Így fűzünk mi...

Még Petrusnak vettem anno a nagy fagyöngyöket.(Fakopáncs)Másfél éves lehetett ő is,Ateszka lakott épp a pocimban.
Fűztünk.Nagy,pinponglabda méretű gyöngyök ezek,melyekkel a színeket is sokat gyakoroltuk.Egy vastag cipőfűző elejébe celluxoztam be hurkapálcikát,és arra fűzte a gyöngyöket Petra.Később Ateszka is játszott vele,sőt állatos gyöngyökkel is kiegészült a készlet.
Ma Szabi is rászabadult a dologra.A régi cipőfűző nincs már meg,bár azóta vettem olyan fűzőt is,amin eleve volt "fatű".Azt viszont nem találtam,így hurkapálcára fűzte Babász.Nagyon ügyesen tette fel sorra a gyöngyöket.(Ráadásul úgy,hogy Petra napszemüvegében vagánykodott,így nehezítve a feladatot.)
Ma már kapható persze olyan készlet,amihez eleve adottak a kis rudak is,meg a vastag fűzőfonal.Színek szerinti tervek is járnak a dobozzal,ami alapján egyeztetéssel tanulja a gyerek a színeket,és a sorrendiséget.
Mi itt,az alapoknál járunk még.
Még akad aranyos írandóm. Játszottunk a Logico játékkal délután.Mindkét nagy lelkesen húzogatta a kis korongokat.Atesz a ovissal,Petra a sulissal.Pár betét mappa a gyerekszobába maradt,mi persze épp azokat kerestük.Atesz meg is jegyezte,hogy azok a polcon maradtak.
Szabi kisvártatva eltűnt,majd nyögve,jajgatva kicipelte a mappákat,a betétlapokkal.Célirányosan ment értük,tudta hol keresse,mert a polc olyan részén volt,ami nem is kézenfekvő.Annyira jó látni,ahogy okosodik,és egyre többet ért.
Problémamegoldó gondolkodás! Ez a sztori még betűt kíván.
Folyton kicsukják a nagyok a szobájukból.Én meg a fürdőből,WC-ből,mert a WC kefével óhajtotta kevergetni a WC tartalmát.Így minden ajtó becsukva.
Kis okoska megoldotta.A játék zsiráf ajtó elé,ráállni,és felérni! Máris lehet nyitogatni a kilincseket.Simán bemegy bárhová. Zárjuk is az ajtókat,főleg a hálóét,ahol sok-sok ajánlott szakirodalom akad anyának.Ez akkor a legjobb,ha a bezárt ajtó mögött maradt telefon csengeni kezd,és nem találjuk a kulcsot,mert magunk elől is elrejtettük.Miért is dugjuk el?Hja kérem,a kicsinyke gyermek a kulcsokkal is remekül manipulál.
Ahogy elnézem,az egyik okos könyvem bevezető sorai jutnak eszembe..
Csépe Valéria
"...a tipikus fejlődés a természetnek milyen csodálatos és sohasem eléggé értékelhető adománya."
Ezt próbálom felidézni akkor is,amikor este,lefekvés előtt Szabi a dohányzó asztal tetején áll.Versenyt ordít Ateszkával,majd fáradhatatlanul visítva kergetőznek a lakásban.Ilyenkor aztán én is sikítok!

Csak egy fordítva írt hármas..

