Bizony már öt éve volt az a januári hajnal,amikor elindult kalandos útjára az én nagyobbik kisfiam.Kalandos útjára,amit nagybetűs ÉLETNEK neveznek.
A várandósság nem volt egyszerű.Először is amnion szalag volt a méhemben,így több UH -ra kellett menni az elején.Azt mondják,ezek a szalagok elhalt ikertestvérre is utalhatnak.
Aztán amikor 29 hetes voltam,elkezdtem vérezgetni.Ez azért volt extra-extra gáz,mert elől fekvő placentánál ez nem játékos dolog.Mentő vitt be az I-es nőire.Ott feltárást végeztek,amitől azt hittem a helyszínen meghalok.Végül ott fogtak.Nem biztattak semmivel,még tüdőérlelőt is kaptam.A szülőszobán tartottak egy napot.Aztán felkerültem a terhesosztályra,majd újra véreztem,így visszavittek a szülőszobára.Annyi szülést hallgattam ott végig,és annyi babát láttam,hogy szinte féltem,nehogy még ez is rossz hatással legyen rám.
Végül elmúlt a vérzés,de 2 hónapra ott fogtak.A saját orvosom elengedett volna,de az ilyen eseteknél az az osztályos orvos dönt,akinek az osztályán fekszik az ember.
Nem volt egyszerű,mert Petra akkoriban 23 hónapos pici lányka volt.Nagyon kiborult az első látogatás után,végig üvöltötte a folyosót utánam,és a kocsiban hányt is.Nagyon rossz volt.Én az első pár napban fel sem kelhettem,később is csak enni,és tisztálkodni.Így esett,hogy mindjárt 25 kilót híztam Atival.
Mikulás napján végül hazaengedtek.(Addigra elhúzódott a placenta a méhszáj mellől.Sokat agy kontrolloztam,én úgy gondolom,ez is hatott.A babát elég picinek saccolták akkoriban.Ő volt az egyetlen,akit "alábecsültek".) Otthon nagy volt az öröm,hogy együtt tudtunk karácsonyozni.
Januárra voltam kiírva,így aggódtam is,hogy ne a névnapján,azaz apa névnapján szülessen meg a kicsi.Apa ragaszkodott a saját nevéhez,így félő volt,hogy egy napon lesz a két ünnep.Nekem is így van,szülinap és névnap egyben.
A félelem akkor vált valóssá,amikor január 7-én,hajnali 3 körül egy pukkanásra ébredtem,ami után tengerként árasztotta el a magzatvíz az ágyat.Én azt hittem,ilyen csak a filmekben van,de nem.Ömlött.Előtte egy órával még adtam inni Petrusnak,és semmi nem jelzett arra,hogy ez lesz a természet következő lépése.Apát hívtam,aki épp melózott.Aztán a mentőket,tesómékat.A mentő hamar megjött,és már mentünk is.Bátyám takaróba csavarta a kislányomat,és elvitte.
A klinikán szokásos procedúra fogadott.Szerencsére a tapasztalat segített.jól felkészültem,volt szülőcsomagom,és papucsom is.Jó,Petránál csak azért nem volt,mert ő jóval korábban érkezett.
Nos,37+4 napra kerültem be,idő előtti magzatvíz elfolyással.Ez a diagnózis volt ugye,de én úgy örültem,hogy bizony ez nem "úgy" idő előtti ,mint Petránál,csak a fájások megindulása előtti.
A fájások is megindultak,bár egyáltalán nem voltak durvák.Megvizsgált az ügyeletes team,várták a saját dokimat.Az egyik orvos eszméletlen csodálta a császáros hegemet,mondván ilyet még nem látott.Nem is vette észre,hogy csaszim volt.A szülés lefolyását kérdezte épp,mint anamnézis pontot és megrökönyödött,hogy császármetszést említettem.
Vártunk.Apánk sehol,bár elindult,nyomta rendesen a kocsinak,de Csepelről azért haza is kellett mennie átöltözni,stb..Otthon, zoknihúzás közben bele is ült a magzatvizes tócsába.
