Erről akár a számhordozás is eszünkbe juthatna,de nem...Másról van szó.Nézzük csak,hogyan tökéletesítette a gyermek azon képességét,hogy a számára magasan elhelyezkedő-általában jó okkal nem elérhető távolságra tett- tárgyakat megszerezze.
Kezdődött egy Fischer Price játékkal,a műanyag zsiráffal.Rendszeresen ráállt,és arról simán elérte pl. a kilincseket. Így lehetőséget nyert arra,hogy aWC-ben kotorászhasson a WC kefével,átprogramozza a mosógépet magasabb hőfokú mosásra.(A ruhák védőszentje járhatott közbe,hogy nem lett különösebb gond belőle.) Szétdobáljon számomra igen fontos iratokat.A leggaládabb tett a távirányítók fürdővízbe hajítása volt.Természetesen azokat is a zsiráfon állva szerezte meg.Sőt,Petra vastag filctollait is a hosszúnyakú segített elcsenni.Ez azért is volt jó,mert alkalma nyílt vastag,fekete filccel összefirkálni a falakat.Ő az első ,aki freskót készít a lakásban,a két nagy disztingvált ennyi idősen,és volt szíves csak lapra rajzolni.Szabi önkifejez. Gonosz Anyu, ezek után,galád módon eltette a zsiráfot.
Ezután a díszpárnákra állt fel,majd kihozta a gyerekfellépőt a fürdőből,és arra lépett fel kotorászás céljából.Ebben az időben kezdődhetett az ajtók kulccsal való zárása,ami igen nagy feladatott jelentett.Atika nem tudta pl. kizárni a WC ajtót,így épp,hogy megakadályozható volt egy csurgatással kapcsolatos baleset.
Kedves cseppünk ráébredt,hogy ennél magasabb helyeken is akadnak érdekes tárgyak,így kihozta a gyerekszéket Petráék szobájából.Azon állt akkor is,amikor töréstesztet végzett el egy kedves tanítványtól kapott,karácsonyi mécsesen.Azt hittem kellően betoltam a polc hátuljára,és elég magasra raktam.(Nem számoltam a székkel.)A TV felé is gyakorta csapkodott különböző játékeszközökkel,mely mozdulatok Apából kifejezett tüneteket váltottak ki.A tünetek már csak azzal váltak fokozhatóbbá,amikor is Apa az egész kukát átkutatta.Remek program volt.A pár hónapos DVD lejátszó távirányítója ugyanis végleg elveszett,épp úgy,ahogy a MÁK-tól kapott hivatalos levél.Ja,nem mondtam még,hogy a gyermek örömmel dob kukába fontos dolgokat?Bármit!Nos,Apa hiába túrta szét a kukát,a távirányító nem volt ott.Kérdeztük is Szabitól,ugyan hová tette.Ő rögtön ment,és mutatta a többi távkapcsolót,illetve hasra fekve tekintgetett be a fotel alá.Remek a beszédértése,ez legalább itt is megerősítést nyert.Sajnos a rövid,illetve hosszú távú memóriája kevésbé jó,mert nem tudja megmutatni,hol is van a keresett tárgy..Verbalitása szintén kevés ehhez.("Végleg eltüntettem!"..no,ez azért még nem megy..)
Nos,az a faramuci helyzet,hogy a gyerekszoba ajtajához is nehezen engedjük már a gyereket.Sőt,a kisszékek is tabuvá váltak.
Nem baj,van másik!Mégpedig a nagy szék,amit a konyhából lehet betolni,odahúzni bárhová.Így kényelmesen elérhető a konyhapult,ott ezer veszély.A karácsonyfa csúcsdísze és a hőn áhított szaloncukrok is remekül megközelíthetőek ezen segédeszköz használatával.
Most légy okos te szülő!
Tudom-tudom,az idő megszépíti az emlékeket,de most úgy látom,hogy a harmadik gyümölcs a legnyüzsibb eddig.Amolyan minden lében kanál.A szeme sem áll jól.
A dohányzóasztalt is meghódítja,bár onnét tegnap sikerült lerepülnie is.Igaz,akkor szívmelengető oka volt az esésnek.Petrának akart puszit adni,de elvétette a lépést,és lebillent.
Gyakorlatilag folyton résen kell lenni.
Az is jelent valamit,hogy megtanulta a "fáj" szót.Teljesen tisztán mondja,hisz annyiszor kérdeztük meg tőle,fáj-e neki a leesés,a beverés ..stb..
A tengerimalac!A ketrecét kinyitja és simogatná.Csodálom,hogy ez a toleráns jószág,még nem szökött meg egyetlen ilyen alkalommal sem.Persze menekül,de csak körbe-körbe.Ennek következtében hatalmas forgácsfelhő képződik,és borítja be a környéket.Porszívózni igazi szélmalomharc.A porszívótól megrémült állat rohan körbe,és utánpótlás forgácsfelhőket indít útra.
Ahogy így elolvasom,hát úgy tűnhet,hogy nem vagyunk eléggé résen.Holott igen,de vannak az azonnali közbelépést akadályoztató,más kiskorúak is a családban.Van,hogy egyszerre mindhárom veszélyelhárítást igényelne.Atira készül ráborulni a játékospolc,Petra meg elcseni a nagyollót a konyhából.Alkotni szeretne.Mindeközben Szabi felmászik a karácsonyfára.
Úgy jó,ha zajlik!
Mi is?Van valami u-betűs szó!!!JA! Unatkozni!Nálunk lehetetlen! :)
2010. január 5., kedd
2010. január 1., péntek
2009. december 31., csütörtök
2009.
Összegezzünk kicsit.
Nekem mindig olyan firi-furi ünnep volt ez a Szilveszter.Ok. egy év eltelik papíron,és új dátumot írunk.Valahol jó is,hogy vannak ilyen fordulópontok,amikor az ember visszatekint.Igazából viszont semmi nem változik holnaptól,csak a dátum.
Milyen is volt a 2009. év?
Változatos.A hirtelen döntések éve,és a nagy változásoké.Munkás volt,és gyorsan eltelt.
Hirtelen döntések..Januárban pár nap alatt eldöntöttem,hogy munkába állok.Olyan hirtelen történt,hogy egy hét múlva már dolgoztam is.Előtte nem volt ilyen tervem.Aztán februárban megláttam egy képzést a főiskola honlapján.A jelentkezést szinte pillanatok alatt döntöttem el.
Változások éve..
Lefogytam közel 20 kilót,amit most a karácsony alkalmával talán félig vissza is szedtem.Lesz nekem nemulass év elején..(no,nem csak magamról ám..)
Petrus iskolás,Szabi bölcsődés lett.
Visszanézve sok szép,és jó volt ebben az évben.Volt gyönyörű tavaszunk,boldog nyarunk.Sokat kirándultunk.Voltunk a Budai Várban,a Tropikáriumban, a Hajógyári játszótéren,Aquaworld-ben,Állatkertben..
Szabi egy éves lett,öröm volt figyelni,ahogy fejlődött.Pici Palkónk keresztanyja lettem.
A nyaralás emléke máig melegséggel tölti el a szívemet,mert olyan boldog,nyugalmas,gondtalan volt az hét.Aztán a nyári kirándulásaink a Balatonra,meg a Velencei tóra.A családi nyaralás Alsóőrsön.
Ott volt az ősz,a sok újdonságával.Az őszi pihenés Hévízen.A házi feladat nézegetés,gyakorlás Petrával.
Ateszka,hogy mennyit változott idén.Milyen nagyfiús lett.Szabi,aki kész kisgyerek lett az évvégére,holott tavaly ilyenkor még csak egy kisbaba volt.
Az egyetem nekem,ami újra visszahozta a diák évek hangulatát.Van mire készülni,mivel foglalkozni, sokszor erőn felül is.A társaság is jó..
