Imént rápillantottam az oldalamon épp aktuális reklámra.Ez volt a címe.
No,tessék!A reklámokat ugye igazítják azért a tartalomhoz.
Az újévi fogadalomhoz híven fogyózom.Március 16-tól kezdődően a 90 napos fogyiba vágtam bele.
A szilveszteri súlyomhoz képest most 12 kg-mal vagyok kevesebb.Jó,ez még nem is olyan sok,mert közben néha elkanászodtam,de amióta a 90 napos tart,már 6 kiló lement rólam,és még nem telt el egy hónap.
Nem is írtam volna erről,mert a végén szeretném dokumentálni,hogy mire jutottam,de ez a reklám megihletett.
A kellő kontraszt végett képet sem teszek fel a végéig.Elég az hozzá,hogy egyre többen veszik észre a változást,ez pedig remek motiváció.
Igaz ma épp zöldségen éltem,és jön a Húsvét...de kibírom!
2009. április 10., péntek
2009. április 9., csütörtök
Hatalmas bánatom...
Szabi nem akar szopizni.Tegnap is alig fogadta el,és amint szopihoz készülődtünk erős sírással taszított el,kapkodott a füléhez.
Ma reggel szívott párat,és ismét hasonló volt a reakciója.Azóta minden próbálkozásom így végződik.
Nagyon szomorú vagyok.Tudom,hogy ez összefügg a betegséggel,és fájhat neki valami,hisz kanállal is nehezebben etethető.Továbbra is kínálom,és reménykedem,mást nem tehetek.Szerettem volna minimum egy évig szopiztatni őt.Sajnos adódhat hasonló helyzet,amit nem tudunk kivédeni,és hiába akarom én,ha a gyereknek kellemetlen ,és elutasítja..
Mindig nehezen viseltem ezt a változást.Úgy érzem,hogy egy korszak lezárul ilyenkor.Amikor arra gondolok,hogy nem lesz meg ez a kapcsolat köztünk,hogy nem fogom hallani ahogy kortyolja az anyatejet,nem látom,ahogy fogja a forrást,ahogy elalszik szopi közben..nagyon bánt.Tudom,hogy ez a fejlődés velejárója,és egyszer elérkezik ez a pillanat,de mégis nehéz.
Ma reggel szívott párat,és ismét hasonló volt a reakciója.Azóta minden próbálkozásom így végződik.
Nagyon szomorú vagyok.Tudom,hogy ez összefügg a betegséggel,és fájhat neki valami,hisz kanállal is nehezebben etethető.Továbbra is kínálom,és reménykedem,mást nem tehetek.Szerettem volna minimum egy évig szopiztatni őt.Sajnos adódhat hasonló helyzet,amit nem tudunk kivédeni,és hiába akarom én,ha a gyereknek kellemetlen ,és elutasítja..
Mindig nehezen viseltem ezt a változást.Úgy érzem,hogy egy korszak lezárul ilyenkor.Amikor arra gondolok,hogy nem lesz meg ez a kapcsolat köztünk,hogy nem fogom hallani ahogy kortyolja az anyatejet,nem látom,ahogy fogja a forrást,ahogy elalszik szopi közben..nagyon bánt.Tudom,hogy ez a fejlődés velejárója,és egyszer elérkezik ez a pillanat,de mégis nehéz.
Bunker
Hol alszik délután a két nagyobb manó?Bunkerben.
A kisebb kanapé mögött van egy jó kis hely,oda imádnak bebújni,és bunkert építeni.Itt jobban esik az alvás is.
2009. április 7., kedd
Tüdőgyulladás
Ma kifejezetten rossz napunk volt.
Apa egyedül vitte kontrollra Petrát,és persze a két fiút.Nekem ez rossz,mert mindig ott voltam korábban.(3 nap múlva, éppen 3 éve)Szabika ráadásul nagyon köhögött,és lázasodott is,eluralkodott rajta ez a vacak kórság.Reménykedtem,hogy szerdáig elleszünk valahogy,mert csütörtökön már tavaszi szünet lesz.Sajna nem sikerült.Én is hidegrázósan,köhögve indultam el reggel.Múlt héten hiányoztam,muszáj menni,mert próbaidőn vagyok.Anyaként nagyon megviselt,annak ellenére ,hogy továbbra is helyes döntésnek értékelem a munkavállalásomat.
Apával értekeztünk az órák közti szünetben.Petra egyedül ment be a vizsgálatra,mert apa röntgenre vitte Szabit.Egyedül ült a kis drága a vérvételes néni elé,míg korábban mindig én fogtam a kezét,és gyakran sírtam vele együtt.Na,már itt szakadt a cérnám,de türtőztetni kellett magam.Azt mondják nem is sírt,nyekkje sem volt.
Szabiról a röntgen gyorsan kiderítette,hogy tüdőgyulladása van.Ettől estem végképp kétségbe.voltak fülészeten is,ahol kiderült,hogy váladékos a kis füle is.Végül a doktornéni vérvételt is előírt neki,mert még pici,és tüdőgyuszija van,így tudni kellene a süllyedését.Nem tudták megszúrni a kezénél,így a fején próbálkoztak.Hárman fogták le,és én nem voltam ott.(Ezt is bőgve írom.)