A fájások erősödtek,de tágulni semmit nem tágultam.Megjött a dokim,elmondta,hogy sok segítséget nem tudnak adni,mert az előző műtétek miatt nem kaphatok oxitocint sem.A méhszáj egy ujjnyi volt,ez az én híres rekordom.Eldöntötték,az előzetes csaszi miatt ismét irány a műtő.Kérleltem volna őket,de nem voltam abban a helyzetben.Reméltem én,hogy majd most sikerül,spontán szülök.Érveltek a placentával is,hogy az sincs még mindig olyan nagyon magasan..stb..Az igazság az,hogy bennem is rossz kép élt..Valahogy a műtő vált a szülés színterévé,hisz úgy történt először is.Szerintem sok lelki tényező közrejátszik abban,hogyan lesz valakiből császáros.Nem csak a puszta,járulékos tények,melyek esetleg fizikai akadályok.A szülőszoba műtőjét épp átalakították,így jó pár munkásruhás ember végig nézte,ahogy egy tolókocsiba ültettek,és cuccostól feltoltak az emeletre, a nőgyógyászati műtőhöz.A liftben ismét utcai ruhás emberek ..Én meg közben fájdogáltam.Olyan furi dolog ez.Attila az utolsó pillanatban futott be.Az orvosom épp betolt a műtőbe.Kértem,hogy addig ne kezdjék el,míg ide nem ér a férjem.Végszóra megjött.A műtét most is úgy zajlott,mint Petránál. Mégis jobb volt a közérzetem,meg nyugodtabb is voltam.Tudtam mi vár rám.Hamar kint volt Ati,és mindjárt hangosan sírt.A doki mondta,hogy itt a kis pasi.Megmutatták,és irtó picinek tűnt.Hiába,megszoktuk,hogy Petra már nagy,hozzá képest egy újszülött nagyon kicsike volt.Elvitték rendbe tenni.Kiderült,hogy azért nem vészesen kicsi,nagyobb,mint amit jósoltak.3150g,és 51cm.Ez a méret a 37. héten szerintem nem rossz.
Elvitték a PIC -re,mert melegíteni szerették volna .
Én a műtét után most az őrzőbe kerültem,ami sokkal nyugisabb volt.Kaptam egy nyugikoktélt,hogy ne reszkessek annyira.Aludtam egy szuper jót.Olyan nyugisan boldog volt Ati születése,Petráé után.Nem aggódtam,hogy korababa,meg a csaszi sem töltött el akkora ijedelemmel,csalódással,hisz nagyobb volt rá az esély.
Amikor felébredtem épp felhozták a babákat szopizni.Na, Petrussal ilyen élményem sem volt.Atit pár órásan,mozgásképtelen állapotomban már mellre is tehettem,míg Petra vagy 6 napos volt,amikor idáig eljutottunk.Nagyon ügyes volt mindjárt,és annyira kis szép.Olyan más volt,markáns,kisfiúsabb pofi.Az ember keresi a nagyobb gyerek vonásait a kicsi arcán,de akkor én még nem láttam ilyesmit,nagyon másnak láttam.
Másnap lemehettünk az újszülött osztályra,ahol azonnal ki is kértem magamnak Attilát.Végig együtt lehettünk,én tehettem először tisztába,szoptathattam,amikor csak akartam.Fú,mennyire más ez így.Nagyon örültem.A sebemet is sokkal kevésbé éreztem,mint először.Biztos vagyok benne,hogy ez az együttlétnek ,a gondozás lehetőségének tudható be.
Jöttek a látogatók is csodálni a picit.Ez a rész kicsit zaklatott volt,mert ugyan örültem,hogy most meg tudom mutatni,mégis jobb lett volna bezárkózni,és csak egymásra koncentrálni.Ambivalens érzés ez,mert örül mindenkinek az ember,de tele van a teste anyai hormonokkal,ismerkedik a babával,fáj imitt-amott..
Az csodás volt,amikor a két gyerek először találkozott.Petra a kétévesek komolyságával csodálta Atit.Simogatta,nézegette.Ilyenkor persze bőg az ember lánya,és sosem feledi el ezt a képet.Amikor visszavittem a babát a szobába,Petra kiabált utána,hogy a "
Tecóm,tecóm,ne vigyed el!"A nővérke mondta is neki,hogy haj lesz ez még másképp is.Lesz,amikor nem fog ennyire örülni.
6 nap után jöttünk haza.Az eleje nagyon szép,és nehéz,amikor két picivel van otthon az ember.Volt,hogy Petra épp csak nem a fejemre ült,hogy a szopi közben ő is a közelünkben legyen.Aztán ő is szoptatta a babáit.Azóta nagyon édes,klassz kis tesók lettek.Örülök,hogy ilyen kicsi korkülönbséggel sikerült vállalni őket.Igazi jó barátok,akik összetartanak.
Mindez már 5 éve történt.Apa azóta is úgy emlegeti,mint a legszebb,legértékesebb névnapi ajándékot,amit valaha kapott.
Így esett,hogy mindjárt a születése napján,névnapot is ünnepelhetett Atika.Azóta is dupla ajándék jár neki.
Nagyfiú.Néha hisztis,néha akaratos.Néha korát meghazudtolóan bölcs.Hihetetlen,hogy már 5 éves.Nagyon gyorsan megy az idő.Gondolkodtam is a napokban,hogy "aktívan" viszonylag kevés ideig a mi kicsikéink.Amikor várjuk őket,és készülünk a fogadásukra,még nem is sejtjük,hogy pillanatok alatt felnőnek.
Igaz a mondás,most kell együtt lenni,most kell játszani,most kell sokat-sokat adni,még akkor is,ha néha akadnak nehéz pillanatok,percek,órák,napok,hetek..Annyira fontos időszak ez,ami nagyon gyorsan elillan.Ahogy egyre nőnek,én egyre jobban megértem ezt..
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ATIKA!
BOLDOG NÉVNAPOT ATIKA! :)