A magunk gubójában jól telt ez az év,még ha csak ilyen összevisszán jut is eszembe.Azt leszámítva,hogy ami zajlott körülöttünk,az nem volt mindig vidám,és még ki tudja mi vár ránk jövőre.Emiatt néha ideges,zaklatott az ember..és ez rossz.Sajnos így van.
A lényeg az,hogy a gyerekek egészségesek,szépek,szeretik egymást,és ez a lehető legnagyobb boldogság nekünk!Igazi nagycsalád lettünk ebben az évben.Nevetéssel,sírással,néha olaszos temperamentummal(részemről).
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!
Nekem mindig olyan firi-furi ünnep volt ez a Szilveszter.Ok. egy év eltelik papíron,és új dátumot írunk.Valahol jó is,hogy vannak ilyen fordulópontok,amikor az ember visszatekint.Igazából viszont semmi nem változik holnaptól,csak a dátum.
Milyen is volt a 2009. év?
Változatos.A hirtelen döntések éve,és a nagy változásoké.Munkás volt,és gyorsan eltelt.
Hirtelen döntések..Januárban pár nap alatt eldöntöttem,hogy munkába állok.Olyan hirtelen történt,hogy egy hét múlva már dolgoztam is.Előtte nem volt ilyen tervem.Aztán februárban megláttam egy képzést a főiskola honlapján.A jelentkezést szinte pillanatok alatt döntöttem el.
Változások éve..
Lefogytam közel 20 kilót,amit most a karácsony alkalmával talán félig vissza is szedtem.Lesz nekem nemulass év elején..(no,nem csak magamról ám..)
Petrus iskolás,Szabi bölcsődés lett.
Visszanézve sok szép,és jó volt ebben az évben.Volt gyönyörű tavaszunk,boldog nyarunk.Sokat kirándultunk.Voltunk a Budai Várban,a Tropikáriumban, a Hajógyári játszótéren,Aquaworld-ben,Állatkertben..
Szabi egy éves lett,öröm volt figyelni,ahogy fejlődött.Pici Palkónk keresztanyja lettem.
A nyaralás emléke máig melegséggel tölti el a szívemet,mert olyan boldog,nyugalmas,gondtalan volt az hét.Aztán a nyári kirándulásaink a Balatonra,meg a Velencei tóra.A családi nyaralás Alsóőrsön.
Ott volt az ősz,a sok újdonságával.Az őszi pihenés Hévízen.A házi feladat nézegetés,gyakorlás Petrával.
Ateszka,hogy mennyit változott idén.Milyen nagyfiús lett.Szabi,aki kész kisgyerek lett az évvégére,holott tavaly ilyenkor még csak egy kisbaba volt.
Az egyetem nekem,ami újra visszahozta a diák évek hangulatát.Van mire készülni,mivel foglalkozni, sokszor erőn felül is.A társaság is jó..
A magunk gubójában jól telt ez az év,még ha csak ilyen összevisszán jut is eszembe.Azt leszámítva,hogy ami zajlott körülöttünk,az nem volt mindig vidám,és még ki tudja mi vár ránk jövőre.Emiatt néha ideges,zaklatott az ember..és ez rossz.Sajnos így van.
A lényeg az,hogy a gyerekek egészségesek,szépek,szeretik egymást,és ez a lehető legnagyobb boldogság nekünk!Igazi nagycsalád lettünk ebben az évben.Nevetéssel,sírással,néha olaszos temperamentummal(részemről).
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!
2009. december 29., kedd
Bosszankodás
Ez egy amolyan OFF lesz..
Frusztra,és társai,így aki nem kíváncsi a házsártoskodásomra,az itt ne olvasson tovább.
Nekem muszáj írnom ,mert jó lesz kiadni.
Nos,több dolog miatt is boszankodom,holott tudom én jól,hogy apró-cseprő ügyek miatt igazán nem érdemes.Mégis,néha elkap egy-egy ilyen hangulat.
1. Miért van az,hogy az általunk vásárolt termékek zöme vacak,hamar tönkre megy,vagy nem működik rendesen?Jó,talán bénák,szerencsétlenek vagyunk.Jó,talán nem is mindig a legdrágábbat vesszük.Mégis bosszant,amikor a nem is túl olcsó hűtő polcai egy év alatt eltörnek,vagy a kanapé szövete 2 év után varrás mentén elszakad.Jó,fogyó eszköz,múlandó. Mégis,néha összeesküvést sejtek a dolog mögött.Mégpedig arra vonatkozóan,hogy ez jó üzlet is,hiszen ha a vacak minőségű termék hamar tönkremegy újat veszel,kvázi újra pénzt költesz,ami a gyártók,a forgalmazók,a piac érdekeit szolgálja.Mi lenne,ha ezen használati tárgyak 30 évet kibírnának?
Jó-jó,de amikor a gyereknek vásárolt karácsonyi ajándékokkal vagy bajban?Az felettébb bossszantó.Petra 3 éves lehetett,amikor kapott a tesóméktól egy álom kis porszívót.Klassz volt,csak épp nem szívott.Vissza nem cserélték,mert nem volt meg doboza.
Most a tőlünk kapott varrógép adott okot több nap bosszankodásra,szerelésre,várakozásra.Végül vissza kellett vinni úgy,hogy a gyerek egyszer tudott vele varrni.Akkor ragyogott a kis arca,és majdnem megzabáltam.Azóta a kis gép úgy döntött,nem húzza fel többé az alsó szálat,és nem viszi tovább az anyagot.Ilyen gép persze nem volt már a A...-ban.Így a pénzt állt módjukban visszaadni.Örüljek,mert nem is volt meg a csomagolásunk,amit izgatott kis kezek téptek szét a fa alatt.
Mit is mondjak a gyereknek?A Jézuska véletlen ilyet hozott?
Mivel olyan szomorú volt a kis arca átmentünk T..-ba.
Ott sem lehetett kapni kis varrógépet,de a játékos soron dolgozó fiatalember a vevőszolgálathoz küldött.Azt mondta,volt a polcon pár hete,így a vevőszolgálatos fel tudja hívni a központi raktárat,hogy melyik T. áruházban lehet még ilyen termék.3 fáradt,nyűgös gyerekkel járultam a vevőszolgálatos hölgy elé.Pár évvel tán fiatalabb volt ,mint én.A kislányom oly nagy reménnyel tekintett rá.(A Jézuska erre az évre már elment,így nekünk kell az ügyben tennünk valamit,és ez a néni fog nekünk segíteni.)
Elmondtam a néninek,hogy a Jézuska tévedésből nem jól működő gépet hozott.(Mégse rontsam el a dolgot,de rövidre fogtam,hogy ne is untassam,amúgy is unott volt piszkosul.) Majd azt is elmeséltem,hogy a bent dolgozó kollégája szerint ő tud segíteni nekünk,hogy hol lehetne szerezni.
Végig sem hallgatott,egy kérdést szegezett felém mosolytalan,rezzenéstelen arccal:
-Melyik újságban volt a varrógép akciós?
Én azt ugyan nem tudom,hogy melyikben,hisz az elsőt nem ennél a cégnél vettem.Ismét hivatkozni próbáltam a kedves fiatalemberre,aki ideküldött és próbáltam a gyerekeket minél inkább a hátam mögé slisszolni.Nem sikerült,mert Petra izgatott volt,és remélt.
A hölgy szobor arca továbbra is rezzenéstelen volt,és ismét a szavamba vágott:
-Nem ezt kérdezem,hanem hogy melyik újságban volt akciós!
Aztán picit ciccegve,pofavágva nyúlt a telefonért,hogy kénytelen-kelletlen mégis telefonáljon.
