olyan kis jófiú.Na azért nem azt mondom,vannak ötletei,de ő könnyebben hajlítható.Ugrál,nyüzsög persze,de nem erőszakos,nem megy el a végsőkig.Nem harcol az oviban,ő könnyebben megadja magát.Más.
Érdekes,ahogy nőnek,fejlődnek,alakul a jellemük.Mi pedig csak nézünk néha nagyokat,keressük a hasonlóságokat.Apa híres harcos volt kicsinek,szóval ott is kereshető talán a gyökér.Én sem voltam piskóta,ha akaratosságról volt szó.A bátyám volt inkább olyan,mint Atika.Klassz érzés figyelni mindezt,na nem a hisztit,hanem ezeket a változásokat.

Apropó beszéd!Szabi mond már néhány mondókát,gyerekdalt is,persze a maga módján. A Sétálunk,sétálunk egy kis domra lecsücsülünk... c. dal rituáléval kapcsolódott össze.Én vittem a hátamon,ő pedig énekelte a dalt,aztán a csüccsnél leguggoltam.Nagyon élvezi.Kiabálja,hogy titálunk ,és mutogatja a hátam.Petra is bekapcsolódott.Ő is vitte a hátán.Azóta az ő hátát is mutogatja.Olyan édes Petra,bármely tevékenységét megszakítva azt mondja,hogy na jó,gyere titáljunk kicsit.Felveszi a picit a hátára,és viszi.
Ilyenkor arra gondolok,hogy amikor majd lefut a szemem előtt életem filmje,tuti ezek lesznek a fő filmkockák benne.Olyan szép érzés látni őket,ahogy szeretik egymást.
Ma,hogy nem voltak itthon a nagyok,Szabi egész nap emlegette őket. Atyi mami! -mondta.
Elment a mamihoz magyarán. Este el is vette egyik kisautóját,amit Ati nem szokott engedni.Azt mondta rá,hogy enyém.Aztán kicsit gondolkodott,és közölte,hogy Atyié.

Döcögünk

Döcögünk!Kicsit nehéz még a reggeli kelés,és időre menetelés.Nekem talán ez a legnehezebb a dolgos hétköznapokban.
A srácok igazán jó fejek.Mindhárom helytáll a maga módján.A pici egyre kevesebbet sír,és egyre koszosabb délután.Hiába,azt mondják akkor érzi jól magát,ha koszos lesz.Ma tiszta vér volt a fülecskéje belül,de kiderült,hogy egy kivakart seb okozta.Megijedtem.Délután meg összeevett egy csomó mindent.Uzsonnát a böliben,itthon pudingot,aztán pufit..végül persze sírás,és hányci lett belőle.Jól megijedtem.Szerencsére hamar jó lett a kedve.Mostanában szuper jól belejött a lábbakhajtós ketyerék kezelésébe,így elmondhatom,hogy rendesen halad a motorral.Hiába,van hol gyakorolnia.A böliben ugyanis van ebből bőven.Mi is viszünk egy sajátot,mert mostmár jogos.

Ateszka szeme csak néhányszor könnyes már.Ma reggel igen vidám volt,mert ő figyelt egyedül kellőképpen az óvónénire,és vitt ma diót.Puszit,és nagy dicséretet kapott érte.Olyan jó volt látni,hogy büszke magára.
Ma beszéltem az óvódavezetővel is.Bemutatkoztam egy kicsit más szerepben,mint a fejlesztőped. aki ki fog járni ide.Furcsa volt szülőből kollégává lenni.

Petárda!Egyre jobban beleszokik a sulis létbe.Átültette a tanítónéni az első padba,mert biza ő az egyik legkisebb.Eszméletlen nagyok a mai gyerekek.
Szerzett már jópár csillagot,és piros pontot is.Az a kislány a padtársa,aki az oviban is cimborája volt,igaz másik csopiba járt.
Már a könyvekért sem kell visszaslattyognunk,és kevéssé látszanak gyűröttnek. :)
Estére eléggé el is fárad a csibe,mert itt nincs ám délutáni alvás,meg stb..ez már biza iskola.