Hiába,picinyke lányom igen penge matekból.Öröm nézni,hogy pikk-pakk kiszámolja,megcsinálja,és még szereti is.A tudáspróba is maximum pontos lett,csak egy fordítva írt hármas hibádzott.Az meg pont az én asztalom! :)
Nagyon büszke vagyok RÁ!
Közben anya is megkapta az első visszaigazolt jegyét.
Szenzoros Integrációs Terápia: Jeles
Pengék vagyunk,na! :)

Szülinap+Mikulás

Jól telt ez az ünneplős hétvége.
Tegnap nagycsaládilag ettünk,ittunk a két kis 7 éves egészségére.
Este csizmatakarítás volt a program.Reggel vártuk a Mikulást,aki hamarosan meg is érkezett.Szabi ismét rendkívül örült neki.Sírt,az ölemből ki nem szállt.Nagyok meg igen gyanakvóak voltak.Arra tippeltek,hogy a Mikulás Apa egyik haverja.Megmagyaráztuk,hogy vannak alteregók is a világon,így a hasonlóság téveszti meg őket.
Délután megnéztük az Arthur és a Villangók második részét a moziban. Nagy csalódás volt az első után,főleg,hogy olyan befejezetlen a vége.A gyerekeknek azért tetszett,én a sötétben inkább az ő arcukat néztem,hogy micsoda elmélyüléssel csüngenek minden képkockán.
Jó kis hétvége volt!

