Már reggel éreztem,hogy ez nem lesz egy egyszerű nap.Amint kinyitottam a szemem,és felemeltem a fejem a párnáról ,az már zsongott is ,szédültem.Kifejezetten rosszul ébredtem.A gyerekek szintén.Be is jött a számításom,mert mindenki extra nyűgös volt egész nap. Reggel összetűztünk
iziben,mert a szétdobált játékokat senki nem közelítette meg pakolási célzattal,még többszöri felszólításra sem.
Aztán minden problémává vált.Mindenért sírni kellett,amúgy jó nyűgös módra.
"A játék miért borult le,a gyöngyöket ki verte le az asztalról...?"
"Atesz azt mondta ,hogy..!"
"Petra nem engedi...!"
Mindezt tetézte,hogy Szabolcs folyamatosan sírt,kiabált,a fülét cincálta,mindent kivert nagy hévvel,dühvel a kezemből..
Két mézzel dúsított
erő növelő kávé után mertem csak ezen társasággal(magamat is beleértve)elmenni a Dm-be
napozó krém,és
baba kaja vásárlás céljából.
Ott nagyjából mindenki jól bírta a gyűrődést.Egy-egy itókával,meg rágóval elvoltak a srácok.
Hazafelé a kocsiban Szabolcs már kitett magáért,mert úgy ordított,hogy a
kb. 2 km megtétele alatt totál
leizzadt ő is,de én is.
Aludni nem akart itthon sem,attól is ordított.Végül bevetettem a rég használt,de jól bevált porszívót.Főztem jó kis
husi levest,amit a nagyok imádnak.Ettől egy darabig senki nem használta vitára,és
nyafira a száját,mert mindhárom úgy ette,hogy öröm volt nézni.(8 szárny főtt a levesben,amiből végül 1 maradt meg,úgy ,hogy én nem ettem levest..A lábas alján fityegett egy kevés zöldség,meg egy kis lé..Lassan nagyüzemben kell főzni.
Ateszt meg bemártom többször,hogy nem eszik,és akkor elkezd.)
A délutáni alvás sírással,és nagy nyűggel ment mindenkinek.Odakint eközben sütött a Nap,és esett az eső egyszerre.Nekem ment volna az alvás.
Aztán további nyűglődések árán jutottunk el az estéig,miközben még 2
mézes-tejes kávé elfogyott..Kirúgtam a hámból..
Amikor aztán a srácok kezdtek jókedvre derülni,és pár szomszéd kislány is
bekapcsolódott a játékba,olyan vihar jött,hogy ihaj!
A medence
takaró fóliája épp csak nem emelt fel a talajról,úgy belekapott a szél.
Úszógumik repkedtek a levegőben,Szabi ordított.Betereltem a népet a házba,és akkor már tudtam,hogy a mi családunk láttán az összes
meteorológus szégyelné magát. :)
Megvolt hát az ok,miért volt ma itt bolondoknak háza.
A
fő-fő bolondot rávették az
apróméretűek,hogy süssön palacsintát vacsorára.Dobáltam a palacsintákat,ők meg
kacagtak,örültek.(Meg kellett tanulnom,mert a sógorom fel tudja dobni,és a gyerekek el
voltak tőle ájulva.Részemről nagy
teljesítmény..)
Ateszka kapásból megevett 3
palcsit,ami azért nem kevés.Petra kettőnél megállt.(Ő délután még 2 tányér levest,gyakorlatilag a maradékot tette magáévá.Hiába,a front jó hatásai.)
Pancsiztak,játszottunk társast,Szabi kacagva ölelgette kedvenc alvós párnáját,és emlegette a hintát....nagyjából mindenki visszazökkent a rendes kerekének vágásába
.
Vannak frontos napok,amikor tehát a gyerekek evésbe fojtják nyűgjüket,Anya pedig extra mennyiségű kávét fogyaszt.