Én pár pillanatig másodikosnak éreztem magam,mikor is a szigorú napközis tanítónéni ledorongolt,hogy engedély nélkül WC-re mentem.A mentegetőzésem kapcsán ő mondotta,hogy nem ezt kérdezte.No,de ez ugye közel 30 éve volt...Mikor is ráeszméltem,hogy ez a hölgy nem Margit néni, és a gyerekem naiv hitét tépdesi,akkor megkértem,hogy ne telefonáljon,majd udvariasan megköszöntem a segítségét.Mindezt egy olyan helyen,ahol a szlogen:
A legkisebb is számít...!"
A legkisebbek egyike igen csalódott volt,amikor távoztunk.A neten levadásztuk azért a varrógép beszerzési helyeket,csak ugye arra várni kell,ő pedig még ma szerette volna.Én pedig kárpótoltam volna.
Nézem,hogy a fa alatt milyen boldog volt azzal a kis géppel.Bosszantó,hogy végül üröm lesz az öröme,és nem is az én hibámból.
Bosszant,hogy azért a kevés kis pénzért,amit fizetésként kapunk szinte csak vackokat adnak el nekünk.Főként,hogy legtöbbje nem is feltétlen olcsó.
Apuéktól kapott robot.No az is egy történet. Petra lesodorta.Letört a karja.Épp ma.Vállból esett le.Még jó,hogy a pillanatragasztó épp olyan,mint rég.Egyből odaragasztottam vele.Kicsit gyengébben mozog,de működik.Gyerekeknek szánják,miért ilyen gyenge?A gyerekek földhöz is vágják,stb.Letörik egyből a karja?Nem is részletezem,hogy Ati mennyire kiborult miatta.
Visszatérve a varrógépre.Kerestem a neten,és hát találtam olyat,mint amilyen az enyém volt 25 éve.Épp az a típus,és épp annyi idős.Árverésen.Még ma is működik,hisz minden rendben rajta.A mai darabok meg egy napig mennek csak?
Talán tényleg szerencsétlenül választunk?
Az emberek,akik a szolgáltatás valamely ágában dolgoznak.Miért ennyire kedvetlenek? Semmi segítőkészség nem volt ebben a mai hölgyben.Egy pillanatig nem nézte,hogy a kislány ott állt,és tőle várta a segítséget.Sem az én kis dumám nem hatotta meg,holott lehet,hogy épp ennyi idős gyereki vannak.
Már csak mi néhányan hiszünk a csodákban? Belátom,én magam is gyermekien naiv vagyok,még mindig.
Más..
Frusztra 2.
Amióta itthon vagyunk egyszerűen elönt a házimunka.Egy ekkora család ellátása,háztartásának vezetése nem kis meló.Főleg,ha az emberlánya pedantériával is barátkozik.
Jó pár dolgot hanyagolok már.Csak a legfontosabbakat vasalom.
Eleve a szárítót leszedni is egy óra hossza,mert két szárító van tele.
Szabi mindent kiönt,a konyhát minden étkezés után fel kell porszívózni,rosszabb esetben mosni,mert a kakaó is gejzír formában robban a plafon felé,ha ledobja az üveget.Azt csak üvegből szereti inni,főleg mert így lehet fröcskölni.
Játékok szana-szét,tengerimalac sodorja ezer felé a forgácsot,gyerekek viszik be a lakásba.
Szemetes szinte mindig tele.Főzni kell,azután mosogatni.No nem panasz,mert csinálja az ember lány,ez a dolga,ez is része,csak annyi idő!Mégis panasz...
Rengeteg idő,amit úgy,de úgy sajnálok elvenni erre a gyerekektől.Talán én nem osztom be jól,vagy talán túl sok még mindig az,amit fontosnak érzek?
Múltkor itt volt Petra kis barátnője.Játszottak,én néha teregettem,néha a másik szárítót szedegettem.Szabi után takarítottam,ruhákat pakoltam,mosogattam.A kislány meg is jegyezte,hogy mennyit dolgozom.
Ismétlem nem is ez a gond,hanem az idő,amit elvesz.Vajon mások hogyan birkóznak meg ezzel?
Amikor dolgozom,akkor tán nincs "időm" ennyire észrevenni,hogy mi mindent kell megcsinálni.Apjuk pedig sokat nyomul,szedi a szárítót,főz,de még így is mindig elúszunk.
3.Mindehhez még jön a jókedv,hogy 5 leadandót kéne egyszerre megírnom,és semmi Péterkém nincs hozzá.
Ünnep után,ilyen nyügi vagyok.Majd nyomok egyet jobbról-balról,és megyek tovább,de most ezt le kellett írnom.
Aztán írok úgy fél kettőig leadandókat..
A gyerekeim meg visszaolvassák majd pár év múlva,és megállapítják,hogy az anyjuk tiszta frusztra volt ilyentájt.
Bocsánat azoktól,akik ezt az összevisszaságot idáig elolvasták,de legalább kijött.Jobb kint,mint bent,bár ezt Shrek másra értette. :)
Frusztra,és társai,így aki nem kíváncsi a házsártoskodásomra,az itt ne olvasson tovább.
Nekem muszáj írnom ,mert jó lesz kiadni.
Nos,több dolog miatt is boszankodom,holott tudom én jól,hogy apró-cseprő ügyek miatt igazán nem érdemes.Mégis,néha elkap egy-egy ilyen hangulat.
1. Miért van az,hogy az általunk vásárolt termékek zöme vacak,hamar tönkre megy,vagy nem működik rendesen?Jó,talán bénák,szerencsétlenek vagyunk.Jó,talán nem is mindig a legdrágábbat vesszük.Mégis bosszant,amikor a nem is túl olcsó hűtő polcai egy év alatt eltörnek,vagy a kanapé szövete 2 év után varrás mentén elszakad.Jó,fogyó eszköz,múlandó. Mégis,néha összeesküvést sejtek a dolog mögött.Mégpedig arra vonatkozóan,hogy ez jó üzlet is,hiszen ha a vacak minőségű termék hamar tönkremegy újat veszel,kvázi újra pénzt költesz,ami a gyártók,a forgalmazók,a piac érdekeit szolgálja.Mi lenne,ha ezen használati tárgyak 30 évet kibírnának?
Jó-jó,de amikor a gyereknek vásárolt karácsonyi ajándékokkal vagy bajban?Az felettébb bossszantó.Petra 3 éves lehetett,amikor kapott a tesóméktól egy álom kis porszívót.Klassz volt,csak épp nem szívott.Vissza nem cserélték,mert nem volt meg doboza.
Most a tőlünk kapott varrógép adott okot több nap bosszankodásra,szerelésre,várakozásra.Végül vissza kellett vinni úgy,hogy a gyerek egyszer tudott vele varrni.Akkor ragyogott a kis arca,és majdnem megzabáltam.Azóta a kis gép úgy döntött,nem húzza fel többé az alsó szálat,és nem viszi tovább az anyagot.Ilyen gép persze nem volt már a A...-ban.Így a pénzt állt módjukban visszaadni.Örüljek,mert nem is volt meg a csomagolásunk,amit izgatott kis kezek téptek szét a fa alatt.
Mit is mondjak a gyereknek?A Jézuska véletlen ilyet hozott?
Mivel olyan szomorú volt a kis arca átmentünk T..-ba.
Ott sem lehetett kapni kis varrógépet,de a játékos soron dolgozó fiatalember a vevőszolgálathoz küldött.Azt mondta,volt a polcon pár hete,így a vevőszolgálatos fel tudja hívni a központi raktárat,hogy melyik T. áruházban lehet még ilyen termék.3 fáradt,nyűgös gyerekkel járultam a vevőszolgálatos hölgy elé.Pár évvel tán fiatalabb volt ,mint én.A kislányom oly nagy reménnyel tekintett rá.(A Jézuska erre az évre már elment,így nekünk kell az ügyben tennünk valamit,és ez a néni fog nekünk segíteni.)