Anyának szintén..A héten én is az Ecserin nyomulok.Első konzultációs hét lévén,elég sok információ hullott az agyamra.Lesz úgy 10 vizsgám félévkor,és jópár leadandó dolgozat,meg tanulmány.Mellesleg angolból is kéne egy középfok.Na jó,az csak másfél év múlva.Hamar itt lesz!
(Tényleg,aki tud angolul!Gondoltam egy angolt tanuló blog indítására,ahol esetleg angolul írnánk,gyakorolnánk..stb..Segít nekem valaki?Lányok?)
Nagy fegyvertényem a hétre,hogy az M0-án behatolok Bp-re,és az M5-n haladva tovább eljutok kocsival,egyedül az egyetemre.Közben szakad a tenyeremről a víz,de sikerül!már kétszer sikerült!A továbbképzés idejét természetesen le is kell majd dolgoznom,szóval lesz mit csinálnom!
Este jó!Együtt vagyunk,beszélgetünk,ma mesét is néztünk.Alvin,és a mókusok volt a tárgy.Szabi szerint mind vau.Táncolt a zenére,én meg csak csodáltam.Végül mindhárman ropták.A legjobb ez,ennél jobb nincs is!

Pillanatfelvételek az első hétről

Az iskola előtt állok,16 óra van.Bemenni nem lehet,mert a tavalyi évben jelentősen megszaporodtak az intézményben a lopások,rongálások(magyar valóság).Jönnek le az elsősök,hozzák a nagy táskájukat.Lesem,nézem a kislányom,akinek picinyke mosoly ragyog az arcán.Jön ,a nagy,rózsaszínű táskával..

Szerda reggel van.Három gyereket szedek elő a kocsiból.Szabi kézben,vállra Petra táskája.Indulunk a bölcsi felé.A járdát munkások készítik.Rácsodálkoznak,hogy "csak" ennyi gyerekem van..Sajnos csak ennyi-mondom én.Erre még a segítségüket is felajánlják,hogy pontosan miben...?

Petrus énekfüzetét nézzük.Elő van írva benne 2 sor hullám vonal.Az 5 vonalas kotta füzet vonalazása szerint.Nem értjük,mert nincs mellette jel,és nem készült el a napköziben.Úgy döntünk el kell készíteni,biztos ami fix..A feladat nehéz,én meg fáradt,türelmetlen,többször kiradírozom,és morgok..Petra megharagszik,elrohan.Utálom magam.Eszembe jut egy kislány,valamikor úgy 27 éve,aki az első ének leckéjét nem jól készítette el,és hatalmas fekete pontot kapott.Máig érzem a fájdalmát.Hetekig fájt..Elvette a kedvem..Remélem én nem vettem el Petráét!Nehéz!Megfelelni is,de nem gyötörni..Bánt!

Atika áll az udvaron,az oviban,és megveri az,aki tavaly is.Látom,nézem,mint egy lassított filmet.Nem tudom megvédeni,tehetetlen vagyok.Megyek,lépek,megbeszélni a kisfiúval,hatni rá..de nem könnyű.Ati sír,fogja a nyakam.
Soma bácsi megnyugtat,figyelni fog.
A fiam büszke,neki óvóbácsija van!

Az egyetem nagy előadója. Intézmény,melyben gondtalan ,gyermektelen,leginkább fiatal és bohó voltam.Tök új rendszer,számítógépes szemináriumi jelentkezés,vizsgajelentkezés. Ülök,és hallgatom a huszonéves,frissen végzettet,amint totál magától értetődően elmagyarázza azt,ami nekem még kínai.Hova lépek,és minek,és hogyan?Legfőképp mit is keresek én itt?
Aztán következik a jó része.A tantárgyak mind érdekesek,lelkesedem!Jó lesz ez..vagy 10 vizsga,de nem gond..
Mellettem egy földim,egy gimibe jártunk,csak ő két évvel felettem.Apuja nálunk volt körzeti orvos,Anyukámmal együtt tanított az eü. szakközépben.Furcsa érzés,amikor együtt nyomjuk a földszinten a vizsgajelentkezést a számítógépen.Együtt is felvételiztünk.Számot cserélünk,és régi ismerősként beszélgetünk.