Sajna itt sem sikerült elsőre,így maga a doktornéni(aki ismert gyermekhematológus)szúrta meg a fejét,és neki elsőre sikerült.
Délután hívtam az eredményekért,és szerencsére mindkét gyerek vérképe rendben van.A kezem meg vastagon reszket minden ilyen telefonnál.
Szabi nem akar szopizni sem,mert gondolom fáj neki a nyelés.Mindkét kezével tol el.Nagyon sajnálom szegényt.Totál nyűgös,semmi nem jó neki.Délután végül kivittem kicsit hintázni,mert annak mindig örül.Ez most is bejött.Rövid idő után bejöttünk.
Szabika rengeteget aludt,remélem öngyógyít közben.Azt is remélem,hogy a nagyok nem fertőződnek vissza.
Közben az egész arcom lángol,borzasztó köhögési ingerem van,ma akadt,hogy hányással is zártam.Magam miatt nem is aggódom,csak a kicsiknek ne legyen baja már.
Nagyon remélem,hogy gyorsan túl leszünk ezen,meg az április hónapon is,mert nem csípem.
Hát nekünk most épp ilyen a csodás életünk..
Apa egyedül vitte kontrollra Petrát,és persze a két fiút.Nekem ez rossz,mert mindig ott voltam korábban.(3 nap múlva, éppen 3 éve)Szabika ráadásul nagyon köhögött,és lázasodott is,eluralkodott rajta ez a vacak kórság.Reménykedtem,hogy szerdáig elleszünk valahogy,mert csütörtökön már tavaszi szünet lesz.Sajna nem sikerült.Én is hidegrázósan,köhögve indultam el reggel.Múlt héten hiányoztam,muszáj menni,mert próbaidőn vagyok.Anyaként nagyon megviselt,annak ellenére ,hogy továbbra is helyes döntésnek értékelem a munkavállalásomat.
Apával értekeztünk az órák közti szünetben.Petra egyedül ment be a vizsgálatra,mert apa röntgenre vitte Szabit.Egyedül ült a kis drága a vérvételes néni elé,míg korábban mindig én fogtam a kezét,és gyakran sírtam vele együtt.Na,már itt szakadt a cérnám,de türtőztetni kellett magam.Azt mondják nem is sírt,nyekkje sem volt.
Szabiról a röntgen gyorsan kiderítette,hogy tüdőgyulladása van.Ettől estem végképp kétségbe.voltak fülészeten is,ahol kiderült,hogy váladékos a kis füle is.Végül a doktornéni vérvételt is előírt neki,mert még pici,és tüdőgyuszija van,így tudni kellene a süllyedését.Nem tudták megszúrni a kezénél,így a fején próbálkoztak.Hárman fogták le,és én nem voltam ott.(Ezt is bőgve írom.)
Sajna itt sem sikerült elsőre,így maga a doktornéni(aki ismert gyermekhematológus)szúrta meg a fejét,és neki elsőre sikerült.
Délután hívtam az eredményekért,és szerencsére mindkét gyerek vérképe rendben van.A kezem meg vastagon reszket minden ilyen telefonnál.
Szabi nem akar szopizni sem,mert gondolom fáj neki a nyelés.Mindkét kezével tol el.Nagyon sajnálom szegényt.Totál nyűgös,semmi nem jó neki.Délután végül kivittem kicsit hintázni,mert annak mindig örül.Ez most is bejött.Rövid idő után bejöttünk.
Szabika rengeteget aludt,remélem öngyógyít közben.Azt is remélem,hogy a nagyok nem fertőződnek vissza.
Közben az egész arcom lángol,borzasztó köhögési ingerem van,ma akadt,hogy hányással is zártam.Magam miatt nem is aggódom,csak a kicsiknek ne legyen baja már.
Nagyon remélem,hogy gyorsan túl leszünk ezen,meg az április hónapon is,mert nem csípem.
Hát nekünk most épp ilyen a csodás életünk..
2009. április 6., hétfő
2009. április 5., vasárnap
Gondolatok
Gondolkodom,és muszáj írnom..Bár a blog manókákról szól,vidám ,kedves dolgokat tartalmaz,néha kiegészítve Anya okoskodásaival.
Manókákról,akik édes naivan élnek itt,ebben az országban.Akiknek szépen süt a Nap,és igazán gondtalanok.Manókákról,akiket óvunk,védünk,féltünk,és igyekszünk megadni mindent nekik.Körülöttünk zúg valami egy ideje,amivel nem tudok mit kezdeni.Leginkább félek,olyan igazi,felelős,felnőtt félelemmel.
Zúg valami,ami rémisztő,és sokszor olyan igazságtalannak,olyan elfogadhatatlannak tűnik.