Elmondtam a néninek,hogy a Jézuska tévedésből nem jól működő gépet hozott.(Mégse rontsam el a dolgot,de rövidre fogtam,hogy ne is untassam,amúgy is unott volt piszkosul.) Majd azt is elmeséltem,hogy a bent dolgozó kollégája szerint ő tud segíteni nekünk,hogy hol lehetne szerezni.
Végig sem hallgatott,egy kérdést szegezett felém mosolytalan,rezzenéstelen arccal:
-Melyik újságban volt a varrógép akciós?
Én azt ugyan nem tudom,hogy melyikben,hisz az elsőt nem ennél a cégnél vettem.Ismét hivatkozni próbáltam a kedves fiatalemberre,aki ideküldött és próbáltam a gyerekeket minél inkább a hátam mögé slisszolni.Nem sikerült,mert Petra izgatott volt,és remélt.
A hölgy szobor arca továbbra is rezzenéstelen volt,és ismét a szavamba vágott:
-Nem ezt kérdezem,hanem hogy melyik újságban volt akciós!
Aztán picit ciccegve,pofavágva nyúlt a telefonért,hogy kénytelen-kelletlen mégis telefonáljon.
Én pár pillanatig másodikosnak éreztem magam,mikor is a szigorú napközis tanítónéni ledorongolt,hogy engedély nélkül WC-re mentem.A mentegetőzésem kapcsán ő mondotta,hogy nem ezt kérdezte.No,de ez ugye közel 30 éve volt...Mikor is ráeszméltem,hogy ez a hölgy nem Margit néni, és a gyerekem naiv hitét tépdesi,akkor megkértem,hogy ne telefonáljon,majd udvariasan megköszöntem a segítségét.Mindezt egy olyan helyen,ahol a szlogen:
A legkisebb is számít...!"
A legkisebbek egyike igen csalódott volt,amikor távoztunk.A neten levadásztuk azért a varrógép beszerzési helyeket,csak ugye arra várni kell,ő pedig még ma szerette volna.Én pedig kárpótoltam volna.
Nézem,hogy a fa alatt milyen boldog volt azzal a kis géppel.Bosszantó,hogy végül üröm lesz az öröme,és nem is az én hibámból.
Bosszant,hogy azért a kevés kis pénzért,amit fizetésként kapunk szinte csak vackokat adnak el nekünk.Főként,hogy legtöbbje nem is feltétlen olcsó.
Apuéktól kapott robot.No az is egy történet. Petra lesodorta.Letört a karja.Épp ma.Vállból esett le.Még jó,hogy a pillanatragasztó épp olyan,mint rég.Egyből odaragasztottam vele.Kicsit gyengébben mozog,de működik.Gyerekeknek szánják,miért ilyen gyenge?A gyerekek földhöz is vágják,stb.Letörik egyből a karja?Nem is részletezem,hogy Ati mennyire kiborult miatta.
Visszatérve a varrógépre.Kerestem a neten,és hát találtam olyat,mint amilyen az enyém volt 25 éve.Épp az a típus,és épp annyi idős.Árverésen.Még ma is működik,hisz minden rendben rajta.A mai darabok meg egy napig mennek csak?
Talán tényleg szerencsétlenül választunk?
Az emberek,akik a szolgáltatás valamely ágában dolgoznak.Miért ennyire kedvetlenek? Semmi segítőkészség nem volt ebben a mai hölgyben.Egy pillanatig nem nézte,hogy a kislány ott állt,és tőle várta a segítséget.Sem az én kis dumám nem hatotta meg,holott lehet,hogy épp ennyi idős gyereki vannak.
Már csak mi néhányan hiszünk a csodákban? Belátom,én magam is gyermekien naiv vagyok,még mindig.
Más..
Frusztra 2.
Amióta itthon vagyunk egyszerűen elönt a házimunka.Egy ekkora család ellátása,háztartásának vezetése nem kis meló.Főleg,ha az emberlánya pedantériával is barátkozik.
Jó pár dolgot hanyagolok már.Csak a legfontosabbakat vasalom.
Eleve a szárítót leszedni is egy óra hossza,mert két szárító van tele.
Szabi mindent kiönt,a konyhát minden étkezés után fel kell porszívózni,rosszabb esetben mosni,mert a kakaó is gejzír formában robban a plafon felé,ha ledobja az üveget.Azt csak üvegből szereti inni,főleg mert így lehet fröcskölni.
Játékok szana-szét,tengerimalac sodorja ezer felé a forgácsot,gyerekek viszik be a lakásba.
Szemetes szinte mindig tele.Főzni kell,azután mosogatni.No nem panasz,mert csinálja az ember lány,ez a dolga,ez is része,csak annyi idő!Mégis panasz...
Rengeteg idő,amit úgy,de úgy sajnálok elvenni erre a gyerekektől.Talán én nem osztom be jól,vagy talán túl sok még mindig az,amit fontosnak érzek?
Múltkor itt volt Petra kis barátnője.Játszottak,én néha teregettem,néha a másik szárítót szedegettem.Szabi után takarítottam,ruhákat pakoltam,mosogattam.A kislány meg is jegyezte,hogy mennyit dolgozom.
Ismétlem nem is ez a gond,hanem az idő,amit elvesz.Vajon mások hogyan birkóznak meg ezzel?
Amikor dolgozom,akkor tán nincs "időm" ennyire észrevenni,hogy mi mindent kell megcsinálni.Apjuk pedig sokat nyomul,szedi a szárítót,főz,de még így is mindig elúszunk.
3.Mindehhez még jön a jókedv,hogy 5 leadandót kéne egyszerre megírnom,és semmi Péterkém nincs hozzá.
Ünnep után,ilyen nyügi vagyok.Majd nyomok egyet jobbról-balról,és megyek tovább,de most ezt le kellett írnom.
Aztán írok úgy fél kettőig leadandókat..
A gyerekeim meg visszaolvassák majd pár év múlva,és megállapítják,hogy az anyjuk tiszta frusztra volt ilyentájt.
Bocsánat azoktól,akik ezt az összevisszaságot idáig elolvasták,de legalább kijött.Jobb kint,mint bent,bár ezt Shrek másra értette. :)
2009. december 28., hétfő
Ányim
Olvastam mostanság,hogy sok helyütt laknak "ÉNIKÉK".
Nos,minálunk lakik egy "ÁNYIM".
Ezt mondja ugyanis családunk legifjabb tagja,mikor is tulajdonlását fejezi ki valamely tárgy felett.
Ezen valamely tárgyak persze általában közel sem az ÁNYIM birtokai,hanem a testvérsor idősebb tagjaié.
Mindegy,"ÁNYIM" akkor is jogot formál rájuk,mégpedig igen nagy vehemenciával.
Atival szó szerint szócsatákba bocsátkoznak.A szócsata szókincs tekintetében igen sivár,mert mindkét fél ugyanazt szajkózza. ENYÉM-ÁNYIM váltakozik,miközben a szóban forgó tárgyat,vagy játékeszközt a két fél ide-oda rángatja.Az idő múlásával emelkedik a hangerő,mindkét fél sírva nyafizva ismételgeti a birtoklást kifejező szócskát.
Aki "ÁNYIM" az valószínűleg tisztában van azzal,hogy ő egy "ÉN".A tükörteszt szerint is tisztában van azzal,hogy az a másik baba ott éppenséggel nem egy utánzó majom,hanem ő maga,és az ő saját"ÁNYIM" orra piros.
Empátia terén is bővül a repertoár.Mikor is sírva találja Petrát (A téli szünetre való tekintettel atrocitás szám emelkedés akad,így a sírás is gyakoribb.) úgy igen empatikusan lép fel a maga 19 hónapja komolyságával.
Azt kérdi nővérétől:
-Mié sísz?
Majd meg is puszikálja,hogy javítson a kedvén.Pont úgy,ahogy a mintát elleste.A síró gyerektől először ezt kell kérdezni,majd puszit kell neki adni.