A 7. Szülinap

7 éve ilyenkor még a pocakomban lakott,bár akkor már csak pár óráig.Ezt persze akkor még én sem sejtettem.Valahogy talán ilyenkor feküdhettem le aludni.Semmi furcsát nem éreztem akkor.Maximum azt furcsáltam,hogy a szülésznő miért rángatta meg olyan nagyon a hasam,amikor CTG-t csinált...?
Hajnal volt,amikor a WC-n egy kis spriccenést tapasztaltam,ami bizony nem szándékos ürítés volt.Már ekkor tudtam,hogy mi a helyzet.Sok-sok szakkönyvet elolvastam,kétségem sem volt,hogy ez magzatvíz.33+5 napos volt akkor Petrus a pocakomban.Áltattam magam,tán vakmerően reméltem.Lefeküdtem,bár szóltam Attilának,hogy valami nem stimmel.
Reggel,úgy 6 óra körül ismét kimentem a hálóból,de akkor biza már a parkettára cseppeget a magzatvíz.Gyors telefon az orvosnak,meg hatalmas pánik.Ablakból lestük a taxit,(Egy hónappal korábban lopták el az autónkat.)Én sírtam,mint a záporeső,hogy ennek még nem lenne szabad megtörténnie.Attila vigasztalt,hogy majd megnéznek,és kiengednek.Hiába,ő férfiként nem olvasott annyi könyvet a babavárásról,így nem tudta,hogy ez bizony a terhesség befejezését jelenti.
Végül a bátyám adta kölcsön a saját autójukat,és azzal mentünk a kórházba.Jó sok törölközőn csücsültem,mert addigra folyt az a bizonyos.
Szokásos kórházi protokoll,"kényszerzubbony" egymással nem kompatibilis kötőkkel,alatta semmi+ bakancs volt a jelmezem.Papucs otthon maradt.Így sétáltam át az UH-ra is,az utcai ruhás emberek között.Érdekes volt.Igazolódott,hogy a magzatvíz igen kevés,a gyermek jól fejlett 2500g-ra becsülték.Várjuk a fájásokat,talán azok is megérkeznek.Addig kaptam egy szteroidos tüdőérlelő koktélt.Az orvosom próbált megnyugtatni,és a szülésznőm is nagyon kedves volt.Egyszer már így alakult,próbáljak örülni!Nem ment.Tiltakozott minden porcikám.Nem így terveztem.Ennek a babának még nem kéne megszületnie.Szerintem ezen gondolatok segítettek az amúgy is nehezen nyíló méhszájamnak,hogy végképp leállítsa a folyamatot.A CTG csak adta az alapritmust,én meg egy egyágyas,szép,kék szülőszobában tipródtam.A férjemet már készültek hazaküldeni,bár az ügyeletvezető orvos szerint a reményteljes volt a méhszáj állapota,de még hosszú időt jósolt a vajúdásra..Saját orvosom másként vélekedett.Én berzenkedtem minden ellen.Néhány kisebb fájást éreztem ugyan,de tulajdonképp leginkább csak ijedt voltam,szinte fel sem fogtam az egészet.Haza akartam menni,és tovább várni a kislányomat,simogatni még pár hétig a pocimat..
Végül a klinika vezető prof. döntött.Előzményeimet tekintve(Negatív szülészeti anamnézis,többszöri műtét Asserman szindróma miatt.)azonnali császármetszés mellett döntöttek.A baba koraszülött,a méhem korábban sérült..Minek várni?
No,ez végképp lesújtott,bár már teljesen beletörődő voltam.Mennyire készültem a természetes szülésre..
Gyorsan előkészítettek,műtőbe vittek.A gyomorsav miatt itattak velem lötyit,azt épp csak ki nem hánytam.Gerinc közeli érzéstelenítés.Mennyi rosszat hallottam erről,és mennyire féltem.Semmit nem éreztem,csak mondták,hogy feküdjek le,mert kész.Végső igazgatás a paravánon,"csizmák" a lábamra.Fejemnél megjelent Attila,"orvosnak" öltözve,megszeppenve.Nem gondoltam,hogy ilyen gyorsan fog történni.Talán negyed óra alatt kivették Petrát.Rengeteg benyomás ért közben,féltem,rángattak,furcsa,"nyers hús" szagát éreztem..Életem egy igen meghatározó élménye volt.(Akkor nem gondoltam,hogy lesz még pár belőle..)
Rögtön felsírt.Hihetetlen érzés volt.Potyogtak a könnyeim.Megmutatta a szülésznő.Alig látszott más belőle,csak a hatalmas,vastag szája.Picike volt,és lila.Csak sírtunk Apával.
Nem hozták vissza,csak az adatait mesélte el a szülésznő.2100g,45 cm.Apa ment vele,míg megmosdatták,rendbe tették.Próbálta nyitogatni a kis szemét.Apát nagyon biztatták,hogy nem is olyan picike.Felvitték a koraszülött osztályra,inkubátorba.
