Tavasz...fáradtság

Úgy tűnik végre eljött a tavasz.Ez egy jó pont,mert már nagyon untuk a telet.A tavasszal együtt pedig jött a fáradtság is.
Esténként úgy dőlök ágyba,mint egy krumplis zsák.Gyakorta a gyerekek mellett elalszom,és valamikor éjjel ébredek arra,hogy nem is a helyemen szunyálok.Nálam ez meglepő állapot,mert amúgy éjjeli bagoly üzemmódban nyomulok.Mindez összefügghet talán a pár hete húzódó megfázásos megbetegedésünkkel,amiből a fiúk is nehezen vergődnek ki.Lázuk ugyan nincs,meg komoly bajuk sem,de az orruk az folyik.
Közben persze zajlik az élet is.Előkerültek a brinyák a kisházból,kertibútorok használatba lettek véve.
A tulipánok is kidugták a fejüket,szóval alakul ez a tavasz dolog.
Tegnap délután bementünk apa munkahelyére bringázni,motorozni.Ott a háborítatlan Duna part,van hol nyugiban tekerni.Nagyon szeretem ezt a részt,és a srácok is élvezik.

Szabi is nyomult a maga 22 hónapjának komolyságával a motoron.A legfontosabb talán az,hogy szépen halad a beszédfejlődés terén.Igazi kis mondatokat fabrikál.
Nagyon szeretne kisajátítani.Amikor pl. Petrával szó-kép memóriát játszottam ma reggel,akkor odaállta fejünk fölé,és addig ordított artikulálatlanul,míg nem ő kapta meg a maximális figyelmet.
A kutyát imádja,húzza-vonja.Én már kevésbé lelkesedem.Egyre érik bennem a gondolat,hogy következetlen leszek,és biza megszabadulok a kutyától.Visszaadom a tenyésztőnek,vagy eladom.A meccs még nincs lejátszva.Én félek tőle,és félek attól is ,hogy nem merem majd kint hagyni a gyerekeket a kertben,ha a kutty marad.Márpedig a kert a srácoké,azért jöttünk ide lakni.A család viszont odavan a jószágtól.
Apjuk már odáig kanászodott,hogy "zsarol".Persze nem épp megfontolt érvekkel,és elég átlátszó trükkel.Azt mondja,lehet 4. babánk,ha maradhat a kutya.Na ja,én meg most jöttem le a falvédőről.Ennél persze összetettebb a gyerekvállalás,de a kutya ily eszközök árán is megtartandó cél.Én meg még emésztem..Próbálom.
Ilyesmiképp zajlik felénk az élet,mint általában..nem unalmas..

Már megint behúzott a családom..

