Flakoncsalád+ma egy gólya

A gyermeki képzelet határtalan.Este betereltem a srácokat a kádba,Apjukra hagytam őket,és bevittem Szabit a szobába levetkőztetni.
Mire visszatértem a kádhoz közölték,hogy:
-Anya!Nézd csak!MI! kiraktuk minket....
Kérdeztem én,hogy hol? Kiderült,hogy a flakonokból.A legnagyobb volt Apa,egy kisebb Én,majd sorra a három gyerek..Egyre kisebb.Először egy magasabb lett Petra,de amint látta,hogy ez nem stimmel ,rögtön kicserélte.Hihetetlen,hogy milyen a fantáziájuk,és jó,hogy egyszerű tárgyakban is a családot látják.Ez megnyugtat.Később így fürödtünk:
-Add ide légyszíves"Apát" ,meg szeretnélek mosni...
A gólya hogyan jön ide?
Délután körözött egy a kertek felett.Mutattam Apának,hogy itt a JEL!
Erre ő azt felelte,hogy nem,nem...ez csak eltévedt.. :) vagy.. :(

Ne húzd ki a gyufát!

Este fektettem le Petrát,és Ateszkát. Atika délután hosszasan aludt,így nem volt éppen álmos.Csapkodott,vergődött,kuncogott,nyüzsgött.Mondtam neki,hogy aludjon végre,de ő csak folytatta az imént felsorolt tevékenységeket.
Mire azt mondtam neki,hogy:
-Atika!Ne húzd ki a gyufát!
Mire ő:
-Miért Anya,neked van gyufád?
Olyan őszinte csodálkozás volt a kis hangjában,ami nem is csoda,tekintve,hogy villanytűzhelyünk van,ergo szinte sosincs itthon gyufa.A szülinapos tortáknál is rendesen szenvedünk,kölcsönkérünk,mert nincs mivel meggyújtani.
Tekintve ezen körülményt ,elég furcsa szólás-mondás volt részemről a fenyegetés. :)
A gyerek ezen aztán úgy elálmélkodott,hogy hamarosan mégis elaludt.

Tubis Papa,meggy,barck ,és kutyázás..

Tegnap Apukámat látogattuk meg.
A gyerekek elég nehézkesen bírták az utazást,ami picit ijesztő,mert hamarosan ennél jóval többet készülünk kocsikázni.
Apunál aztán nyüzsögtek,csiviteltek,kutyáztak..
Fincsi pörkölt volt ebédre,amihez Apu kovászos uborkát készített.Olyan finomat nem igen ettem még,mint amit ő csinál.Beleharaptam,és gyerekkorom nyarainak képe vetődött elém.Ezek olyan jó kis emlékek.
Ebéd után gyümölcsszedés volt a program.Szedtük a meggyet,barackot,és persze tömtük vele a hasunkat is.A gyerekek ilyenkor dőzsölnek.Hiába,azért én másként nőttem fel ilyen szempontból,mert mindig volt otthon bőven saját termelésű ,finom,friss gyümölcs.
Szabi szinte extázisban van a kutyáktól.Apu kutyája után is csak "szaladt",próbálta volna elérni.Kiabált neki..Annyira imádom,hogy így szereti az állatokat.
A Tubis Papa egy idő után fárad a nyüzsitől,így hazatértünk.
Jó kis nap volt!
(Miért Tubis?A galambok miatt,amelyek nálunk szintén ugatnak.. :)

