Nálunk is kikeltek a sárkánytojások

Nálunk is van 3 sárkányocska,akik közül csak kettő fotogén típus,a harmadik juszt se állt lencsevégre.
Annus igazán rendi,tegnap elment az anyagokért,megvette,mára meg is csinálta.A gyerekek lefekvésig le sem vették!Petra eszméletlen boldog volt,hogy végre van olyan ruhadarab,amiből neki is egyforma van a két öccsével
Igazi,minőségi,szép munka.Én ilyen holmikat tudnék gyártani,hát ebből élnék.
Bánt,hogy kerekedett egy kis félreértés is mára..Holott Annus tényleg mindig segít, ha kérem!
Ne hari,még egyszer! :( :)

Képekben

Atika még a szüli-névnapja előtt kijelentette,hogy ne fejlesztő játékot vegyünk neki.Úgy látszik ez tipikus ártalom,és ezekkel túllőttünk már a célon.
Így teljesen "snassz" mai,divatos cuccokat kapott. Bionicle,és Transzformersz.
Azóta kétpercenként szerelünk autóból robotot,és vissza.Ez is fejleszti,mégpedig az én türelmemet.
Apa hátizsákot kapott,és pár bájosat a gyerekektől.
Amint vége a jelenlegi hajtásnak,úgy rendezünk nagycsaládi,és kölyköknek szóló bulit is.
Mikor lesz vége,azt nem tudom,miután tegnap megszületett az első visszadobott dolgozatom.Ergo karót kaptam.(Vagyok olyan bolond,hogy lassan 34 évesen,még képes vagyok bőgni ezen.)
Inkább egy kis vidámság képekben:

Atesz 5 éves!