Ilyen hát a mi kis ÁNYIMUNK.
Nos,minálunk lakik egy "ÁNYIM".
Ezt mondja ugyanis családunk legifjabb tagja,mikor is tulajdonlását fejezi ki valamely tárgy felett.
Ezen valamely tárgyak persze általában közel sem az ÁNYIM birtokai,hanem a testvérsor idősebb tagjaié.
Mindegy,"ÁNYIM" akkor is jogot formál rájuk,mégpedig igen nagy vehemenciával.
Atival szó szerint szócsatákba bocsátkoznak.A szócsata szókincs tekintetében igen sivár,mert mindkét fél ugyanazt szajkózza. ENYÉM-ÁNYIM váltakozik,miközben a szóban forgó tárgyat,vagy játékeszközt a két fél ide-oda rángatja.Az idő múlásával emelkedik a hangerő,mindkét fél sírva nyafizva ismételgeti a birtoklást kifejező szócskát.
Aki "ÁNYIM" az valószínűleg tisztában van azzal,hogy ő egy "ÉN".A tükörteszt szerint is tisztában van azzal,hogy az a másik baba ott éppenséggel nem egy utánzó majom,hanem ő maga,és az ő saját"ÁNYIM" orra piros.
Empátia terén is bővül a repertoár.Mikor is sírva találja Petrát (A téli szünetre való tekintettel atrocitás szám emelkedés akad,így a sírás is gyakoribb.) úgy igen empatikusan lép fel a maga 19 hónapja komolyságával.
Azt kérdi nővérétől:
-Mié sísz?
Majd meg is puszikálja,hogy javítson a kedvén.Pont úgy,ahogy a mintát elleste.A síró gyerektől először ezt kell kérdezni,majd puszit kell neki adni.
Ilyen hát a mi kis ÁNYIMUNK.
2009. december 27., vasárnap
Karácsony2
Ismét eltelt a Karácsony.Mindig úgy várjuk,és aztán gyorsan tovatűnik.Ilyenkor egy kis ürességet érzek ,de a Szilveszter még felvillanyozza a gyerekeket.Aztán jön majd csak az igazi űr,amit én Január elején szoktam megélni.Olyan lassan telnek az év első napjai,olyan komótos szokott lenni a tél,amit addigra már unok is.Már akár el is tespednénk,amire persze most több okból sem lesz lehetőségünk.Még jó,hogy Atesz ilyen jól tervezett,és beragyogja a születésnapja Január elejét.
Nos a Karácsony..Mindkét nap rokonjárás volt.25-én jöttek a sógoromék.A gyerekek imádják őket.Kaptak távcsövet,voki-tokit fiús-lányos cuccokat.Szabi egy szép kis macit,amit imád ölelgetni.Végre nincs vita az oroszlánon.A sógorom is nagy vehemenciával próbálta megtenni a lehetetlennek tűnőt,befűzni a varrógépet.
Tegnap Apuéknál voltunk otthon.Enni már nem kellett volna,mert úszógumiban nincs hiányom mostanra..
A gyerekek szuper csodákat kaptak itt is.Nagyon beletrafáltak a Beny nevű kisrobotba,ami az idei Karácsony abszolút favoritja lett.Atika kapta.Világít,pislog,lövöldözik,énekel,táncolt.Mindhárman imádják,ebből meg nagy galibák akadnak.Szabi pl. erőnek-erejével szerezné meg.Ati ordít,nem akarja hagyni...
Mindenesetre jó volt látni Apukám örömét,hogy ő milyen örömöt szerzett a kis unokájának.Apum nem egy gyerekre hangolt személyiség,ma már a kora miatt sem,de tegnap csak úgy ragyogott,ahogy nézte a mosolygó Atikát.A VARRÓGÉPET IS BE TUDJUK MÁR FŰZNI,ÁGI ÚTMUTATÁSAI ALAPJÁN.VARRTUNK IS VELE MÁR OROSZLÁNNAK VALÓ RUHÁKAT,AMIKET ÉN SZABTAM KI...REMEKÜL..
Hiába,épp ezért szép a Karácsony!
Nos a Karácsony..Mindkét nap rokonjárás volt.25-én jöttek a sógoromék.A gyerekek imádják őket.Kaptak távcsövet,voki-tokit fiús-lányos cuccokat.Szabi egy szép kis macit,amit imád ölelgetni.Végre nincs vita az oroszlánon.A sógorom is nagy vehemenciával próbálta megtenni a lehetetlennek tűnőt,befűzni a varrógépet.
Tegnap Apuéknál voltunk otthon.Enni már nem kellett volna,mert úszógumiban nincs hiányom mostanra..
A gyerekek szuper csodákat kaptak itt is.Nagyon beletrafáltak a Beny nevű kisrobotba,ami az idei Karácsony abszolút favoritja lett.Atika kapta.Világít,pislog,lövöldözik,énekel,táncolt.Mindhárman imádják,ebből meg nagy galibák akadnak.Szabi pl. erőnek-erejével szerezné meg.Ati ordít,nem akarja hagyni...
Mindenesetre jó volt látni Apukám örömét,hogy ő milyen örömöt szerzett a kis unokájának.Apum nem egy gyerekre hangolt személyiség,ma már a kora miatt sem,de tegnap csak úgy ragyogott,ahogy nézte a mosolygó Atikát.A VARRÓGÉPET IS BE TUDJUK MÁR FŰZNI,ÁGI ÚTMUTATÁSAI ALAPJÁN.VARRTUNK IS VELE MÁR OROSZLÁNNAK VALÓ RUHÁKAT,AMIKET ÉN SZABTAM KI...REMEKÜL..
Hiába,épp ezért szép a Karácsony!
2009. december 25., péntek
Karácsony
Az események nagyjából szokásosan zajlottak.Halászléfőzés,fadíszítés a gyerekekkel.Ebben Szabász nem vett részt,ő aludt.Mire felkelt kész is voltunk.Öröm volt nézni a csodálatot,ami az arcán megjelent.
Mindenkit kicsinosítottam.Megjöttek a Mamiék.Ők átmentek karácsonyfát csodálni a bátyámékhoz.Vitték a gyerekeket is.Mi addig a fa alá tettük az ajándékokat.Imádom ezeket a pillanatokat.
Petrusék sokszor kérdezték már,hogy hol van a Jézuska,ők miért nem látják,miért megy el addigra,mire ők ideérnek.Volt,hogy a szülinapjukra is meg akarták hívni.
Magyarázatot nehéz szülőként adni,az ilyen és hasonló kérdésekre.Nem szeretné az ember elrontani a csodavárást sem,de az igazsághoz is közelíteni szeretne.
Én azt mondtam nekik,hogy nem minden fontos dolog látható szemmel.Például,ha azt mondom nekik,hogy szeretem őket,azt se látják,mert az egy érzés,nem kézzel fogható.Nagyon jól megértették a dolog lényegét.
Nos,amikor visszajönnek megszólal a csengő.Ez tradíció nálunk,mert még én mondtam kislány koromban,hogy "Apóbáti tönget!"
Most én csöngetek már egy ideje.
Ezután ragyogó arccal szállják meg a szobát.Itt van mind az 5 gyerek,és hatalmas a forgatag.Olyan másodpercek ezek,amikor azt se tudja az ember mihez is kapjon,de mégis tele van érzelemmel.Mindenki ad valamit a másiknak,és mindenki bontogat,segít a gyerekeknek.Olyan igazi,családias.
Így volt ez tagnap is.