Megyek Szabiért a bölcsibe.Hozza ki a kezében a kispárnáját,jön gyalog.Olyan nagyfiús,égnek áll a haja!Imádom.Minden rendben volt vele!Játszott,evett,aludt...
Beteszem a babakocsiba,és jövünk kifelé.Szemben szalad a tanítónéni,aki eredetileg Petrát tanította volna.A bölcsi kertjében áll magában a kislánya,és torka szakadtából ordít.Meglátta az ANYÁT.Nézem,süt rá a Nap,egészen vidám délután..Az Anyuka csak szalad,a gyerek a szemével követi,és sír.Elképzelem az érzést,amit odabent éreznek ezek a picik,egész nap..Ez a rendje,és minden szeptemberben sok-sok bölcsis,ovis keresztül megy ezen..így csak egy anyát lehet szeretni,hiányolni.

Petáért megyek.Még csak fél négy!Kétszer bemondatom a hangosbemondóba ,hogy P.Petra..
Jön a lányom,fején horzsolás,a kis pulcsi kifordítva rajta.Kérdezgetem,mi volt ma..?
A kocsinál megnézem a táskát.Fele cucc nincs benne,fenn hagyta...Ismét rosszul reagálok,dühös vagyok,ő meg sír..A tájékoztató füzetre rátolta a tolltartót,így a füzet cefetül gyűrött lett.Közlöm,hogy egyedül kell felmennie az ott maradt holmiért.Még jobban sír.Újabb tolatásra teszek kísérletet.Ki a kocsiból a 3 gyereket,könyörgés a portás néninek,hogy engedjen fel,nem lopok,és nem rongálok,csak elsős szülő vagyok..Ők még szinte ovisok,kell a segítség nekik.
A terembe érve megleljük a könyveket,bent a padban.Kisvártatva másik tajtékzó anyuka érkezik,a gond hasonló..fele cucc hiányzik.hiába,milyen jó is lenne bemenni!

Petra kapott egy gyakorló írásfüzetet.Magától kéri itthon,hogy írhasson.Erős a nyomatéka,így rotllinggal íratom(csak itthon) mert azt erősen nyomva hamar kitörik a hegy,így jobban figyel rá...Ül a terasz asztalnál,és ír,csak ír..Csésze vonalakat,álló egyeneseket..Én meg nézem,hogy mennyire csodálatos!

Ateszka kapott egy tűhegyű ,zöld filcet.Embert rajzol vele,és azt mondja rá,hogy szerinte édes.Közben összefogja a kis lábát is a zöld filc,csipog,mosolyog..

Petra napközis.A napköziben kiviszik az ugráló köteleket.(Három kis barátnője van.Kettő járt hozzám tornázni,és imádtam őket!Mindig arra gondoltam,hogy jó kis barátnők lennének a lányomnak.Mondják is Petrának,hogy ismerjük az anyukádat.)A kötéllel pacisat játszanak.Derekukra teszik,és futnak,amíg a másik fogja a gyeplőt.27 éve egy kislány pont ezt játszotta a napiban.Amikor elmeséli kiráz a hideg.A folytonosság,és a hasonlóság az élet csodája!

Szabi imád hintázni...mondja a gondinéni.Felül rá,és olyan vehemensen hintázik a rugós hintán,hogy repked a haja.Feláll,és repked..
Bebújik a kis házakba,és les ki.Egész nap tevékenykedik.Aztán amikor meglátja a gondinénit felé nyújtja a kis kezeit,és nyög,hogy vegye fel egy kicsit.Megölelgeti,és Szabi megy tovább a dolgára.
Már nem csak én,nem csak mi vagyunk a biztos pont!

Hárman ülünk a termben,két logopédus,és én.A munkát osztjuk be.Ki,hova,mikor megy szűrni,és mikorra adja le.Mennyit kell rádolgoznom,hogy a sulimat pótoljam,melyik ovik is az enyémek?Pont az is,ahová a kisfiam jár..

Este van.Fürdenek.A kicsit kiveszem,felöltöztetem.Cseng a telefon.Mami az.Beszélünk,közben lesem a nagyokat.
Petra kiszáll,mert menni kell,de a WC-ig azért mégsem...Ráül a bilire..Ati poénból utána dobálja az összes vízzel telt játékot.Spriccel,fröcsög a fürdő.Hiába mondom,jelzem,mutatom,hogy ne.Épp csak nem gőzöl már a fejem.Szabi belegázol a vízbe,térdig felszívja a pizsama alsó.Kikelek magamból,és vagy 10 percig ordítozom.Dobálom vissza a játékokat a vízbe,csapkodok.Mérges vagyok,mert nem használ a szépszó,mert nem hallgatnak rám.Megszeppenve ülnek,még sírnak is.Elemészt a lelkiismeretfurdalás.Csak,és kizárólag rájuk kell figyelnem,hisz ezt jelzik nekem!