Bizony már öt éve volt az a januári hajnal,amikor elindult kalandos útjára az én nagyobbik kisfiam.Kalandos útjára,amit nagybetűs ÉLETNEK neveznek.
A várandósság nem volt egyszerű.Először is amnion szalag volt a méhemben,így több UH -ra kellett menni az elején.Azt mondják,ezek a szalagok elhalt ikertestvérre is utalhatnak.
Aztán amikor 29 hetes voltam,elkezdtem vérezgetni.Ez azért volt extra-extra gáz,mert elől fekvő placentánál ez nem játékos dolog.Mentő vitt be az I-es nőire.Ott feltárást végeztek,amitől azt hittem a helyszínen meghalok.Végül ott fogtak.Nem biztattak semmivel,még tüdőérlelőt is kaptam.A szülőszobán tartottak egy napot.Aztán felkerültem a terhesosztályra,majd újra véreztem,így visszavittek a szülőszobára.Annyi szülést hallgattam ott végig,és annyi babát láttam,hogy szinte féltem,nehogy még ez is rossz hatással legyen rám.
Végül elmúlt a vérzés,de 2 hónapra ott fogtak.A saját orvosom elengedett volna,de az ilyen eseteknél az az osztályos orvos dönt,akinek az osztályán fekszik az ember.
Nem volt egyszerű,mert Petra akkoriban 23 hónapos pici lányka volt.Nagyon kiborult az első látogatás után,végig üvöltötte a folyosót utánam,és a kocsiban hányt is.Nagyon rossz volt.Én az első pár napban fel sem kelhettem,később is csak enni,és tisztálkodni.Így esett,hogy mindjárt 25 kilót híztam Atival.
Mikulás napján végül hazaengedtek.(Addigra elhúzódott a placenta a méhszáj mellől.Sokat agy kontrolloztam,én úgy gondolom,ez is hatott.A babát elég picinek saccolták akkoriban.Ő volt az egyetlen,akit "alábecsültek".) Otthon nagy volt az öröm,hogy együtt tudtunk karácsonyozni.
Januárra voltam kiírva,így aggódtam is,hogy ne a névnapján,azaz apa névnapján szülessen meg a kicsi.Apa ragaszkodott a saját nevéhez,így félő volt,hogy egy napon lesz a két ünnep.Nekem is így van,szülinap és névnap egyben.
A félelem akkor vált valóssá,amikor január 7-én,hajnali 3 körül egy pukkanásra ébredtem,ami után tengerként árasztotta el a magzatvíz az ágyat.Én azt hittem,ilyen csak a filmekben van,de nem.Ömlött.Előtte egy órával még adtam inni Petrusnak,és semmi nem jelzett arra,hogy ez lesz a természet következő lépése.Apát hívtam,aki épp melózott.Aztán a mentőket,tesómékat.A mentő hamar megjött,és már mentünk is.Bátyám takaróba csavarta a kislányomat,és elvitte.
A klinikán szokásos procedúra fogadott.Szerencsére a tapasztalat segített.jól felkészültem,volt szülőcsomagom,és papucsom is.Jó,Petránál csak azért nem volt,mert ő jóval korábban érkezett.
Nos,37+4 napra kerültem be,idő előtti magzatvíz elfolyással.Ez a diagnózis volt ugye,de én úgy örültem,hogy bizony ez nem "úgy" idő előtti ,mint Petránál,csak a fájások megindulása előtti.
A fájások is megindultak,bár egyáltalán nem voltak durvák.Megvizsgált az ügyeletes team,várták a saját dokimat.Az egyik orvos eszméletlen csodálta a császáros hegemet,mondván ilyet még nem látott.Nem is vette észre,hogy csaszim volt.A szülés lefolyását kérdezte épp,mint anamnézis pontot és megrökönyödött,hogy császármetszést említettem.
Vártunk.Apánk sehol,bár elindult,nyomta rendesen a kocsinak,de Csepelről azért haza is kellett mennie átöltözni,stb..Otthon, zoknihúzás közben bele is ült a magzatvizes tócsába.
A fájások erősödtek,de tágulni semmit nem tágultam.Megjött a dokim,elmondta,hogy sok segítséget nem tudnak adni,mert az előző műtétek miatt nem kaphatok oxitocint sem.A méhszáj egy ujjnyi volt,ez az én híres rekordom.Eldöntötték,az előzetes csaszi miatt ismét irány a műtő.Kérleltem volna őket,de nem voltam abban a helyzetben.Reméltem én,hogy majd most sikerül,spontán szülök.Érveltek a placentával is,hogy az sincs még mindig olyan nagyon magasan..stb..Az igazság az,hogy bennem is rossz kép élt..Valahogy a műtő vált a szülés színterévé,hisz úgy történt először is.Szerintem sok lelki tényező közrejátszik abban,hogyan lesz valakiből császáros.Nem csak a puszta,járulékos tények,melyek esetleg fizikai akadályok.A szülőszoba műtőjét épp átalakították,így jó pár munkásruhás ember végig nézte,ahogy egy tolókocsiba ültettek,és cuccostól feltoltak az emeletre, a nőgyógyászati műtőhöz.A liftben ismét utcai ruhás emberek ..