Én igazából fel sem fogtam az egészet,boldog voltam,és hitetlenkedő,hogy mindez velünk történ.Féltem,hogy picike,koraszülött..Én magam is az voltam,a sors fintora.Nem tudni mitől folyt el a magzatvíz,fertőzés nem igazolódott.Talán a rángatás,talán..ki tudja?
Ezt a császárt viseltem legrosszabbul.Nem voltam felkészülve rá,és letaglózott a fájdalom.Nem bírtam felkelni,amikor kellett volna,és nem volt hely az őrzőben sem.Egész éjjel a szülészeten maradtam,és hallgattam,ahogy mások kiabálnak.Katéter nélkül,végül csak ki kellett mennem a WC-re,ott belenéztem a tükörbe,és kimondtam magamnak,hogy ANYA vagyok!Nézegettem a tükörképem hosszasan,és ízlelgettem a szót,hogy én valaki ANYUKÁJA vagyok.Hiányzott a babám!Szerencsére jól volt,sűrűn érdeklődtek,és informáltak.Csak egy kis kabinoxigént kapott.A szülésznő nyugtatott,hogy még egy kis pocija is van..Én megéltem ezen az estén pár furcsaságot,de az egy másik történet..
Másnap felkerültem a terhesosztályra,a 38-39 hetes kismamák közé.Ott volt csak hely.Meglehetősen érdekes szitu volt,hogy ők még nem szültek,én meg igen,holott nekem kellett volna pocit viselnem még jó pár hétig.
Emlékszem,ahogy a PIC előtt vártam.Izgultam,mint egy nagy találkozás előtt.A szőnyeg odabent ragacsos volt,hogy így is tisztuljon a talpunk.Teljesen be kellett öltöznöm.Maszk,sapka,ruha,gumis cipő..sétáltunk végig a sok kis üvegkabin között.A szívem szorult össze a látványtól.Ő is ennyire picike?
Aztán megláttam a nevet az inkubátoron.Ott,ő az én KISLÁNYOM!
Pici volt,de ott,abban a közegben szerencsére inkább"nagy".A 2-4kg-os pelus is duplán vissza volt hajtva a kis pociján.Meztelen feküdt ott,a hosszú hajával,gyönyörű vastag szájával.Formás volt,csak pici.Rögtön láttam,hogy épp olyan,mint az apukája.A száját is pont úgy tartotta.
Meg is simogathattuk.Mélyen belém ivódtak ezek a percek.Emlékszem,egy kis Mikulásfigura lógott az inkubátoron,egy szaloncukor társaságában.
Az ápolónők szóltak is,hogy az a babáé!Máig feltesszük a karácsonyfára az első Mikulás ajándékát.
Emlékszem,amikor az anyakönyvi papírokat töltették ki velem.Akkor se volta épp a szeren,és az "anyja neve" rovatba beírtam a saját anyukám nevét.Aztán magamon is jót nevettem,hogy én vagyok az anya,ergo az én nevem az "anyja neve".Milyen beszédes felismerések,félreértések.
5-én született,és 9-én megkapta picinyke társát is.Megszületett az unokatestvére.Egymás mellett feküdtek a PIC külső inkubátoraiban,mi pedig egy szobában a sógornőmmel.Szerintem már ott megpecsételődött a sorsuk,és eldőlt,hogy hihetetlen érzelmi kötelék lesz kettőjük között.
Épp ahogy terveztem,amikor mindketten,nagyjából egyszerre terhesek lettünk a sógornőmmel.A bátyámnak egy kisfiút,nekem egy lányt..aztán majd épp úgy veszekednek néha,ahogyan mi régen.
Apa eszméletlen büszke volt,szerelem volt első látásra.Amikor végül hazavihettük Petrát,ő sietett fel vele,nem várt senkire,nehogy megfázzon.Addig ő sosem foghatta a kezében,mert a PIC-en az apukáknak nem lehetett..Mire felértem a lakásba,már az a látvány fogadott,ahogy fogta,ölelte azt a pici,törékeny kisbabát.Este megfürdettük,alig mertük megfogni.Nézegettük,hogy nincs is neki popsija,csak egy csík van ott a bőrén,a vágat maga.
Petrezselyem ahogy a PIC dolgozói nevezték.
Nagyon féltettem,de nagyon boldog voltam akkoriban.Úgy gondolom,hogy ehhez fogható eufórikus érzést nem éltem meg másikat.Igen a fiúknál,de az már akkor ismerős volt,itt pedig az első csoda történt meg velünk.
Immáron 7 éve.
Azóta Petrezselyem Petárda lett.7 éves!
A világ legbátrabb kisgyermekeinek egyike,aki olyan bölcsességgel rendelkezik,olyan tisztasággal,és olyan életörömmel,amit én a magam 34 év tapasztalatával is ámulva figyelek.Sok mindent tanultam meg tőle,vele az évek során.
Jólelkű,empatikus,tiszta szívű kisgyerek.Van benne valami hatalmas nagy,tanító erejű jóság.
Boldog Szülinapot Petruska!