Petra megkapta a hőn áhított varrógépét.Mostanában keresztszemezni is szokott,és nagyon vágyott varrógépre.Befűzni ugyan nem igen sikerült,pedig az összes felnőtt próbálta.Kapott szép ezüstnyakláncot,társast,könyvet,berregős fogkefét,oroszlánt.(Előző éjjel lenyelte egy fogát.Azért izgult,hogy nem esik ki,akkor ő hogyan mos fogat az új,hercegnős elektromossal,amit majd kap.Kihúzni nem engedte,de fájt is neki.Végül megoldódott,mert lenyelte.)Oroszlánra feltétlen szüksége volt,mert az öccsének oroszlán a legjobb barátja,így neki is kellett egy.
Atesz is megkapott mindent,amiről álmodott.Dinótrükkös pályát,mai kompatibilis az eddigiekkel,meg legorepülőt,berregős fogkefét,szerelős játékot,pizsamát...
Szabolcs igen lelkes volt,tetszett neki minden,ami a másé.Ordított a varrógépért,és ölelgette volna az oroszlánt.A dinótrükkel is játszott volna szívesen.Végül csak beérte a saját tornyával,formaillesztőjével,könyveivel.
Sokat-sokat ettünk,nevettünk,beszélgettünk.Igazi karácsonyi volt a hangulat.
A bátyám,és én megkaptuk a családfánkat.1500-as évekre visszavezetve,de rajta vannak már a mi gyerekeink is.Az én oldalamon nem igen van már hely,hogy újabb elágazás férjen oda.Mondtam is,hogy ez egy finom célzás a gyerekszám maximumára. :)Nem semmi ilyesmit nézegetni.Ki milyen foglalkozást űzött,milyen nevek fordultak elő..stb..
Mostanában ezüstmániás van,így Apától fülbevalót,és karkötőt kaptam ezüstből.
A gyerekek pizsiben játszottak a fa alatt este.Épp úgy,ahogy közel 30 éve mi magunk a tesómmal.Imádtam az új pizsamában játszós pillanatokat a világító fa alatt.Ez a hangulat megvan ma is,és én imádom nézni.
Este egymás mellé feküdt a két nagy.Az oroszlánjaikat összebújtatták,és ők is fogták egymás kezét.Mi lehetne szebb karácsonyi ajándék?
Mindenkit kicsinosítottam.Megjöttek a Mamiék.Ők átmentek karácsonyfát csodálni a bátyámékhoz.Vitték a gyerekeket is.Mi addig a fa alá tettük az ajándékokat.Imádom ezeket a pillanatokat.
Petrusék sokszor kérdezték már,hogy hol van a Jézuska,ők miért nem látják,miért megy el addigra,mire ők ideérnek.Volt,hogy a szülinapjukra is meg akarták hívni.
Magyarázatot nehéz szülőként adni,az ilyen és hasonló kérdésekre.Nem szeretné az ember elrontani a csodavárást sem,de az igazsághoz is közelíteni szeretne.
Én azt mondtam nekik,hogy nem minden fontos dolog látható szemmel.Például,ha azt mondom nekik,hogy szeretem őket,azt se látják,mert az egy érzés,nem kézzel fogható.Nagyon jól megértették a dolog lényegét.
Nos,amikor visszajönnek megszólal a csengő.Ez tradíció nálunk,mert még én mondtam kislány koromban,hogy "Apóbáti tönget!"
Most én csöngetek már egy ideje.
Ezután ragyogó arccal szállják meg a szobát.Itt van mind az 5 gyerek,és hatalmas a forgatag.Olyan másodpercek ezek,amikor azt se tudja az ember mihez is kapjon,de mégis tele van érzelemmel.Mindenki ad valamit a másiknak,és mindenki bontogat,segít a gyerekeknek.Olyan igazi,családias.
Így volt ez tagnap is.
Petra megkapta a hőn áhított varrógépét.Mostanában keresztszemezni is szokott,és nagyon vágyott varrógépre.Befűzni ugyan nem igen sikerült,pedig az összes felnőtt próbálta.Kapott szép ezüstnyakláncot,társast,könyvet,berregős fogkefét,oroszlánt.(Előző éjjel lenyelte egy fogát.Azért izgult,hogy nem esik ki,akkor ő hogyan mos fogat az új,hercegnős elektromossal,amit majd kap.Kihúzni nem engedte,de fájt is neki.Végül megoldódott,mert lenyelte.)Oroszlánra feltétlen szüksége volt,mert az öccsének oroszlán a legjobb barátja,így neki is kellett egy.
Atesz is megkapott mindent,amiről álmodott.Dinótrükkös pályát,mai kompatibilis az eddigiekkel,meg legorepülőt,berregős fogkefét,szerelős játékot,pizsamát...
Szabolcs igen lelkes volt,tetszett neki minden,ami a másé.Ordított a varrógépért,és ölelgette volna az oroszlánt.A dinótrükkel is játszott volna szívesen.Végül csak beérte a saját tornyával,formaillesztőjével,könyveivel.
Sokat-sokat ettünk,nevettünk,beszélgettünk.Igazi karácsonyi volt a hangulat.
A bátyám,és én megkaptuk a családfánkat.1500-as évekre visszavezetve,de rajta vannak már a mi gyerekeink is.Az én oldalamon nem igen van már hely,hogy újabb elágazás férjen oda.Mondtam is,hogy ez egy finom célzás a gyerekszám maximumára. :)Nem semmi ilyesmit nézegetni.Ki milyen foglalkozást űzött,milyen nevek fordultak elő..stb..
Mostanában ezüstmániás van,így Apától fülbevalót,és karkötőt kaptam ezüstből.
A gyerekek pizsiben játszottak a fa alatt este.Épp úgy,ahogy közel 30 éve mi magunk a tesómmal.Imádtam az új pizsamában játszós pillanatokat a világító fa alatt.Ez a hangulat megvan ma is,és én imádom nézni.
Este egymás mellé feküdt a két nagy.Az oroszlánjaikat összebújtatták,és ők is fogták egymás kezét.Mi lehetne szebb karácsonyi ajándék?
2009. december 24., csütörtök
Mézeskalács ,várakozás és 1 éves BLOG
Tegnap kisütöttük mi is a mézeskalácsunkat.Hiába a sok fortély,amit innen-onnan lesek el,a miénk mégis keményke lesz.No sebaj,így is fogy,mégpedig gyorsan.Tavaly "remek"kis házat alkottunk Petrával.Máig megvan.Nem engedik kidobni.Megszívta már magát nedvességgel,kidől-bedől,de áll.
Nos,idén is neki kellett veselkednem.Igény van a dologra.Kisütöttünk egy kisebb méretűt,ami viszont a sütőben rakoncátlankodott.A tészta nem volt tán elég vékonyra nyújtva,de különböző vastagságokban pompázott.A hossza sem stimmelt mindenhol.Nem sok reményt fűztem hozzá,tekintve ,hogy fáradtabb is vagyok,mint egy éve,így türelmem sincs annyi.Tavaly pl. órákat illesztgettük,meg rögzítettük.
A sejtésem be is igazolódott.Nem akart összeállni.Többször is úgy tűnt,hogy mindjárt kész,de végül összeomlott.Petrus szerencsére elvolt a színes írókával,így nem kesergett túl soká a dolgon.én meg egy csavarral megoldottam,és a tetőt vízszintessé téve összeállítottam a házat.Nem túl szép,és nem is igen laknék benne,de a minék!
Tavalyi házunk..kicsit profibb változat!
Egy éve,december 24-én kezdtem el írni ezt a naplót. 362 bejegyzés született eddig.Szép szám,sok szép esemény,felmerülő gondolat..Esemény,ami a számomra legfontosabbakkal történt.Történetek Három kis manómról!
Minden Kedves Ismerősnek,Barátnak Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!
Nos,idén is neki kellett veselkednem.Igény van a dologra.Kisütöttünk egy kisebb méretűt,ami viszont a sütőben rakoncátlankodott.A tészta nem volt tán elég vékonyra nyújtva,de különböző vastagságokban pompázott.A hossza sem stimmelt mindenhol.Nem sok reményt fűztem hozzá,tekintve ,hogy fáradtabb is vagyok,mint egy éve,így türelmem sincs annyi.Tavaly pl. órákat illesztgettük,meg rögzítettük.