Én meg közben fájdogáltam.Olyan furi dolog ez.Attila az utolsó pillanatban futott be.Az orvosom épp betolt a műtőbe.Kértem,hogy addig ne kezdjék el,míg ide nem ér a férjem.Végszóra megjött.A műtét most is úgy zajlott,mint Petránál. Mégis jobb volt a közérzetem,meg nyugodtabb is voltam.Tudtam mi vár rám.Hamar kint volt Ati,és mindjárt hangosan sírt.A doki mondta,hogy itt a kis pasi.Megmutatták,és irtó picinek tűnt.Hiába,megszoktuk,hogy Petra már nagy,hozzá képest egy újszülött nagyon kicsike volt.Elvitték rendbe tenni.Kiderült,hogy azért nem vészesen kicsi,nagyobb,mint amit jósoltak.3150g,és 51cm.Ez a méret a 37. héten szerintem nem rossz.
Elvitték a PIC -re,mert melegíteni szerették volna .
Én a műtét után most az őrzőbe kerültem,ami sokkal nyugisabb volt.Kaptam egy nyugikoktélt,hogy ne reszkessek annyira.Aludtam egy szuper jót.Olyan nyugisan boldog volt Ati születése,Petráé után.Nem aggódtam,hogy korababa,meg a csaszi sem töltött el akkora ijedelemmel,csalódással,hisz nagyobb volt rá az esély.
Amikor felébredtem épp felhozták a babákat szopizni.Na, Petrussal ilyen élményem sem volt.Atit pár órásan,mozgásképtelen állapotomban már mellre is tehettem,míg Petra vagy 6 napos volt,amikor idáig eljutottunk.Nagyon ügyes volt mindjárt,és annyira kis szép.Olyan más volt,markáns,kisfiúsabb pofi.Az ember keresi a nagyobb gyerek vonásait a kicsi arcán,de akkor én még nem láttam ilyesmit,nagyon másnak láttam.
Másnap lemehettünk az újszülött osztályra,ahol azonnal ki is kértem magamnak Attilát.Végig együtt lehettünk,én tehettem először tisztába,szoptathattam,amikor csak akartam.Fú,mennyire más ez így.Nagyon örültem.A sebemet is sokkal kevésbé éreztem,mint először.Biztos vagyok benne,hogy ez az együttlétnek ,a gondozás lehetőségének tudható be.
Jöttek a látogatók is csodálni a picit.Ez a rész kicsit zaklatott volt,mert ugyan örültem,hogy most meg tudom mutatni,mégis jobb lett volna bezárkózni,és csak egymásra koncentrálni.Ambivalens érzés ez,mert örül mindenkinek az ember,de tele van a teste anyai hormonokkal,ismerkedik a babával,fáj imitt-amott..
Az csodás volt,amikor a két gyerek először találkozott.Petra a kétévesek komolyságával csodálta Atit.Simogatta,nézegette.Ilyenkor persze bőg az ember lánya,és sosem feledi el ezt a képet.Amikor visszavittem a babát a szobába,Petra kiabált utána,hogy a "Tecóm,tecóm,ne vigyed el!"A nővérke mondta is neki,hogy haj lesz ez még másképp is.Lesz,amikor nem fog ennyire örülni.
6 nap után jöttünk haza.Az eleje nagyon szép,és nehéz,amikor két picivel van otthon az ember.Volt,hogy Petra épp csak nem a fejemre ült,hogy a szopi közben ő is a közelünkben legyen.Aztán ő is szoptatta a babáit.Azóta nagyon édes,klassz kis tesók lettek.Örülök,hogy ilyen kicsi korkülönbséggel sikerült vállalni őket.Igazi jó barátok,akik összetartanak.
Mindez már 5 éve történt.Apa azóta is úgy emlegeti,mint a legszebb,legértékesebb névnapi ajándékot,amit valaha kapott.
Így esett,hogy mindjárt a születése napján,névnapot is ünnepelhetett Atika.Azóta is dupla ajándék jár neki.
Nagyfiú.Néha hisztis,néha akaratos.Néha korát meghazudtolóan bölcs.Hihetetlen,hogy már 5 éves.Nagyon gyorsan megy az idő.Gondolkodtam is a napokban,hogy "aktívan" viszonylag kevés ideig a mi kicsikéink.Amikor várjuk őket,és készülünk a fogadásukra,még nem is sejtjük,hogy pillanatok alatt felnőnek.
Igaz a mondás,most kell együtt lenni,most kell játszani,most kell sokat-sokat adni,még akkor is,ha néha akadnak nehéz pillanatok,percek,órák,napok,hetek..Annyira fontos időszak ez,ami nagyon gyorsan elillan.Ahogy egyre nőnek,én egyre jobban megértem ezt..
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ATIKA!
BOLDOG NÉVNAPOT ATIKA! :)