Mikulás ma

Reggel nagy készülődés volt nálunk.Atesznak díszmagyart is vittünk az oviba.Egy éve,hogy megvettük az első kis egyenruhákat a gyerekeknek,épp Mikuláskor.Valahogy olyan érzés,mintha tegnap lett volna.
Ma reggel tehát jó sok motyóval indultunk.Rágcsálnivalók,itókák,díszmagyar a zacsiban,Petrának torta.Bizony torta,mert a suliban ma ünnepelték a szülinapját.A bölcsibe is ma jött a Mikulás.Furdalt is emiatt a lelki,mert nem tudtam bemenni.
Minden kis porontyomnak jó napja volt tehát,bár Szabi eléggé megrettent a nagyszakálútól.A gondozónéni elmondása szerint sírt,bújt hozzá,és a kanapéról sem engedte felállni.A csomagot is csak nagy nehezen vette át.
Petrus kapott jó pár ajándékot,megették a tortáját is.(Egyke,közismertke,leányka mondta csak egyedül,hogy ő nem kér Petra tortájából,mert allergiás..Holott eddig minden gyerekéből evett..Hát mit mondjak..)Jött a suliba is a Mikulás,volt színdarab is a tornateremben.Egész nap ott jártak a fejemben,hogy milyen jó napjuk is van.Atesz ragyogott,ahogy elmesélte a napját.Jött a mikulás ,amíg ők is előadást néztek a tornateremben,és betette az ajándékot a kitett csizmájukba.Legót kapott,meg csokikat.A legnagyobb csokit odaadta Szabinak.Annyira édes volt!
Ma talán front is volt,vagy talán tényleg túlterhelt vagyok,de ismét olyan szentimentális lettem.Szabiért mentem először,és szokás szerint meglestem az ablakból.Kis totyogóm édesen elvolt.Egy kisfiú kezecskéjét fogta épp meg,és hívta magával.Egyidősek épp,és annyira édesek voltak!Fogták egymás kezét,és úgy sétáltak az ajtóhoz,néztek át az I-es csoport szobájába.Közben elszakadt egyszer a kis kezük,és mindketten olyan ügybuzgón kaptak a másik után.Ott álltam az udvaron,és bőgtem.Abba se tudtam hagyni,közben meg hangosan nevettem.Olyan megható volt,bár igazán nem tudom miért.Még akkor is sírtam,amikor bementem,a gondinéni meg is lepődött.Hiába,az anyaság szentimentálissá tett.
Délután mehettünk volna céges Mikulásra is,mindig nagyon jó szokott lenni.Idén a vírus miatt nem a megszokott ,nagy helyen tartották,és apa se volt itthon,így maradtunk.Valamiért épp ma küldött egy ismerős képet a tavalyiról.Milyen sokat változtak azóta,a tavalyi,egész másmilyen Mikulás nap óta..

Tavalyi Mikulás



Ma reggel,indulás előtt

Mikulás Atesz

Szempontsor

Mozgásfejlődés:
15-18 hónap:
- Biztosan jár,oldalra,és hátrafelé,felmászik a lépcsőn,Montessori torony korongjait felrakja(rendszer nélkül)

Szabinál rendben.Hátrafelé még nem jár.

Interperszonális kapcsolatok:
15-18 hónap:
Szeretete jeléül felnőtthöz simul,játékait a másik gyereknek adja.

Így igaz!

Beszédfejlődés:
15-18 hónap:
Egyszavas mondatok
Intenzív szókincsgyarapodás.
A megértett szavak száma rohamosan nő.
Egyszerű szóbeli utasításokat gesztus nélkül is megért.
Hol kérdésre tekintetével megkeresi a tárgyat,majd megmutatja a tárgyat.

Rendben.

Fogás fejlődése:
9.hónap-alsó mutató ujj fogás
12.hónap Mutatóujj fogás
12. hónap felső mutató ujj fogás

Így történik.

Szenzomotoros intelligencia:
15-18 hónap.
Kulcsot a zárból kiszedi az üvegbe beteszi,az üvegbe tett pasztillát könnyen visszaszerzi. Kettősen lefedett (párna alá tett,majd takaróval lefedett)tárgyat megtalál.
Tárgyat bot segítségével megszerez.

Bot helyett Petra furulyáját használja.Üveg a vizsgálati szituációban adott tárgy.Manipulál kisebb dobozokkal,betesz-kivesz tárgyakat.Üveggel is menne.


Viselkedés építőkockával:
15-18 hónap:
Három kockát egymásra tesz.
Üreges kockával:
Egymásba tudja helyezni.

Épít,és romból pár kockával.Összeilleszthető kockákkal is elboldogul,kevésbé érdekli.