Időjós család

Már reggel éreztem,hogy ez nem lesz egy egyszerű nap.Amint kinyitottam a szemem,és felemeltem a fejem a párnáról ,az már zsongott is ,szédültem.Kifejezetten rosszul ébredtem.A gyerekek szintén.Be is jött a számításom,mert mindenki extra nyűgös volt egész nap. Reggel összetűztünk iziben,mert a szétdobált játékokat senki nem közelítette meg pakolási célzattal,még többszöri felszólításra sem.
Aztán minden problémává vált.Mindenért sírni kellett,amúgy jó nyűgös módra.
"A játék miért borult le,a gyöngyöket ki verte le az asztalról...?"
"Atesz azt mondta ,hogy..!"
"Petra nem engedi...!"
Mindezt tetézte,hogy Szabolcs folyamatosan sírt,kiabált,a fülét cincálta,mindent kivert nagy hévvel,dühvel a kezemből..
Két mézzel dúsított erő növelő kávé után mertem csak ezen társasággal(magamat is beleértve)elmenni a Dm-be napozó krém,és baba kaja vásárlás céljából.
Ott nagyjából mindenki jól bírta a gyűrődést.Egy-egy itókával,meg rágóval elvoltak a srácok.
Hazafelé a kocsiban Szabolcs már kitett magáért,mert úgy ordított,hogy a kb. 2 km megtétele alatt totál leizzadt ő is,de én is.
Aludni nem akart itthon sem,attól is ordított.Végül bevetettem a rég használt,de jól bevált porszívót.Főztem jó kis husi levest,amit a nagyok imádnak.Ettől egy darabig senki nem használta vitára,és nyafira a száját,mert mindhárom úgy ette,hogy öröm volt nézni.(8 szárny főtt a levesben,amiből végül 1 maradt meg,úgy ,hogy én nem ettem levest..A lábas alján fityegett egy kevés zöldség,meg egy kis lé..Lassan nagyüzemben kell főzni.Ateszt meg bemártom többször,hogy nem eszik,és akkor elkezd.)
A délutáni alvás sírással,és nagy nyűggel ment mindenkinek.Odakint eközben sütött a Nap,és esett az eső egyszerre.Nekem ment volna az alvás.
Aztán további nyűglődések árán jutottunk el az estéig,miközben még 2 mézes-tejes kávé elfogyott..Kirúgtam a hámból..
Amikor aztán a srácok kezdtek jókedvre derülni,és pár szomszéd kislány is bekapcsolódott a játékba,olyan vihar jött,hogy ihaj!
A medence takaró fóliája épp csak nem emelt fel a talajról,úgy belekapott a szél.Úszógumik repkedtek a levegőben,Szabi ordított.Betereltem a népet a házba,és akkor már tudtam,hogy a mi családunk láttán az összes meteorológus szégyelné magát. :)
Megvolt hát az ok,miért volt ma itt bolondoknak háza.
A fő-fő bolondot rávették az apróméretűek,hogy süssön palacsintát vacsorára.Dobáltam a palacsintákat,ők meg kacagtak,örültek.(Meg kellett tanulnom,mert a sógorom fel tudja dobni,és a gyerekek el voltak tőle ájulva.Részemről nagy teljesítmény..)
Ateszka kapásból megevett 3 palcsit,ami azért nem kevés.Petra kettőnél megállt.(Ő délután még 2 tányér levest,gyakorlatilag a maradékot tette magáévá.Hiába,a front jó hatásai.)
Pancsiztak,játszottunk társast,Szabi kacagva ölelgette kedvenc alvós párnáját,és emlegette a hintát....nagyjából mindenki visszazökkent a rendes kerekének vágásába.
Vannak frontos napok,amikor tehát a gyerekek evésbe fojtják nyűgjüket,Anya pedig extra mennyiségű kávét fogyaszt.

Pufiember,vasalós gyöngy

Petráék ismét rákaptak a "vasalós" gyöngyre.Annyira,hogy kifogytunk a készletből.Beszereztünk hát egy IKEA-s, nagy doboz gyöngyöt.(Ennek a legkedvezőbb az ára,és rengeteg van benne.)
Jól fejleszti a finommotorikát,hisz igen kicsi gyöngyöket kell felcsipegetni,illeszteni.
Korábban sablonokkal dolgoztak a gyerekek,melyek jelölték,hogy hova,melyik szín kerül.Mára nagyobb hangsúlyt kapott a kreativitás,így az elrendezést maguk határozzák meg.Petra már kényesen ügyel a szimmetriára is.Nagyon jó játéknak tartom.
A pufiból pedig emberkét készítettünk.Megvolt keze-lába...Picit meg kell nedvesíteni(Ennek legegyszerűbb módja evidens..) és összetapadnak a részek.A testrészeket lehet rajta gyakorolni,és nem mellékes,hogy végül el is lehet fogyasztani.