Hóhányók

Mi se maradjunk le!(Szabi először rettegett a hóembertől,aztán megbarátkozott vele.
BABA-mondta rá!Édes!A kesztyűtől egyenesen kiborul..

Székhordozás meg egyebek..

Erről akár a számhordozás is eszünkbe juthatna,de nem...Másról van szó.Nézzük csak,hogyan tökéletesítette a gyermek azon képességét,hogy a számára magasan elhelyezkedő-általában jó okkal nem elérhető távolságra tett- tárgyakat megszerezze.
Kezdődött egy Fischer Price játékkal,a műanyag zsiráffal.Rendszeresen ráállt,és arról simán elérte pl. a kilincseket. Így lehetőséget nyert arra,hogy aWC-ben kotorászhasson a WC kefével,átprogramozza a mosógépet magasabb hőfokú mosásra.(A ruhák védőszentje járhatott közbe,hogy nem lett különösebb gond belőle.) Szétdobáljon számomra igen fontos iratokat.A leggaládabb tett a távirányítók fürdővízbe hajítása volt.Természetesen azokat is a zsiráfon állva szerezte meg.Sőt,Petra vastag filctollait is a hosszúnyakú segített elcsenni.Ez azért is volt jó,mert alkalma nyílt vastag,fekete filccel összefirkálni a falakat.Ő az első ,aki freskót készít a lakásban,a két nagy disztingvált ennyi idősen,és volt szíves csak lapra rajzolni.Szabi önkifejez. Gonosz Anyu, ezek után,galád módon eltette a zsiráfot.
Ezután a díszpárnákra állt fel,majd kihozta a gyerekfellépőt a fürdőből,és arra lépett fel kotorászás céljából.Ebben az időben kezdődhetett az ajtók kulccsal való zárása,ami igen nagy feladatott jelentett.Atika nem tudta pl. kizárni a WC ajtót,így épp,hogy megakadályozható volt egy csurgatással kapcsolatos baleset.
Kedves cseppünk ráébredt,hogy ennél magasabb helyeken is akadnak érdekes tárgyak,így kihozta a gyerekszéket Petráék szobájából.Azon állt akkor is,amikor töréstesztet végzett el egy kedves tanítványtól kapott,karácsonyi mécsesen.Azt hittem kellően betoltam a polc hátuljára,és elég magasra raktam.(Nem számoltam a székkel.)A TV felé is gyakorta csapkodott különböző játékeszközökkel,mely mozdulatok Apából kifejezett tüneteket váltottak ki.A tünetek már csak azzal váltak fokozhatóbbá,amikor is Apa az egész kukát átkutatta.Remek program volt.A pár hónapos DVD lejátszó távirányítója ugyanis végleg elveszett,épp úgy,ahogy a MÁK-tól kapott hivatalos levél.Ja,nem mondtam még,hogy a gyermek örömmel dob kukába fontos dolgokat?Bármit!Nos,Apa hiába túrta szét a kukát,a távirányító nem volt ott.Kérdeztük is Szabitól,ugyan hová tette.Ő rögtön ment,és mutatta a többi távkapcsolót,illetve hasra fekve tekintgetett be a fotel alá.Remek a beszédértése,ez legalább itt is megerősítést nyert.Sajnos a rövid,illetve hosszú távú memóriája kevésbé jó,mert nem tudja megmutatni,hol is van a keresett tárgy..Verbalitása szintén kevés ehhez.("Végleg eltüntettem!"..no,ez azért még nem megy..)
Nos,az a faramuci helyzet,hogy a gyerekszoba ajtajához is nehezen engedjük már a gyereket.Sőt,a kisszékek is tabuvá váltak.
Nem baj,van másik!Mégpedig a nagy szék,amit a konyhából lehet betolni,odahúzni bárhová.Így kényelmesen elérhető a konyhapult,ott ezer veszély.A karácsonyfa csúcsdísze és a hőn áhított szaloncukrok is remekül megközelíthetőek ezen segédeszköz használatával.
Most légy okos te szülő!
Tudom-tudom,az idő megszépíti az emlékeket,de most úgy látom,hogy a harmadik gyümölcs a legnyüzsibb eddig.Amolyan minden lében kanál.A szeme sem áll jól.
A dohányzóasztalt is meghódítja,bár onnét tegnap sikerült lerepülnie is.Igaz,akkor szívmelengető oka volt az esésnek.Petrának akart puszit adni,de elvétette a lépést,és lebillent.
Gyakorlatilag folyton résen kell lenni.
Az is jelent valamit,hogy megtanulta a "fáj" szót.Teljesen tisztán mondja,hisz annyiszor kérdeztük meg tőle,fáj-e neki a leesés,a beverés ..stb..
A tengerimalac!A ketrecét kinyitja és simogatná.Csodálom,hogy ez a toleráns jószág,még nem szökött meg egyetlen ilyen alkalommal sem.Persze menekül,de csak körbe-körbe.Ennek következtében hatalmas forgácsfelhő képződik,és borítja be a környéket.Porszívózni igazi szélmalomharc.A porszívótól megrémült állat rohan körbe,és utánpótlás forgácsfelhőket indít útra.
Ahogy így elolvasom,hát úgy tűnhet,hogy nem vagyunk eléggé résen.Holott igen,de vannak az azonnali közbelépést akadályoztató,más kiskorúak is a családban.Van,hogy egyszerre mindhárom veszélyelhárítást igényelne.Atira készül ráborulni a játékospolc,Petra meg elcseni a nagyollót a konyhából.Alkotni szeretne.Mindeközben Szabi felmászik a karácsonyfára.
Úgy jó,ha zajlik!
Mi is?Van valami u-betűs szó!!!JA! Unatkozni!Nálunk lehetetlen! :)