Valami agyament ötlettel sűrűn előállnak.Engem meg könnyű egy-egy gyengébb pillanatomban befűzni.Ilyenkor talán a realitásérzékemet is elveszítvén,hátborzongató döntéseket hozok.Elég ehhez egy-egy mosoly,vagy gesztus,pár cuki megjegyzés és már le is vettek a lábamról.
Történt ugyanis,hogy tegnap Monorra mentünk állatvásárra.Itt már gyanakodnom kellett volna,de apjuk elűzte a gyanakvásom pár jól irányzott mondattal.Milyen jó lesz,ha látnak ott szép baromfiakat,meg csak nézelődünk.Valóban,sikítottak is a hatalmas kakastól örömükben,meg a kutya méretű nyusziktól is extázisba estek.
Nyilván más állatok is voltak a vásáron..hogyne.Mi más lehetett volna,ami a családom összes tagját felvillanyozta..mint a kutyák.
Tudni kell,hogy volt már nekünk itt egy talált Pincsink,aki egy igaz csavargó volt.Ő megszökött tőlünk.Eleve úgy találtuk,felnőttként.Imádott kilógni a kapun.
Aztán hoztunk egy Pulit is,akinek a magatartása elég hamar kiütötte a biztosítékot.Sokan szóltak előre,hogy a vérmérséklete nem ide,ebbe a pici kertbe való.Nos,őt végül elajándékoztuk,bár nehéz szívvel és lelkifurdalással.(Felszecskázta a kerítést,az összes homokozójátékot szétrágta,és sorolhatnám még.Az utolsó cseppek egyike volt,amikor az összes fehérneműt leszedte a szárítóról,és a homokozóban helyezte el.)
Ezek után magam sem értem,hogy hogyan fordulhatott elő az ami..mégpedig ,hogy ismét egy kutyával tértünk haza a vásárról. Fő motiváció eredetileg a "szaladgálós betörő" volt.Apánk azóta kötötte az ebet a karóhoz,márpedig kell ide egy kutya.Én bizony ellenkeztem is ,meg nem is,mert mitagadás csak félek azóta a januári éjszaka óta.
Tegnap tehát megesett az eset,hogy egy fekete kis kölyök előtt állva,könyörgő szemekkel nézett rám gyermekeim apja,hogy bizony ez a kiskutya lesz az ő barátja,vigyük haza.A kocsiban is fogta a kutyus mancsát,hogy az ne féljen az utazástól.A gyerekek meg jó partnerei voltak a könyörgésben,főleg Szabi aki teljesen felpörgött a jószágtól,mint általában minden kutyától.(A három gyerek közül ő a leginkább állatbarát.)
Így most egy kölyökkutya rágja ádázul a kerti bútort,vonyít éjszaka,és a lakásból is nehezen sikerült kitennem,mert a család ragaszkodott volna a benti tartózkodásához,lévén hideg van kint.A betörő meg csak szaladgáljon ugye.
Amikor tegnap megláttam,hogy mit vettünk(neten)..Akkor is kisebb idegösszeroppanást kaptam.Én nem ismertem ezt a fajtát,akinek van idegzete,az megnézheti.Cane Corso.Apánk pedig tudta mit hoz...
A kutya édes,a gyerekek imádják.Szabi folyamatosan öleli,csókolná.Tényleg egy édes monstrum.Meglátásom szerint persze ő sem ide való.Beletörődvén,hogy jópár évig nem lesz virág a kertben,és szecskává lesz minden,amit a kertben tartunk,örömmel nézegetem,ahogy a gyerekek kergetőznek vele.Tegnap délután nyugtatásra volt szükségem,így "plázáztunk" egyet a barátnőmmel.Benyomtam két sültfagyit is a kínainál,pár tavaszitekercs kíséretében.(Nesze neked fogyókúra..)Mindeközben felrémlett előttem a kutya,és járulékos történései...
Shéna,a személyi testőrünk,aki egy Cane Corso...jájjjj

Frizurák 2010.

A frizurák Sly keze munkáját dicsérik.

Jejjsi ágya..