A sejtésem be is igazolódott.Nem akart összeállni.Többször is úgy tűnt,hogy mindjárt kész,de végül összeomlott.Petrus szerencsére elvolt a színes írókával,így nem kesergett túl soká a dolgon.én meg egy csavarral megoldottam,és a tetőt vízszintessé téve összeállítottam a házat.Nem túl szép,és nem is igen laknék benne,de a minék!
Tavalyi házunk..kicsit profibb változat!
Egy éve,december 24-én kezdtem el írni ezt a naplót. 362 bejegyzés született eddig.Szép szám,sok szép esemény,felmerülő gondolat..Esemény,ami a számomra legfontosabbakkal történt.Történetek Három kis manómról!Minden Kedves Ismerősnek,Barátnak Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!
2009. december 22., kedd
Törzsi beavatás
A törzs legifjabb tagjai úgy egy-másfél éves korukban esnek át rajta.Addig csodálgatják szüleik göndörödő fürtöcskéiket,melyek hátul a legkifejezetebbek.Épp olyanok,mint az elsőszülött,legidősebb gyermeké,aki egyetlen leány ebben a törzsben..
Aztán felvirrad a szép nap,amikor megjelenik a törzs összes gyermeke,hogy tiszteletét tegye a beavatáson.
Megjelenik a korban legközelebb álló,aki mély átérzéssel viseltetik a beavatási szertartás ceremóniáját tekintve.Főleg akkor,ha a beavatandó gyermek inzultálja őt,ruháját,haját cibálja,rángatja,verekszik vele..Ahogyan szokta.Nos, épp ezért a korban legközelebb álló bölcsen a kanapén várakozik.
Az idősebb gyermekek a szertartás rendjét követve varázslóruhát öltenek,és hangos "Farkas vagyok"ordításokkkal járják körbe a lakást.
Varázslójelmezt ölt a korban legközelebb álló gyermek is.Az ő állata a pók.
A beavatást vezénylő Anya megörökíti ártatlan gyermekét.Közben a hangulat tetőfokára hág. A gyermekek törzsi zenére (karácsonyi) ropják a varázslótáncot.
Ezután megkezdődik a beavatás.A törzs embere,és asszonya elfogja az ártatlan gyermeket,fürdőszobába vonszolja,és ott egy berregő eszközzel több ízben a fejéhez közelít.A gyermek először tiltakozik,majd rájön,hogy ő szereti a berregő hangokat,így csendben marad,és vár.A beavatás elég viszketős dolog,így orrát,fülét,fejét sűrűn vakarja.A törzs gyermekei kört alakítva állnak a fürdőszoba ajtajában,és áhítattal várják a csodát.
A beavatáson átesett kisgyermek maga igazítja meg új fürtjeit,lehetőleg a legvacakabb tupír fésűvel.
Lezárult a babahaj korszak,a törzs egy újabb,kisgyermekes frizurát viselő csemetével gyarapodott.
A nagyobb gyermekek közül egy,kit épp Mauglinak becéznek,félmeztelenre vetkőzvén szintén igényt formál egy kis beavatásra.Bátorságáért férfias ölelés jár egy korban hozzá közelállótól.
A ceremónia féktelen játékkal folytatódik,egészen a törzs másik asszonyának megérkezéséig.Az asszonyok táplálkozással,és pihenéssel kapcsolatos törzsi programokat helyeznek kilátásba,mely programok kisebb sírást,nyavalygást okoznak a gyermekek körében.
Így zárul a beavatási szertartás.A levágott tincseket pici zacskóba helyezve,egy fiók mélye őrzi..
Aztán felvirrad a szép nap,amikor megjelenik a törzs összes gyermeke,hogy tiszteletét tegye a beavatáson.
Megjelenik a korban legközelebb álló,aki mély átérzéssel viseltetik a beavatási szertartás ceremóniáját tekintve.Főleg akkor,ha a beavatandó gyermek inzultálja őt,ruháját,haját cibálja,rángatja,verekszik vele..Ahogyan szokta.Nos, épp ezért a korban legközelebb álló bölcsen a kanapén várakozik.
Az idősebb gyermekek a szertartás rendjét követve varázslóruhát öltenek,és hangos "Farkas vagyok"ordításokkkal járják körbe a lakást.
Varázslójelmezt ölt a korban legközelebb álló gyermek is.Az ő állata a pók.
A beavatást vezénylő Anya megörökíti ártatlan gyermekét.Közben a hangulat tetőfokára hág. A gyermekek törzsi zenére (karácsonyi) ropják a varázslótáncot.
Ezután megkezdődik a beavatás.A törzs embere,és asszonya elfogja az ártatlan gyermeket,fürdőszobába vonszolja,és ott egy berregő eszközzel több ízben a fejéhez közelít.A gyermek először tiltakozik,majd rájön,hogy ő szereti a berregő hangokat,így csendben marad,és vár.A beavatás elég viszketős dolog,így orrát,fülét,fejét sűrűn vakarja.A törzs gyermekei kört alakítva állnak a fürdőszoba ajtajában,és áhítattal várják a csodát.
A beavatáson átesett kisgyermek maga igazítja meg új fürtjeit,lehetőleg a legvacakabb tupír fésűvel.
Lezárult a babahaj korszak,a törzs egy újabb,kisgyermekes frizurát viselő csemetével gyarapodott.
A nagyobb gyermekek közül egy,kit épp Mauglinak becéznek,félmeztelenre vetkőzvén szintén igényt formál egy kis beavatásra.Bátorságáért férfias ölelés jár egy korban hozzá közelállótól.
A ceremónia féktelen játékkal folytatódik,egészen a törzs másik asszonyának megérkezéséig.Az asszonyok táplálkozással,és pihenéssel kapcsolatos törzsi programokat helyeznek kilátásba,mely programok kisebb sírást,nyavalygást okoznak a gyermekek körében.
Így zárul a beavatási szertartás.A levágott tincseket pici zacskóba helyezve,egy fiók mélye őrzi..
2009. december 21., hétfő
Forduló..Térdenállva
Szabi tegnap volt 19 hónapos.
Szerencsére nem hányt többet eme szép napon,sőt az azt követő main sem!Köhögni köhög.Enni szépen evett.
Nem írok róla hosszas jellemzést,pár szösszenet a bölcsis,decemberi jellemzésből..Néha megmosolyogtam,néha elgondolkodtatott.
"Szabolcs jól érzi magát a bölcsődében. Hosszabb távollét után is szívesen jön.Egész nap tevékeny,úgy 11:15 felé már nagyon fáradt,mereven ül a szőnyegen,és nagyokat pislog."
Jó vicc,olyankor már én is nagyon fáradt szoktam lenni.Látom magam előtt azt az arckifejezését!Mégis csak hatkor kel.Az remek,hogy jól érzi magát!
"Mostanában nagyon verekszik,társai játékát elveszi,ruhájukat cibálja,rájuk mászik."
Pont,mint Atival.Társai játékát elveszi?Melyik 19 hónapos nem cselekszik így?
"Tiltást nem érti,vagy nem akarja érteni.a tevékenységet csak akkor hagyja abba,ha oda megyünk hozzá és eltereljük társától."
Szerintem ez sem különös egy 19 hónapos esetében,bár valószínűleg elfogult vagyok.A tiltást tapasztalatom szerint gyakorta még 7-8-9-10 évesen sem mindig értik,vagy akarják érteni a gyerekek.Szabi érti a tiltást,én úgy látom,főleg amikor huncutul belevigyorog a tiltás kapcsán az arcomba,majd azért is nekimegy a dolognak.Ezalatt mindvégig tartja velem a szemkontaktust.Szinte azt kérdi a szemeivel,hogy látom-e mit csinál..Épp így cselekedett tegnap is,amikor juszt is a földhöz vágta a tányér gulyáslevest.Kérem jelentkezzen,akinek gyermeke tökéletesen érti a tiltást!Úgy majd igyekszem elkeseredni az enyém miatt! :) Nyilván a 19 hónap környéki csemetékre gondolok.