Szilveszter

Mindenkinek ilyen vidám pillanatokat az új évre!

2009.

Összegezzünk kicsit.
Nekem mindig olyan firi-furi ünnep volt ez a Szilveszter.Ok. egy év eltelik papíron,és új dátumot írunk.Valahol jó is,hogy vannak ilyen fordulópontok,amikor az ember visszatekint.Igazából viszont semmi nem változik holnaptól,csak a dátum.
Milyen is volt a 2009. év?
Változatos.A hirtelen döntések éve,és a nagy változásoké.Munkás volt,és gyorsan eltelt.
Hirtelen döntések..Januárban pár nap alatt eldöntöttem,hogy munkába állok.Olyan hirtelen történt,hogy egy hét múlva már dolgoztam is.Előtte nem volt ilyen tervem.Aztán februárban megláttam egy képzést a főiskola honlapján.A jelentkezést szinte pillanatok alatt döntöttem el.
Változások éve..
Lefogytam közel 20 kilót,amit most a karácsony alkalmával talán félig vissza is szedtem.Lesz nekem nemulass év elején..(no,nem csak magamról ám..)
Petrus iskolás,Szabi bölcsődés lett.
Visszanézve sok szép,és jó volt ebben az évben.Volt gyönyörű tavaszunk,boldog nyarunk.Sokat kirándultunk.Voltunk a Budai Várban,a Tropikáriumban, a Hajógyári játszótéren,Aquaworld-ben,Állatkertben..

Szabi egy éves lett,öröm volt figyelni,ahogy fejlődött.Pici Palkónk keresztanyja lettem.
A nyaralás emléke máig melegséggel tölti el a szívemet,mert olyan boldog,nyugalmas,gondtalan volt az hét.Aztán a nyári kirándulásaink a Balatonra,meg a Velencei tóra.A családi nyaralás Alsóőrsön.
Ott volt az ősz,a sok újdonságával.Az őszi pihenés Hévízen.A házi feladat nézegetés,gyakorlás Petrával.
Ateszka,hogy mennyit változott idén.Milyen nagyfiús lett.Szabi,aki kész kisgyerek lett az évvégére,holott tavaly ilyenkor még csak egy kisbaba volt.
Az egyetem nekem,ami újra visszahozta a diák évek hangulatát.Van mire készülni,mivel foglalkozni, sokszor erőn felül is.A társaság is jó..
A magunk gubójában jól telt ez az év,még ha csak ilyen összevisszán jut is eszembe.Azt leszámítva,hogy ami zajlott körülöttünk,az nem volt mindig vidám,és még ki tudja mi vár ránk jövőre.Emiatt néha ideges,zaklatott az ember..és ez rossz.Sajnos így van.
A lényeg az,hogy a gyerekek egészségesek,szépek,szeretik egymást,és ez a lehető legnagyobb boldogság nekünk!Igazi nagycsalád lettünk ebben az évben.Nevetéssel,sírással,néha olaszos temperamentummal(részemről).
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

Bosszankodás

Ez egy amolyan OFF lesz..
Frusztra,és társai,így aki nem kíváncsi a házsártoskodásomra,az itt ne olvasson tovább.
Nekem muszáj írnom ,mert jó lesz kiadni.
Nos,több dolog miatt is boszankodom,holott tudom én jól,hogy apró-cseprő ügyek miatt igazán nem érdemes.Mégis,néha elkap egy-egy ilyen hangulat.