Ma volt a napja,hogy a kisfiús ágyból nagyfiús ágyat csináltunk.Szabi egy ideje ki tudott már mászni a rácsok tetején.Ébren nem is éreztem veszélyesnek,de amikor éjjel felriadt,sírt és úgy indul neki,akkor kevésbé volt örömteli eme tudás birtoklása.
Apával átalakítottuk hát a kiságyat heverővé.
Furcsa,hogy mennyi érzést indít el az emberben egy ilyen egyszerű,technikai művelet.Gondolatban Ádámhoz,Évához is visszatértem.Petrához,amikor még őt vártam,meg ahhoz a sok-sok pillanathoz,amikor pelenkázó lapot lendítettem egy-egy kiságy tetejére.Rutinos mozdulatok..Hányszor puszilgattam egy-egy ilyen pelenkázó tetején pocakokat,lábacskákat.Azok az idők,mikor még csak Petrus volt meg,és érdekes módon a két fiunkat még nem is ismertük.Mennyire furcsa gondolat...Ők akkor még nem léteztek..
A hónapok,amikor Szabit vártuk,és együtt festettük a kisszoba falát kékre.Emlékszem,Apa jól elkeserített,hogy épp olyan lett,mint a nagyanyja olajos fala a konyhában.Végül mégis szép lett a kis szoba,azóta bárki látta,mindenki megjegyezte,hogy igazi gyerekbirodalom.Ez a kiságy,amit egy 4D-s UH után vettünk egy olyan családtól,akit szintén ezer szép emlék kötött a bútorhoz.Gyönyörűen becsomagolva tartották,és még el is hozták a házunkig.Érezhető volt,hogy nehéz szívvel válnak meg tőle.
Apa együtt rakta össze a srácokkal,akik akkor még jóval kisebbek voltak,és rögtön kipróbálták.
Az idők,amikor azt a kis 2kiló 70 dekás babát először beletettem ebbe a hatalmas ágyba.Szinte alig látszott benne.A szopiztatások meghitt hangulata, a baba illata..Az első rácsokba kapaszkodó felállás.Valahogy mindez elementáris erővel tört rám,ahogy a facsavarokat szedegettem.Képeket is előkaptam persze,nincs jobb hangulatnövelő ilyenkor.Gombóc Petra,amikor piciként pelenkázom egy rácsos ágy tetején,vagy összeragadt szemű Atesz,aki egy rácsos kiságyban mosolyog.
Az idő rohan,és már jól látom,hogy ezek a változások sok mást is szimbolizálnak.
Gyakorlatiasabb gondolkodású szülők talán nem élik át így ezt,talán nem érzelgősködnek,és szipognak ilyenkor.Hisz csak egy kiságy lett heverővé.Kirángattuk a betétlapokat belőle,és a rácsokat is szépen leszedtük.Minden felkerült szép sorban a padlásra.A pelenkázó lap,amit Szabi a tesóméktól kapott még a születése előtt.Hányszor képzeltem el rajta.Ma már szükségtelen,hisz röptében pelenkázzuk...
Emlékek,pillanatok.Sokszor elmerengek és tudom,hogy nagyon nagy valószínűséggel több kisbabánk már nem lesz.A rácsos ágy sok darabja ugyan a padláson várja jobb sorsát,valamiért megbeszélés nélkül felvittük oda.Olyan természetességgel,mint más "kacatot",az életünk részeit.Mégis úgy sejtem,egy korszak itt talán végleg lezárult.Ez pedig mindig generál érzelmeket.
Kismanó hazaérve vagányan ugrott az új ágyba,nevetett huncutkodott kiabálta,hogy "ENYÉM".Én kicsit hosszasabban üldögéltem a kék falú szobában,ahol még ott áll a szoptatós fotel,a szopis párnával..Hiába,az ember már csak ilyen..
Este kicsit nehezebben találta meg a helyét,de végül szépen elaludt.Elaludt,mint a nagyok..heverőn..

"Véletlenül a mi bölcsőnkbe vetődött látogató lesz, aki majd tovább vándorol. Csak jól kell tudni megvendégelni és szeretni. ” (Závada Pál)

Rád hogyan hat?

object width="425" height="344">

Amikor egyedül..

próbálok felöltözni,nagyjából így állnak rajtam a ruhák.
Bátyus pedig nagyon szeret engem,ezért érdemes teliszájjal nevetnem,még akkor is,ha kényszerzubbonyként használom a kabátom...

70

Ez egy olyan szülinap,amikor a Nagypapa éppen tízszer annyi idős lett,mint a két legidősebb unokája...

Így kell a fotelben..

elaludni..
JEJJSI a törpe komolyan elfáradt és a vacsorázó asztaltól korábban felállva a fotelhez tért,majd ott elaludt.
Ki a JEJJSI? JEJJSI maga Szabolcs,aki oly sokszor mondja el bizonyos tárgyakról ,hogy JEJJSi,azaz LEESIK,hogy végül eme nevet rá is ragasztottuk.