Papír-ceruzahasználat:
12-18 hónap.
Utánozza a firkát. Átmenetileg helyesen használja a ceruzát. Figyelmét futólag a készített vonalakra fordítja. Firka közben lemegy a lapról.

Ő az első gyerekünk,aki a falakat sem kíméli.látta az anyukájától,mert az vonalakkal jelöli a falon,hogy ki mekkora.Szabi remekül utánozza ezt.
Lapról leszaladva a dohányzóasztalon is nyomot hagy.

Önálló táplálkozás:
15-18 hónap:
A poharat a szájához emeli és jól iszik.
Az üres poharat az anyjának nyújtja.
Ha nincs ott,hogy elvegye,sokszor ledobja.
Kanállal:
Fogja a kanalat ,és beledugja az ételbe. Hiányosan tölti meg. Amikor a kanalat a szájához viszi,hajlamos arra,hogy előbb fordítsa meg,mint betenné a szájába.

Csak önállóan hajlandó enni.Etetési szándéknak ellenáll.A kanalat rendszerint előbb fordítja. :)

Figyelem:
Eldugott tárgyat megtalál. Szüleit ,testvéreit megismeri. Szívesen néz tükörbe,örül,ha saját vagy másvalaki tükörképét meglátja.
Élénken mozgolódik,mindenhol szívesen ott lenne. Figyeli a mozgó bábokat,a torony építését,élvezettel összedönti.
minden kis résbe belenyúl.
megpróbál felhúzható játékokat önállóan felhúzni,és működés közben megfigyelni. Nézegeti a képeket,szívesen lapoz képes könyvet.
Személyt valamiről felismer.

Mosógép a kedvence!

Apát a kulcsról!Végre hazaérkezett!

Emlékezet:

Különböző eseményekre hosszabb ideig emlékszik. Utánzó mozgásokkal idézi fel a távol lévő ember viselkedését.

Ateszt talán a rombolással idézi fel? :)

Játék:
Megvan a kedvenc babája.
Szülőkkel szívesen labdázik.
Működés közben figyeli a dolgokat,játékokat.
Egyedül tornyot épít.
Nagyjából hasonló korúak társaságában függetlenül játszik,anélkül,hogy ellentéteket teremtene.
Tevékenysége individuális,mint együttműködő.

Megvan a kedvenc párnája,macija.ezeket viszi magával.
Szociális kapcsolatokban,kooperatív tevékenységekben korát meghaladja..Keresi az együttműködést.Talán a több,nagyobb testvér hatása.

Kicsit lazítani

Nos,holnap lesz az első dolgozatom leadási határideje.Kínkeservesen meg is írtam.Nem az anyag volt nehéz,hanem nekiállni,és rávenni magamat.Elszoktam én már ettől.
Szerkeszteni meg végképp nem tudom,így Apára maradt a feladat.
Reggelre idegbetegecske lettem.Ma van a képzési napom,így csak órákat dolgoztam le az egyik oviban,majd hazasiettem.Apánk beszkennelte már a mellékletnek szánt vizsgálati anyagot,stb..Én meg nekiálltam átnézni,és csatolni.Jó szokás szerint ezen össze is akaszkodtunk.Én türelmetlen vagyok,ő meg hosszasan magyaráz.Miért ütök három szóközt ide?Miért használok amott annyi Enter-t?Mit tudom én!Ráadásul az esetek zömében fogalmam sincs arról,amit beszél.(Mégis meg van győződve róla,hogy ezek olyan evidenciák,melyeket minden lélegző,emberi lénynek tudnia kéne.
No,csatározásunk jól alakult,mert Apa végül lelkesen tördelte a szöveget,és gyönyörűen megcsinálta nekem az egészet.(Én továbbra is alkalmatlan vagyok,ennek magasabb szintű elsajátítására.Minek,ha van aki tudja!)Ezidő alatt én egy másik tárgyat olvastam.Addig -addig,míg egészen hülyülős lett a figura,csaknem úgy,mint ifjúkorunkban..valamikor rég...amikor még nem vágott minden második szavunkba valaki...Már egészen lazán vettem ezt a dogatémát is,mígnem az outlook jelezte,hogy a doga nem ment el.Na ja,mert véletlen nem a tömörített változatot próbáltam elküldeni.(Megint azt hittem ,hogy értek hozzá.)
Nos,ez kipipálva,majd csak kapok rá valami jegyet.
Jó volt kicsit lazítani.A jól végzett munka örömére ettünk egy kínait is kettesben.Együtt elhoztuk a gyerekeket az intézményekből,és fényekkel díszítettük a minket körülvevő környezetet.
A gyerekek élvezték,én meg fotóztam.Lett pár jó kép is,pl. amikor a magzatunk az amúgy is kómás anyját próbálja megitatni cumisüvegből.->->Anya szeme erre totál kipattan.Ilyen,és hasonló képek láthatóak lentebb.
Ez tehát egy jó nap volt,de hátra van még nagyjából 8 doga,és 2 vizsga.Remek lesz!Tördelés,szerkesztés idejére szúró,vágó eszközöket eltesz,házastársi kapcsolatot erősít!:)