1. Miért van az,hogy az általunk vásárolt termékek zöme vacak,hamar tönkre megy,vagy nem működik rendesen?Jó,talán bénák,szerencsétlenek vagyunk.Jó,talán nem is mindig a legdrágábbat vesszük.Mégis bosszant,amikor a nem is túl olcsó hűtő polcai egy év alatt eltörnek,vagy a kanapé szövete 2 év után varrás mentén elszakad.Jó,fogyó eszköz,múlandó. Mégis,néha összeesküvést sejtek a dolog mögött.Mégpedig arra vonatkozóan,hogy ez jó üzlet is,hiszen ha a vacak minőségű termék hamar tönkremegy újat veszel,kvázi újra pénzt költesz,ami a gyártók,a forgalmazók,a piac érdekeit szolgálja.Mi lenne,ha ezen használati tárgyak 30 évet kibírnának?
Jó-jó,de amikor a gyereknek vásárolt karácsonyi ajándékokkal vagy bajban?Az felettébb bossszantó.Petra 3 éves lehetett,amikor kapott a tesóméktól egy álom kis porszívót.Klassz volt,csak épp nem szívott.Vissza nem cserélték,mert nem volt meg doboza.
Most a tőlünk kapott varrógép adott okot több nap bosszankodásra,szerelésre,várakozásra.Végül vissza kellett vinni úgy,hogy a gyerek egyszer tudott vele varrni.Akkor ragyogott a kis arca,és majdnem megzabáltam.Azóta a kis gép úgy döntött,nem húzza fel többé az alsó szálat,és nem viszi tovább az anyagot.Ilyen gép persze nem volt már a A...-ban.Így a pénzt állt módjukban visszaadni.Örüljek,mert nem is volt meg a csomagolásunk,amit izgatott kis kezek téptek szét a fa alatt.
Mit is mondjak a gyereknek?A Jézuska véletlen ilyet hozott?
Mivel olyan szomorú volt a kis arca átmentünk T..-ba.
Ott sem lehetett kapni kis varrógépet,de a játékos soron dolgozó fiatalember a vevőszolgálathoz küldött.Azt mondta,volt a polcon pár hete,így a vevőszolgálatos fel tudja hívni a központi raktárat,hogy melyik T. áruházban lehet még ilyen termék.3 fáradt,nyűgös gyerekkel járultam a vevőszolgálatos hölgy elé.Pár évvel tán fiatalabb volt ,mint én.A kislányom oly nagy reménnyel tekintett rá.(A Jézuska erre az évre már elment,így nekünk kell az ügyben tennünk valamit,és ez a néni fog nekünk segíteni.)
Elmondtam a néninek,hogy a Jézuska tévedésből nem jól működő gépet hozott.(Mégse rontsam el a dolgot,de rövidre fogtam,hogy ne is untassam,amúgy is unott volt piszkosul.) Majd azt is elmeséltem,hogy a bent dolgozó kollégája szerint ő tud segíteni nekünk,hogy hol lehetne szerezni.
Végig sem hallgatott,egy kérdést szegezett felém mosolytalan,rezzenéstelen arccal:
-Melyik újságban volt a varrógép akciós?
Én azt ugyan nem tudom,hogy melyikben,hisz az elsőt nem ennél a cégnél vettem.Ismét hivatkozni próbáltam a kedves fiatalemberre,aki ideküldött és próbáltam a gyerekeket minél inkább a hátam mögé slisszolni.Nem sikerült,mert Petra izgatott volt,és remélt.
A hölgy szobor arca továbbra is rezzenéstelen volt,és ismét a szavamba vágott:
-Nem ezt kérdezem,hanem hogy melyik újságban volt akciós!
Aztán picit ciccegve,pofavágva nyúlt a telefonért,hogy kénytelen-kelletlen mégis telefonáljon.
Én pár pillanatig másodikosnak éreztem magam,mikor is a szigorú napközis tanítónéni ledorongolt,hogy engedély nélkül WC-re mentem.A mentegetőzésem kapcsán ő mondotta,hogy nem ezt kérdezte.No,de ez ugye közel 30 éve volt...Mikor is ráeszméltem,hogy ez a hölgy nem Margit néni, és a gyerekem naiv hitét tépdesi,akkor megkértem,hogy ne telefonáljon,majd udvariasan megköszöntem a segítségét.Mindezt egy olyan helyen,ahol a szlogen:
A legkisebb is számít...!"
A legkisebbek egyike igen csalódott volt,amikor távoztunk.A neten levadásztuk azért a varrógép beszerzési helyeket,csak ugye arra várni kell,ő pedig még ma szerette volna.Én pedig kárpótoltam volna.
Nézem,hogy a fa alatt milyen boldog volt azzal a kis géppel.Bosszantó,hogy végül üröm lesz az öröme,és nem is az én hibámból.
Bosszant,hogy azért a kevés kis pénzért,amit fizetésként kapunk szinte csak vackokat adnak el nekünk.Főként,hogy legtöbbje nem is feltétlen olcsó.
Apuéktól kapott robot.No az is egy történet. Petra lesodorta.Letört a karja.Épp ma.Vállból esett le.Még jó,hogy a pillanatragasztó épp olyan,mint rég.Egyből odaragasztottam vele.Kicsit gyengébben mozog,de működik.Gyerekeknek szánják,miért ilyen gyenge?A gyerekek földhöz is vágják,stb.Letörik egyből a karja?Nem is részletezem,hogy Ati mennyire kiborult miatta.
Visszatérve a varrógépre.Kerestem a neten,és hát találtam olyat,mint amilyen az enyém volt 25 éve.Épp az a típus,és épp annyi idős.Árverésen.Még ma is működik,hisz minden rendben rajta.A mai darabok meg egy napig mennek csak?
Talán tényleg szerencsétlenül választunk?
Az emberek,akik a szolgáltatás valamely ágában dolgoznak.Miért ennyire kedvetlenek? Semmi segítőkészség nem volt ebben a mai hölgyben.Egy pillanatig nem nézte,hogy a kislány ott állt,és tőle várta a segítséget.Sem az én kis dumám nem hatotta meg,holott lehet,hogy épp ennyi idős gyereki vannak.
Már csak mi néhányan hiszünk a csodákban? Belátom,én magam is gyermekien naiv vagyok,még mindig.