Vacsorázunk együtt,nevetnek,kakaót isznak,mesélnek.Lefekvés előtt mesélek nekik,bújnak.
Örülnek,hogy holnap itthon leszünk,és nem megyünk sehová.Egymás mellett alszanak el,én pedig agyonpuszilgatom őket.
Esendőek vagyunk,és rá kell jöjjek,hogy sokszor hibázunk.Ilyenkor tán erősödnek is ezen hibák,amikor változik az életünk.Alkalmazkodni kell sok új,néha nehéz helyzethez.
Sok is talán egyszerre,de persze majd minden szépen gördül...
Annyi szerepben állunk helyt..Bölcsis kisfiú,aki önállósodik,és mégis anya picikéje.Valakinek a nagy,és bátor bátyókája,aki néha széplelkű,jámbor,kiszolgáltatott.A kis elsős,aki ír,de néha még ráugrik a bilire.Anya,aki ANYA,tanár,diák,feleség..Apa meg szegény,sokszor ,sokmindenből kimarad.
Ebből lesz aztán a morgás,meg néha az ordítozás.Hiába,közel nem vagyunk tökéletesek, de ez a valóság..Ez a hét mégis jó volt azért,és egy olyan hét volt,ami emlékezetes marad.

Ott maradt,ott evett!

Ma volt a nagy nap,mikor is Szabolcs eltöltött másfél órát nélkülem a bölcsiben.Reggel 10-re mentünk,ahogy eddig is.Felszerelkezve a csomag pelussal,tisztasági cuccal,egy cumisüveggel,hogy vigaszként mégis legyen azért.Az üzenőfüzetet még tegnap bevittem,aminek első két oldalára jellemzést írtam mütyür úrról. Mozgásfejlődés,önállóság,beszéd voltak a fő támpontok,és amilyennek a szülő látja gyermekét.(A végére odaírtam,hogy ő a három legnagyobb kincsünk egyike!)
Nos,ma rövidke közös tartózkodás után elhagytam az ovi területét.Szabi épp egy szép kis motoron pózolt,én meg kihasználva a lehetőséget elslisszoltam.
Bementem addig a suliba,Petrus tanítónénijéhez.Nagyon kedves,aranyos pedagógus,több közös is van bennünk.Jót beszélgettünk a szakmáról,gyerekekről,Petráról.Vittem pár régi,frontálisan használható eszközömet is neki,hátha látja hasznát.
Az ő lánya is bölcsikezdő,így együtt sétáltunk vissza az intézményhez.
Addigra a kicsik már az épületben voltak,épp ebédhez készülődtek.
Szabi épp sírt egy picit,de szépen odaült ő is a kis asztalhoz.Partedlit kapott a nyakába,amit szokásához nem híven,magán is hagyott.Kelkáposzta főzelék volt husival.Szabi a pohárba öntött ivólevet mindjárt e tányérba öntötte,így az első tányér ételt ki kellett önteni.
Utána szépen evett a gondinéni segítségével.Nála volt a nagykanál,a gondozónéninél a kicsi.Édesen ült ott a gyerekek között.Azt hittem,hogy majd feláll,meg elsétál,de szerencsére nem.Biztos lesz majd olyan is,de reméljük a legjobbakat!
Elfogyott az egész tányér főzelék,és vizet is ivott rá a manó.Szépen,pohárból.Végül rágcsált egy kis kenyeret,majd eljöttünk.Addigra már letették a kis fektetőket is,Szabi egyelőre csak nézegette őket.Reméljük majd az is menni fog!
Így állunk tehát.
A gondozónéni elmondta,hogy amíg elmentem volt egy pici sírás,de kézben,meg énekkel meg is nyugodott.
Nagyon büszke vagyok rá,és hihetetlenül imádom!