Rövid tavaszi ízelítő betegséggel

Ez nem volt teljesen a mi hetünk.
Ateszka beszedte az antibiotikumot és a hét elején valamicskét jobban is volt.Szerdán ismét mehetett oviba.Igazi férfi,totálisan elhagyta magát.A kanapén feküdt a kis drága,kihozta a kis takaróját,és onnan utasítgatott minket.
"Apa,hozol nekem zsepit?"
Anya,kell a szőlőzsírom!"
Ilyen,és ehhez hasonló instrukciók repkedtek.Enni alig evett valamit,így amúgy sem vaskos alkata kifejezett sovánnyá vált.Reméltük,hogy az oviban majd jobban magára talál,de nehezen indult a dolog.Ott is csak üldögélt..Mára ő lett a napos,így lelkesedett kicsit.Tegnap este viszont olyan ingerköhögés jött rá,hogy végül fújtunk neki apa puffjából egyet,mert egészen asztmatikus tüneteket produkált.Addig erőlködött,míg nem hányt.Három napja minden délután sütöm a mézeskalácsot,azt legalább megeszi.Mondjuk tegnap előtt én magam is olyan vacakul voltam,hogy a fél adagot vastagon odaégettem.
Szabolcs Igazán jól van!Szerencsére nyomtalanul eltűnt a betegsége.Eszik,rámol,hisztizik,nyomul.Mérték őket a böliben,13kg-t mutatott a mérleg.A hosszát apa mérte meg múltkor és 82.5cm lett az eredmény.
Hisztizni,akaratot próbálgatni remekül tud.Vörös fejjel ordít,akár jó pár percig folyamatosan, főleg ha valami esetleg nem az ő elképzelése szerint alakul.Ezt néha nehezen viseli a környezete,annak tagjaként én magam is.Azt gondolja,tud még nekem meglepetést okozni,és néha igaza is van! :)
Sok új szót használ,és napról-napra ügyesebb a beszéd terén.FORRÓ-annyira jól használja pl.a meleg fürdővízre,a frissen készült ételre.Fújja is,hogy hüljön.Ilyenkor viszont meg kell zabálni.Bölcsis fotózásra is sor került a héten.A gondinénik hiába próbálták elérni ,hogy mosolyogjon,ő minden képen komoly maradt.Tehenes pulóvert adtam rá,épp úgy,ahogy Atikára is az oviba.
Petra elérkezett szorgalmas korszakába.Maga veszi elő a gyakorló füzeteket,számol,ír olvas.A polcról elővette az én régi,munkához használt könyveim,és azokat is töltögeti szép sorjában.Némelyik másodikos feladattal is szembeszáll.Ildikó néni meg is dicsérte a héten,hogy 1 hiba volt csak a tollbamondásában,és a matekja is jól sikerült.A tízesátlépést tanulják,az nem megy mindig egykönnyen a gyerekeknek,de Petra egész gyorsan ráérzett.Úgy látom,hogy sok dolog most ért be nála,így örülök,és kicsit meg is nyugodtam.Jó,persze treníroztunk is na..Furulyán önállóan is eljátszik sok mindent.Kis kece lányom..Eresz alól fecske fia..Hull a pelyhes..Hull a hó..Rövidebb szavakat néha már szótagolás nélkül összeolvas,és "átlátja" a szó képét.
Hónap végén egy pszichológus kolléga megméri az IQ-t nála.Egy új tesztet tanul,és az én lányomon csinálná a gyakorlatot.Kíváncsi leszek,bár saccolni tudom..Majd amikor lesz eredmény összevetem.90-100 közé teszem..átlagos..
Én is beteg lettem.Remekül telt így minden nap.Esténként rázott a hideg,és fájt mindenem.Az orrom még mindig eldugult állapotokat mutat,és a hangom is picit érdekes.
Jó lenne,ha végre-végre tényleg beköszöntene a TAVASZ!Nem csak ígérgetné. Ígéri,az elmúlt hétvégén is azt tette.
Srácok az apjukkal kaparásztak a kertben.Szabi motorozott nagy vígan,én meg örültem a napsütésnek.
Az udvari öltözéket Petra adta rá a picire,egészen a pelenkától kezdve.Szabi kicsit álmos volt,így meglepő nyugalommal tűrte.Ahogy közben egymásra néztek...Petra végtelen gyengédsége,ahogy a picihez nyúlt...Nagyon jó volt látni!

Felháborodás

Nem tudom,hogy ki az ,aki azzal szórakozik,hogy a commentekhez kínai betűket küld,melyek egyben linkek,és bizony igen gusztustalan oldalakra visznek el.
Ez a blog három kis manóról szól leginkább,megtűzdelve a magam gondolataival.Olyan nekünk,nekem mint egy kis sziget,ahol az emlékeinket gyűjtjük a gyermekeinknek,és magunknak.
Egyszerűen felháborít,hogy ebbe bárki így belenyúl,és ráadásul ilyen képeket linkel ide.
Ezt itt most nyilvánosan hagyom,de este valószínűleg bezárom a blogomat.Máskor is gondoltam már erre,de most ez komolyabb azt hiszem.
Aki úgy gondolja,hogy tovább olvasná, annak szívesen küldök meghívót.......vagy talán nem kéne,hogy az ember hagyja magát "megfélemlíteni"?