A függőség ,az függőség

Szabi függ a távirányítóktól.A legnagyobb sérelmek egyike,ha az ember elveszi tőle a megszerzett kincset.Az eszközt rendeltetés szerűen a TV-re célozza,és próbálja az adókat is váltani.
Másik imádata a mobiltelefon.Apa 2 hónapos telefonját el is intézte.Megszerezte a komódról,és a kőre dobta.A kijelző egyből betört rajta,és a képe ezer darabra osztódott.(Keresztfiam meg az esőre helyezte ki a sógornőm telcsijét,valamiért már az sem működik.)
A számítógépért is odavan.A RESET gombot pl. rendszeresen megnyomja.Az egeret ,ha teheti a földhöz vágja,a székre felmászik,és nyomkod..
Hiába,amit lát,sajnos azt csinálja.Na jó,azért nem vagyunk talán egy végtelenül függő család..vagy mégis? :)

Állatszeretet,Móniék,medence,miegymás..

Tegnap vettem egy kismedencét ,mert Szabi a nagytól fél,nem lehet belerakni.Mondjuk ezt annyira nem is bánom,mert én is féltem tőle őt.Apa bátor,ő babausziban beletette volna.
Felfújtuk a kicsit,hát még szárazon,a szobában is ordít tőle ez a bátor vitéz.Volt a medencében úszógumi,és labda is.Az úszógumitól magában is üvölt,még a szája is reszket.Van egy olyan érzésem,hogy nem ver majd le hatalmas fürdéseket a kis csóka.
Délutáni alvás elég nehézkesen ment.Petra,és Ati egymást átölelve aludtak el végül.Szabi még soká nyüzsgött.(A homlokán éktelenedik egy jóság csík,amit egy könyv sarkával sikerült elkövetnie.A könyvek visszavágtak pusztítójuknak..Eléggé megijedtem..)
Délután átmentünk Móniékhoz.Nagyon örültek Szabinak,hisz most már nem találkoznak minden másnap.Hiányolják a kis manót.Szabi bemutatta járástudományát,amit azóta tökéletesre fejlesztett .Hatalmas üdvrivalgás fogadta.
A kertben ipari méretű medence akadt,így a két nagy őrület nagy pancsit vágott le.
Sőt,akadtak kölyökcicák is.Nagy sikerük volt,főleg Szabinál.Amit művelt velük,az emlékeztetett egy Enci nevű,kortárs állatbarát képeire.Az egyik cicát konkrétan a fülénél fogva kívánta felemelni.A másikat meg alig tudtuk elvenni tőle.Közben folyamatosan mondogatta,hogy:vau-vau-vau...Főfogalom alatt definiál. :)
Úgy este hat körül megérkezett a menetrend szerinti,trópusi vihar is,ami a lakásba űzte a népet.A srácok az esőben sem akarták elhagyni a vizet,mondván,hogy már úgy is vizesek...Ezt az érvet persze nem tartottuk elég erősnek.

Kinek van nagyobb szüksége..

Tegnap délután a manók Apjukkal fürödtek a kertben.Dobálta őket,nevettek,hancúroztak.Ilyenkor olyan hihetetlen jó érzés fog el.Szinte érzem,ahogy töltődöm fel.
Leterítettük a plédet a fűbe,és oda bújtak mellém,amikor kijöttek.Atinak egészen közelről néztem a kis arcát,összeért az orrunk(velem nem nehéz),és ő mondogatta,hogy szeret.Olyan kellemes szellő fújdogált,és lassan vonultak az égen a fehér felhők.Egészen szirupos,gyerekfilmekből lopott módon beléjük képzeltek formákat,figurákat.
-Ott egy sárkány!Anya ,Te is látod?
-Az meg ott egy vitorlás!
Ilyenkor megáll a világ is körülöttünk.Kevés kell hozzá,egy kis otthoni, nyaralós hangulat.