Élet a bölcsiben

Egész jól alakulnak a dolgok..Szabi teljesen jól akklimatizálómdik a bölcsiben.
Ma,ahogy beértünk rörtön szembe jött velünk Palkó,az uncsibátyó. Jó ideig kísérte Szabit az udvarjáró sétája alatt.
Ölelgette,szorongatta,addig -addig,míg hanyatt nem estek.Palkó járt rosszabbul,mert Szabi esett rá.
A homokozóban meg szórták egymásra a homokot.Jó lesz! :)
Holnap már ott is ebédelünk.

Bölcsiben

Ma volt az első napunk a bölcsiben.
10 órára mentünk. Bő 1 órát maradtunk ott.
Nagyrészt az udvaron voltak kint a picik,ahol Szabi is bátran közlekedett.Bejárt minden szegletet,és felmászott mindenre,amire lehetett.
Nagyon bátorka volt.
Gondinéni nem sokat volt velünk,mert ő,mint intézményvezető helyettes ügyeket is intéz,és egyedül van..Megitatta pohárból Szabit,amit a kisfiam tök jól elfogadott,és szépen is ivott.
Nagyon cukika volt,ahogy járkált fel,és alá.Mint egy kigyúrt biztonsági őr,úgy nézett ki,ahogy picit oldalra tartotta a karjait.
Tetszett neki a pici mosdó is,és mindjárt pacsált a mosdókagylóban.Sajna ezt a WC-vel is meg akarta tenni,ráadásul épp használat után(Egy kislány végezte a nagydolgát előtte..) ezt azért nem hagytam neki.
A teremben lévő gurulós,fa játékok is nagyon tetszenek neki,mindre felült!
Nem vagyok túl lelkes,de igyekszem nem ezt érezni.
Nem vagyok teljesen nyugodt,mert olyan pici még!Látom,hogy vagány,meg nyitott,meg jókedvű,csak olyan kiszolgáltatott még.
Az ,hogy közösségbe megy valamikor,az élet része,és bár most hamarabb elkövetkezett ez,mint ahogy terveztük,mégis lelkesnek kell lennem..mert ez elkerülhetetlen.Nincs rajta mit búslakodni,ezzel biztatom magamat is.
(Kép nem készült,mert bár rákészültem,de a gépet itthon felejtettem.)

Védőnéninél

Elmentem a 3 díszpinttyel ma a védőnénihez.Nagyon kedveljük,mert igazán jó fej!Mostanában több közös is lesz bennünk,mert egy osztályba fog járni Petrus,és az ő kisfia.Szabi törzslapját töltötte ki.Közben jól el is beszélgettünk.
A srácok hozták a formát, a rendelőben lévő műanyag csúszdán játszottak.Ati ,és Szabi össze is kaptak.Szabi se enged már,nem csak kiabál,de csapkod is..Elég muris látvány.
Mindhárom gyermek meg is mérettetett,mert az itthoni mérleg már rég óta elemcserére vár,meg amúgy is rég került adat róluk bármilyen statisztikába.
Így állunk :

Petra :116cm, 21.5kg

Atesz: 104cm, 18.5kg

Szabi:79cm, 11kg

Ati alig hízik,amit nem is csodálok,mert gyakorlatilag nulla,mit megeszik.Érdekes dolog,tekintve a csecsemőkori étvágyát.
Petra szépen fejlődik,szerintem pont jó így.Nem túl magas,de mitől is,kitől is lenne az.
Szabi kb. egy hónapja is 11 kg volt,de nem ua. mérlegen.Mindegy,szerintem így is nagyon jó kis súlya,hossza van,még akkor is,ha most nem gyarapodott.

Elmondhatom hát,hogy 1 centi híján 3m, és 51 kg boldogság az enyém! :)

Bölcsi+új tanév..