Szülinapi készülődés+ Adventi vásár

Ezen a hétvégén csapott meg először minket az ünnep hangulata.Eddig olyan távolinak tűnt.
Tegnap Petrus szülinapi bulin volt.Én vittem el,bekísértem...Már ott volt pár kislány,és egyszerre kiáramlottak az ajtóhoz,hogy "Petra!Petra!" felkiáltásokkal köszöntsék a lányomat.A vendéglátó anyuka elmondta,hogy ezt minden érkezőnél épp így teszik,mint egy csibe csapat, egyszerre mozognak.
Elnéztem őket együtt,egyforma,bulis, rózsaszín csákóban,csini ruhában.Megállapítottam,hogy hihetetlen szépek,és óriási nagyok.A résztvevő kb. 10 kislány közül,mélyen az enyémke volt a legkisebb. (A maga 117 centijével.)Vannak olyan csajszikák is,akik minden túlzás nélkül a vállamig érnek.Jó,én se vagyok magas a 163 centimmel,de azért ,hogy egy elsős a vállamig érjen,az meglep.ÉN azt hiszem, úgy látom,hogy egyre nagyobbak a gyerekek.Valahogy nő az átlagmagasság,ez tuti.
Enyémke,enyémkék meg picik,de gyönyörűek! :)
Nos,edzhetek,mert két hét múlva nálunk is csajbuli lesz,néhány apróbb pasival.Amikor Petráért mentem konstatáltam is,hogy mi vár rám,elnézve a lakást a buli előtt,és után.Az anyuka egy hős volt,mert vetélkedőket szervezett,és még mézeskalácsot is sütött ezen nagy létszámú csajszival.Azt hiszem,ezt én nem fogom felülmúlni,bár amikor a tavalyi buli jut eszembe..Ott például a franciaágy tetején ugrált úgy 8 kislány,és ordítva körjátékozott,szerintem akkor inkább bevállalom a sütést. :)
Ma legyártottuk a meghívókat is,szépen kitöltöttük.Lett is mindjárt 13 meghívott+3 gyerek később jutott eszünkbe,így újabb meghívók is kellenek. Emellé eleve van saját 3,szóval amennyiben mindenki eljön,az kapásból 19.Hajjaj!!! :)
Ma délelőtt Adventi vásár volt a városban.Elmentünk a 3 manóval.Ittunk jó meleg teát,hallgattuk a pásztorjátékot,ettünk kürtöskalácsot,és pattogatott kukoricát.Én szívesen sorban álltam volna a töltött káposztáért is,de a gyerekek "fujj" felkiáltásokkal menekültek.
Vettünk pár gyöngyékszert Krisztitől.Tudtam volna mit válogatni!Annyira szépek,és ha már magam nem tudom megcsinálni,megtanulni meg momentán nincs elég időm,hát készen vesszük.
Nos,itt a vásáron kapott el a hangulat.Nem csak a karácsonyi,hanem az is,hogy olyan jó itt lenni.Olyan nyugis kis hely ez,ahol sokakat ismerünk.Sok ismerős arc vett körül minket,valakivel mindig váltottunk pár szót.Olyan kisvárosi,otthonos.Nekem ez annyira jó érzés.Amikor pl. hazafelé tankolni mentünk,a benzinkutas nevén nevezte a gyerekeimet,mert mindig ő szolgál ki,és már ismeri a 3 csemetét.Tudja mennyiért szoktam tankolni,és azt is hozzáteszi,hogy:
-Szerintem Petra a leghuncutabb,bár azt mondták nekem,hogy már a kistesójuk is rosszalkodik!
Ilyenkor úgy érzem,nagyon jó,hogy idekeveredtünk és nem egy nagyvárosban lakunk.
Délután feldíszítettük a lakást. Tavalyi,meg azelőtti díszeket vettük elő,és gyártottunk pár újat is.Igaz,ezeket a munkahelyemre viszem,mert én vagyok a dekorációért felelős munkaerő.Prototípusnak jók lesznek,és itthonra is kerekítünk párat.
Holnap Apa felteszi a kinti fényeket.Olyan jó időszak ez!
(Ne kellene megírni 9 dolgozatot..)