Amikor Szabi lábait gyorsan kapkodva hozzám siet,és átöleli a combomat miközben teregetek...Csendben van,és erősen bújik.Én meg szívom magamba ezt az érzést,szeretném konzerválni ezt a hihetetlen köteléket.
Amikor jön felém az apró lábain,és közben mondogatja magának,hogy:
"Gyeje!Gyeje!" Majd letottyanva közli,hogy:Tüccs!..vagy..Amikor mutogatja a hintalovat,és mondogatja,hogy:
-Hinta,tüccs!
Majd kacagva örül,hogy anya végre ráültette.
Esténként,amikor nyűgössé válunk,és harcolunk a fürdőben,hogy "mámeginttelefröcskölődöttafürdőszoba,és mámegintnemfigyeltetek...el fogtok esni!"Ők meg csak kacagnak,és kiabálják a bosszúságom közepette,hogy:
-Anya,játsszuk a világ legnagyobb babáját,és nyögj is ,amikor beviszel!
Ilyenkor törcsibe tekerem őket,és úgy teszek,mintha újszülöttek lennének.Cipelem őket a szobába,és közben nyögve,kínlódva mondom,hogy:
-Itt a világ legnagyobb babája!
Sok energiát kivesznek az emberből,ez bizony nem tagadható.Kevés feladatot tudok végigcsinálni,mert valakinek szüksége akad rám.Keverem a kakaót,szaladok,adom a ruhát,törlöm a nózit,puszilom a sebet,teregetek,főzök,játszom,és rohanok..
Most,amióta itthon vagyunk ,együtt vagyunk, ismét érzem ezt a semmihez nem hasonlítható érzést,ezt a szoros köteléket.Ismét érzem teljességében.Nagyon jó volt,amikor mindig így volt!
Szükségük van rám,hogy rendben legyen minden.Szükségük van rám,hogy lássák a felhőben a vitorlást,és tán néha a sárkányt..Egy ideje azt is tudom,hogy kinek van nagyobb szüksége a másikra...
Bár ők a kicsik,és sokszor segítségre szorulnak,szükségem mégis nekem van nagyobb...rájuk.

A cipő,ami magától szalad

Mondtam ezt én,úgy 5 évesen.Akkoriban ritka volt itthon az adidas cipő,de főként drága.Valami reklámban azért megjelent,mert ismertem a nevét,sőt a reklámot úgy értelmeztem,hogy ez a cipő magától tud szaladni.
A nagymamánál nyaraltunk,és folyton hajtogattam,hogy én olyat szeretnék.Anyuék persze drágálották,még akkor is,ha ez magától szalad,valamint azt gondolhatták,hogy én anélkül is rohanok eleget..mi lenne,ha még egy örökmozgó cipő is vinne...? :)
Miről jutott ez eszembe?Esténként mesélünk a gyerekeknek.Sokszor könyvből,sokszor fejből.Azok a legjobb mesék,melyek Apa,vagy az én kiskoromról szólnak.
Most,hogy tengerpartra készülünk,elmeséltem nekik,hogy én 5 évesen jártam azon a parton,ahol most ők fognak.5 évesen,amikor a tenger mellett is a magától futó cipő járt a fejemben.Addig-addig,amíg a szüleim megnézték,hogy ebben az országban ugyan olcsóbb-é megvenni azt a csodacipőt,mint otthon.Nem volt az,így hatalmas balhé kerekedett.Máig átélem azt a csalódottságot,amit éreztem,de mai eszemmel persze az indokok is tisztábbak.
Ati ,és Petra ámulattal hallgatták 5 éves korom nyaralásának történetét,és a magától szaladó cipőt.
Fogtündérre vártunk,mert Petra fogatlanodott.Gondolta a "tündér",hogy összeköti a kellemest a hasznossal,és ajándékul szandikat hoz.(Elárulom,hogy ez a buta tündér is a kínaiba jár...)
Hozott a tündér gumiból készült szandikat,melyek jók a kavicsos partra.Atinak meg fickós kis szandit,aminek nagyon klassz az orra,mert minden évben megsérült a nagylábujján a köröm.A teljesen nyitott orrú szandikban sorra leverte.(Motorozás,miegymás..)
Nagy volt ám az öröm,még Szabi is kapott enyhén lányos,de egyen gumiszandit.(Atinak van tavalyról,és jó a lábára.)
Atika felvette az új ,pasis lábbelit,és közölte,hogy ez magától fut,mint az anyáé anno.Majd jó színész módjára elő is adta,ahogy felbőgnek a cipők motorjai,és kisüvöltenek alóla.
Nemzedékeken átível a vágy, a csodára!(Ráadásul ő alább adja,nem is kell a csodához adidas!)

Frizurák

Lőttünk pár frizurás képet délután.Petráról képtelenség volt száraz hajjal képet készíteni,de itt látszik,hogy oldalt tök jó kis fokozatos neki.
ami hatalmas változás,hogy úgy siklik a hajában a fésű,mint a kés a vajban.Nincs csomó,és sírás!