Ma délelőtt dolgozni mentem,én voltam a heti ügyeletes.Jött két gyermekecske,akiknek órát tartottam.Jól is esett.Ezután beszéltem az intézményünk vezetőjével,aki igazán segítőkésznek mutatkozott a továbbtanulásom,meg a sok gyermekem kapcsán.
Az új tanévben kedvező feladatokat kapok,megkapom a helyi ovik fejlesztését.Oda én járok ki,én osztom majd be az időm,így jobban tudok átcsoportosítani munkát.A tanácsadóban kevesebb órám lesz,mert az kötöttebb.Igénybe vehetem a heti 1 képzési napot is,ami a továbbtanulás kapcsán jár.Így csak négy nap kell mennem,és ezen napokon kell megtartanom a kötelező óraszámomat. Nagyon klassz így,mert Szabászkát sem kell akkor minden nap vinnem.
Amíg én dolgoztam,a gyerekek Móniéknál voltak.Ati bácsi elvitte őket horgászni,Petra még gyíkot is fogott.Ateszka meg igen büszke volt a halacskákra,amiket meg is lehetett simogatni,és ők fogták ki.Kapott egy pókemberes pólót is,amit a srácok Móniéknál már kinőttek.
Nos..bölcsi...
Délutánra vártuk a gondozónénit.Én mentem el érte kocsival,meg az egész pereputtyal a nev.tan. parkolójába,lévén ,hogy ő nem vezet,és nem ismeri az új utcákat a környéken.
Nagyon kedves volt.Szabi nem igazán akart barátkozni vele,sőt nagyon sírt tőle.Remélem majd azért megbarátkoznak.Hozott Szabinak egy kis nyakbavalót,amin a dobocska jele van.Atiék is ilyet kaptak tavaly az óvónéniktől. Szabász is örömmel nézegette,és viselte a nyakában.(Tavaly még nem gondoltam,hogy ő is ilyen hamar kap majd jelet a nyakába.)
Átbeszéltük Szabi szokásait.Mikor kel,mit eszik,hogyan eszik,hogyan iszik,mit játszik...Sajnos a tej elkerülhetetlen,mert a főzelékeket is azzal habarják be,és azt adnak reggelire.Sajnálom nagyon,de mit tehetek..ember tervez körülmény,intézmény végez.Lassan bevezetem itthon is,hogy ne ott kapja először.
Megnézte a gondozónéni a szobáját,ami nagyon tetszett neki.Felírta,hogy milyen játékokat látott stb..Nagyon tetszett neki az udvarunk,azt mondta,hogy igazi gyerekparadicsom.Petráék is megmutattak neki mindent,meséltek,hozták a formát.Összességében jó benyomásom volt a dologgal kapcsolatban.Kedves,barátságos hölgy lesz Szabász gondinénije,aki határozott is egyben.
Elmondása szerint nagyjából hasonló korúak lesznek a gyerekek.Lesz mondjuk egy hároméves is,a legkisebb viszont még csak 11 hónapos.A többiek 15-18 hónaposak.Fele fiú,fele lány.
Felkészített,hogy lesz majd sírás ,amikor elválunk,és nem lesz egyszerű.No,ezen aztán rögtön könnybe is lábadt a szemem.Azt is hozzátette,hogy maga az a szitu nehéz,az az 5 perc,amíg el kell válni Anyától.Megélni az elszakadást.Utána a legtöbb gyerek jól eljátszik,és feltalálja magát.Ezt az oviban már megtapasztaltam,Ateszka kapcsán...
Azt is elmesélte,hogy erre a korosztályra is jellemző azért,hogy bizonyos játékokon összekülönböznek,és ők leginkább harapnak.no,gondoltam,mi jöhet még.. :)Igen,harapni valóban harap néha,bár még nem harc jelleggel.
Hétfőn,10 órára megyünk.Először csak egy órára ,és velem.másnap már kettőre,harmadnap már ott is ebédel.Következő héten ottalvós,próbálkozós.Később majd igazodva a munkabeosztásomhoz,el is hozhatom,így nem kell mindig ott aludnia.
Most még a régi,oviba menő gyerekek közt szokhat csak,pont azért,mert az ő társai csak szeptemberben kezdik meg a szoktatást.A gondinénihez kell leginkább szoknia ezen korosztálynak,de azért furi,hogy mindjárt 3 évesekkel kezd a kis vakarcs.Be lesz dobva a mély vízbe,bár azért harcedzett is..Ennyi nagy tesó közt volt már mit tanulnia.Azzal a különbséggel,hogy itt mindig ott volt a háttérben az ANYA,ott pedig nem lesz.
Itt érek el azon pontra,ahol beúsznak a tudatomba ismereteim az anya-gyerek kapcsolat alakulásáról,a kötődésről,a leválásról,és sok hasonló ,fontos dologról.Itt aztán gyorsan próbálok megálljt parancsolni magamnak,és "jólfelfogósra" venni a figurát!
Nehéz,de menni fog!