Más..
Frusztra 2.

Amióta itthon vagyunk egyszerűen elönt a házimunka.Egy ekkora család ellátása,háztartásának vezetése nem kis meló.Főleg,ha az emberlánya pedantériával is barátkozik.
Jó pár dolgot hanyagolok már.Csak a legfontosabbakat vasalom.
Eleve a szárítót leszedni is egy óra hossza,mert két szárító van tele.
Szabi mindent kiönt,a konyhát minden étkezés után fel kell porszívózni,rosszabb esetben mosni,mert a kakaó is gejzír formában robban a plafon felé,ha ledobja az üveget.Azt csak üvegből szereti inni,főleg mert így lehet fröcskölni.
Játékok szana-szét,tengerimalac sodorja ezer felé a forgácsot,gyerekek viszik be a lakásba.
Szemetes szinte mindig tele.Főzni kell,azután mosogatni.No nem panasz,mert csinálja az ember lány,ez a dolga,ez is része,csak annyi idő!Mégis panasz...
Rengeteg idő,amit úgy,de úgy sajnálok elvenni erre a gyerekektől.Talán én nem osztom be jól,vagy talán túl sok még mindig az,amit fontosnak érzek?
Múltkor itt volt Petra kis barátnője.Játszottak,én néha teregettem,néha a másik szárítót szedegettem.Szabi után takarítottam,ruhákat pakoltam,mosogattam.A kislány meg is jegyezte,hogy mennyit dolgozom.
Ismétlem nem is ez a gond,hanem az idő,amit elvesz.Vajon mások hogyan birkóznak meg ezzel?
Amikor dolgozom,akkor tán nincs "időm" ennyire észrevenni,hogy mi mindent kell megcsinálni.Apjuk pedig sokat nyomul,szedi a szárítót,főz,de még így is mindig elúszunk.