Verekszik

Grace klinika!Ismét megy,és keddenként ez az esti programom.Nekem nagyon tetszik,szerintem vannak jó kis mondanivalói,bár néha talán erőltetett. Azért összességében jó kis rágógumi estére.
A mostani részben bölcsis verekedés is volt.Magamban megmosolyogtam a jelenetet,amikor a Miranda Bailey doktornő kisfiára panasz akadt a bölcsiben.Verekedés volt a panasz oka.
Akkor még nem is gondoltam,hogy két nap múlva velem is megtörténik eme jelenet,igazán valóságosan.
Amikor Szabolcsért mentem,a gondozó néni panaszkodott.Viccesen mondta ugyan,és a helyzet komolysága bennem is keltett némi kételyt.A renitenskedő delikvens, párnája csücskét rágcsikálva ,sunyítva hallgatta végig a részleteket.Arca enyhén maszatos volt,pelusa dagadt az anyagtól.Verekszik!Ráadásul galád mód kisebbet talált meg magának.Csapkod,ütöget,játékot vesz el,vehemens.
Szántam-bántam a történteket,a galád cséphadarót megróttam. Hiába,akinek trénere egy közel ötéves bátyóka,az edzett,és vehemens lesz.Jó,azért magától is vannak persze ötletei.
Gondinéni szerint ez csak azért meglepő,mert eddig ez nem volt rá jellemző,míg másokra igen.Farkas törvények ugye.Már így alig 80 centisen is vehemens,és harcol.
Amikor itthon kisvártatva azt látom,hogy az 5 éves száguld elöl,a pulóverébe csimpaszkodó másfeles meg csúszik utána,és sikít a nevetéstől...majd két perc múlva egymás haját tépik,harcolnak...akkor nem csodálkozom.A közelmúltban, illusztráltam is az edzések mibenlétét.Ati ráadásul nem is mindig méri fel,hogy a partner több súlycsoporttal lentebb találtatik,és teljes testsúlyával ráül a még ettől is visítva nevető öcsire.Úgy döntöttem,hogy én magam is vehemensebb bíró leszek,nehogymá' a kicsi fiam legyen a renitens bölcsijáró.
Azért lesújtva még nem vagyok.(Már megállom mosolygás nélkül is.)
Ez még az a korosztály,aki verbálisan csekély eszközökkel bír,így más úton rendezi,ami nem felmentés persze.