"Bili használata ellen hevesen tiltakozik."
Nem aggódom emiatt.Van ugyan bili itthon.A nagyoknak is volt már ilyenkor.Rá is ültek,kapott is hangsúlyt a dolog.Aztán két és fél évesen,szinte napra pontosan ugyan akkor lettek szobatiszták mindketten,de akkor rögtön ágytiszták is voltak.Többet baleset se nagyon fordult elő,csak betegség esetén.Én nem erőltettem ezt,úgy voltam vele,hogy amikor érettek erre,maguktól is használják.Így is lett.Az éjszakai peluselhagyást spec. mindketten maguk kérték.
Szabi leginkább a fogkeféket dobálná a bilibe,ami szinte steril,mert rég nem használja már senki,és még nem használja ő.Tiltakozik?Ám legyen..Majd nem fog!
Nos,ilyen az én pici csemetém a gondozónénik mondatai alapján.Én ebből azt szűröm le magunknak,hogy nagy vonalakban pont olyan,amilyennek lenni kell egy ennyi idős kisfiúnak,megspékelve a nagy testvérektől kapott mintákkal,lásd birkózás.(Elfogult anya.)
Este letérdeltem,hogy megpusziljam Petrust,és ölelkezzünk egy picit.Ekkor vettem észre,hogy térdelve épp olyan magas vagyok,mint most ő.Milyen furcsa gondolat!Körülnéztem ebből a pozícióból,milyen is így a világ.Mit láthat az én kislányom,és mekkorának érzi magát?
Egyszer hallottam,hogy a bordűr azért jó a gyerekszobákban,mert akkor azt a vonalat látják a gyerekek közelebbről,nem a plafon az első határ.Így nem is érzik magukat annyira "kicsinek," kvázi növeli a biztonságérzetüket.Így térdelve,nézelődve valahol értettem a gondolatmenet lényegét.
Olyan furcsa kérdés,hogy mit tapasztal egy kisgyerek a világból.Napi szinten azt"feltételezzük",hogy a tapasztalatai hasonlóak a mieinkhez.Gyakorlatban nem mindig képzeljük a helyükbe magunkat.Nem bonyolult dolgokra gondolva,elég példának csak ez..a méret!Úgy gondoljuk talán,hogy azon impulzusok,ingerek jutnak el hozzájuk is,ami hozzánk.Aztán kipróbálva azt,hogy milyen kicsik is ők..Hát már ez eleve sok különbséget jelent.Akkor még nem is gondoltam bele,hogy Szabi mit láthat,és érezhet a maga 81 centijével.Érdekes elképzelni!
Mára ezek a gondolatok jutottak.Megyek,bekeverem a mézeskalács tésztáját,pihenjen holnapig! :)
(Legalább az pihenjen,ha már én éjszakánként sosem..)
Szerencsére nem hányt többet eme szép napon,sőt az azt követő main sem!Köhögni köhög.Enni szépen evett.
Nem írok róla hosszas jellemzést,pár szösszenet a bölcsis,decemberi jellemzésből..Néha megmosolyogtam,néha elgondolkodtatott.
"Szabolcs jól érzi magát a bölcsődében. Hosszabb távollét után is szívesen jön.Egész nap tevékeny,úgy 11:15 felé már nagyon fáradt,mereven ül a szőnyegen,és nagyokat pislog."
Jó vicc,olyankor már én is nagyon fáradt szoktam lenni.Látom magam előtt azt az arckifejezését!Mégis csak hatkor kel.Az remek,hogy jól érzi magát!
"Mostanában nagyon verekszik,társai játékát elveszi,ruhájukat cibálja,rájuk mászik."
Pont,mint Atival.Társai játékát elveszi?Melyik 19 hónapos nem cselekszik így?
"Tiltást nem érti,vagy nem akarja érteni.a tevékenységet csak akkor hagyja abba,ha oda megyünk hozzá és eltereljük társától."
Szerintem ez sem különös egy 19 hónapos esetében,bár valószínűleg elfogult vagyok.A tiltást tapasztalatom szerint gyakorta még 7-8-9-10 évesen sem mindig értik,vagy akarják érteni a gyerekek.Szabi érti a tiltást,én úgy látom,főleg amikor huncutul belevigyorog a tiltás kapcsán az arcomba,majd azért is nekimegy a dolognak.Ezalatt mindvégig tartja velem a szemkontaktust.Szinte azt kérdi a szemeivel,hogy látom-e mit csinál..Épp így cselekedett tegnap is,amikor juszt is a földhöz vágta a tányér gulyáslevest.Kérem jelentkezzen,akinek gyermeke tökéletesen érti a tiltást!Úgy majd igyekszem elkeseredni az enyém miatt! :) Nyilván a 19 hónap környéki csemetékre gondolok.
"Bili használata ellen hevesen tiltakozik."
Nem aggódom emiatt.Van ugyan bili itthon.A nagyoknak is volt már ilyenkor.Rá is ültek,kapott is hangsúlyt a dolog.Aztán két és fél évesen,szinte napra pontosan ugyan akkor lettek szobatiszták mindketten,de akkor rögtön ágytiszták is voltak.Többet baleset se nagyon fordult elő,csak betegség esetén.Én nem erőltettem ezt,úgy voltam vele,hogy amikor érettek erre,maguktól is használják.Így is lett.Az éjszakai peluselhagyást spec. mindketten maguk kérték.
Szabi leginkább a fogkeféket dobálná a bilibe,ami szinte steril,mert rég nem használja már senki,és még nem használja ő.Tiltakozik?Ám legyen..Majd nem fog!
Nos,ilyen az én pici csemetém a gondozónénik mondatai alapján.Én ebből azt szűröm le magunknak,hogy nagy vonalakban pont olyan,amilyennek lenni kell egy ennyi idős kisfiúnak,megspékelve a nagy testvérektől kapott mintákkal,lásd birkózás.(Elfogult anya.)
Este letérdeltem,hogy megpusziljam Petrust,és ölelkezzünk egy picit.Ekkor vettem észre,hogy térdelve épp olyan magas vagyok,mint most ő.Milyen furcsa gondolat!Körülnéztem ebből a pozícióból,milyen is így a világ.Mit láthat az én kislányom,és mekkorának érzi magát?
Egyszer hallottam,hogy a bordűr azért jó a gyerekszobákban,mert akkor azt a vonalat látják a gyerekek közelebbről,nem a plafon az első határ.Így nem is érzik magukat annyira "kicsinek," kvázi növeli a biztonságérzetüket.Így térdelve,nézelődve valahol értettem a gondolatmenet lényegét.
Olyan furcsa kérdés,hogy mit tapasztal egy kisgyerek a világból.Napi szinten azt"feltételezzük",hogy a tapasztalatai hasonlóak a mieinkhez.Gyakorlatban nem mindig képzeljük a helyükbe magunkat.Nem bonyolult dolgokra gondolva,elég példának csak ez..a méret!Úgy gondoljuk talán,hogy azon impulzusok,ingerek jutnak el hozzájuk is,ami hozzánk.Aztán kipróbálva azt,hogy milyen kicsik is ők..Hát már ez eleve sok különbséget jelent.Akkor még nem is gondoltam bele,hogy Szabi mit láthat,és érezhet a maga 81 centijével.Érdekes elképzelni!
Mára ezek a gondolatok jutottak.Megyek,bekeverem a mézeskalács tésztáját,pihenjen holnapig! :)
(Legalább az pihenjen,ha már én éjszakánként sosem..)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)