3.Mindehhez még jön a jókedv,hogy 5 leadandót kéne egyszerre megírnom,és semmi Péterkém nincs hozzá.
Ünnep után,ilyen nyügi vagyok.Majd nyomok egyet jobbról-balról,és megyek tovább,de most ezt le kellett írnom.
Aztán írok úgy fél kettőig leadandókat..
A gyerekeim meg visszaolvassák majd pár év múlva,és megállapítják,hogy az anyjuk tiszta frusztra volt ilyentájt.
Bocsánat azoktól,akik ezt az összevisszaságot idáig elolvasták,de legalább kijött.Jobb kint,mint bent,bár ezt Shrek másra értette. :)

Ányim

Olvastam mostanság,hogy sok helyütt laknak "ÉNIKÉK".
Nos,minálunk lakik egy "ÁNYIM".
Ezt mondja ugyanis családunk legifjabb tagja,mikor is tulajdonlását fejezi ki valamely tárgy felett.
Ezen valamely tárgyak persze általában közel sem az ÁNYIM birtokai,hanem a testvérsor idősebb tagjaié.
Mindegy,"ÁNYIM" akkor is jogot formál rájuk,mégpedig igen nagy vehemenciával.
Atival szó szerint szócsatákba bocsátkoznak.A szócsata szókincs tekintetében igen sivár,mert mindkét fél ugyanazt szajkózza. ENYÉM-ÁNYIM váltakozik,miközben a szóban forgó tárgyat,vagy játékeszközt a két fél ide-oda rángatja.Az idő múlásával emelkedik a hangerő,mindkét fél sírva nyafizva ismételgeti a birtoklást kifejező szócskát.
Aki "ÁNYIM" az valószínűleg tisztában van azzal,hogy ő egy "ÉN".A tükörteszt szerint is tisztában van azzal,hogy az a másik baba ott éppenséggel nem egy utánzó majom,hanem ő maga,és az ő saját"ÁNYIM" orra piros.

Empátia terén is bővül a repertoár.Mikor is sírva találja Petrát (A téli szünetre való tekintettel atrocitás szám emelkedés akad,így a sírás is gyakoribb.) úgy igen empatikusan lép fel a maga 19 hónapja komolyságával.
Azt kérdi nővérétől:
-Mié sísz?
Majd meg is puszikálja,hogy javítson a kedvén.Pont úgy,ahogy a mintát elleste.A síró gyerektől először ezt kell kérdezni,majd puszit kell neki adni.
Ilyen hát a mi kis ÁNYIMUNK.

Karácsony2

Ismét eltelt a Karácsony.Mindig úgy várjuk,és aztán gyorsan tovatűnik.Ilyenkor egy kis ürességet érzek ,de a Szilveszter még felvillanyozza a gyerekeket.Aztán jön majd csak az igazi űr,amit én Január elején szoktam megélni.Olyan lassan telnek az év első napjai,olyan komótos szokott lenni a tél,amit addigra már unok is.Már akár el is tespednénk,amire persze most több okból sem lesz lehetőségünk.Még jó,hogy Atesz ilyen jól tervezett,és beragyogja a születésnapja Január elejét.
Nos a Karácsony..Mindkét nap rokonjárás volt.25-én jöttek a sógoromék.A gyerekek imádják őket.Kaptak távcsövet,voki-tokit fiús-lányos cuccokat.Szabi egy szép kis macit,amit imád ölelgetni.Végre nincs vita az oroszlánon.A sógorom is nagy vehemenciával próbálta megtenni a lehetetlennek tűnőt,befűzni a varrógépet.
Tegnap Apuéknál voltunk otthon.Enni már nem kellett volna,mert úszógumiban nincs hiányom mostanra..
A gyerekek szuper csodákat kaptak itt is.Nagyon beletrafáltak a Beny nevű kisrobotba,ami az idei Karácsony abszolút favoritja lett.Atika kapta.Világít,pislog,lövöldözik,énekel,táncolt.Mindhárman imádják,ebből meg nagy galibák akadnak.Szabi pl. erőnek-erejével szerezné meg.Ati ordít,nem akarja hagyni...
Mindenesetre jó volt látni Apukám örömét,hogy ő milyen örömöt szerzett a kis unokájának.Apum nem egy gyerekre hangolt személyiség,ma már a kora miatt sem,de tegnap csak úgy ragyogott,ahogy nézte a mosolygó Atikát.A VARRÓGÉPET IS BE TUDJUK MÁR FŰZNI,ÁGI ÚTMUTATÁSAI ALAPJÁN.VARRTUNK IS VELE MÁR OROSZLÁNNAK VALÓ RUHÁKAT,AMIKET ÉN SZABTAM KI...REMEKÜL..
Hiába,épp ezért szép a Karácsony!