Amikor gyerek voltam olyan sokszor hallottam a szüleimtől,hogy nekünk majd jobb lesz.Mi szabadon fogunk élni,meglesz mindenünk.Mennyire várták ők,ott,akkor a változásokat.Milyen lelkesek voltak,amikor a várakozásaik beteljesülni látszottak.
Emlékszem még a magam első választására.18 évesen,érettségi előtt mentem büszkén,és őriztem a nemzetiszínű oklevelet,a kis érmével.
Mindig hazaszeretetre neveltek.Becsületre is.
Világ életemben tettem a dolgom,ahogy a családom is.Nem loptam,nem hazudtam,tanultam,dolgoztam...
Egy ideje már zúg valami,ami biztosan nem az,amit megálmodtak a szüleim.Nem érzem a nagy szabadságot,és a jólétet,amiről meséltek,amit álmodtak nekünk.
Miért vág gyomorszájon,amikor a kisfiam szájából hallom a kis strófát?
"Piros,fehér,zöld
Ez a Magyar föld!"
Miért van az,hogy emberektől újabb,és újabb dolgokat vesznek el,nem csak anyagiakban,hanem önbecsülésben,eszmékben,hitben?
Emberektől,akik becsületesen,dolgoztak,tanultak,hittek.
Válság van,értem..Értem a lényegét,csak épp fel nem foghatom.
A 6 és 4 éves srácaim is felfogják már,hogy valami van.
Szinte adekvátan használják az alanyi jogon járó családi pótlék meghatározást,és a megszorítást.Hallják,érzik.Talán nem kéne,de szinte elkerülhetetlen.
Véleményük is van róla.
"A családi pótlék a gyerekeké,azt akarják tőlünk elvenni?"
"Mi itt hátul lakunk,ez itt védett hely,ide nem jöhetnek."
Ők is félnek?..
Miért is írok erről..mert csodálkozom,és lesek,mint a luki nyúl,hogy hol is élünk mi?
Szeretném kizárni,és megvédeni őket ettől.Ma már odáig jutottam,hogy a Híradót is elkapcsolom,mert egyszerűen sok.
Néha úgy érzem,hogy az emberekbe,az őszinteségbe,a józan észbe vetett hitemet veszítem el.
A Nap meg szerencsére süt,a kis mikro környezetben nyugi van..látszólag.
Sajnos a nagy egész meg zúg,egyre inkább..
Manókákról,akik édes naivan élnek itt,ebben az országban.Akiknek szépen süt a Nap,és igazán gondtalanok.Manókákról,akiket óvunk,védünk,féltünk,és igyekszünk megadni mindent nekik.Körülöttünk zúg valami egy ideje,amivel nem tudok mit kezdeni.Leginkább félek,olyan igazi,felelős,felnőtt félelemmel.
Zúg valami,ami rémisztő,és sokszor olyan igazságtalannak,olyan elfogadhatatlannak tűnik.
Amikor gyerek voltam olyan sokszor hallottam a szüleimtől,hogy nekünk majd jobb lesz.Mi szabadon fogunk élni,meglesz mindenünk.Mennyire várták ők,ott,akkor a változásokat.Milyen lelkesek voltak,amikor a várakozásaik beteljesülni látszottak.
Emlékszem még a magam első választására.18 évesen,érettségi előtt mentem büszkén,és őriztem a nemzetiszínű oklevelet,a kis érmével.
Mindig hazaszeretetre neveltek.Becsületre is.
Világ életemben tettem a dolgom,ahogy a családom is.Nem loptam,nem hazudtam,tanultam,dolgoztam...
Egy ideje már zúg valami,ami biztosan nem az,amit megálmodtak a szüleim.Nem érzem a nagy szabadságot,és a jólétet,amiről meséltek,amit álmodtak nekünk.
Miért vág gyomorszájon,amikor a kisfiam szájából hallom a kis strófát?
"Piros,fehér,zöld
Ez a Magyar föld!"
Miért van az,hogy emberektől újabb,és újabb dolgokat vesznek el,nem csak anyagiakban,hanem önbecsülésben,eszmékben,hitben?
Emberektől,akik becsületesen,dolgoztak,tanultak,hittek.
Válság van,értem..Értem a lényegét,csak épp fel nem foghatom.
A 6 és 4 éves srácaim is felfogják már,hogy valami van.
Szinte adekvátan használják az alanyi jogon járó családi pótlék meghatározást,és a megszorítást.Hallják,érzik.Talán nem kéne,de szinte elkerülhetetlen.
Véleményük is van róla.
"A családi pótlék a gyerekeké,azt akarják tőlünk elvenni?"
"Mi itt hátul lakunk,ez itt védett hely,ide nem jöhetnek."
Ők is félnek?..
Miért is írok erről..mert csodálkozom,és lesek,mint a luki nyúl,hogy hol is élünk mi?
Szeretném kizárni,és megvédeni őket ettől.Ma már odáig jutottam,hogy a Híradót is elkapcsolom,mert egyszerűen sok.
Néha úgy érzem,hogy az emberekbe,az őszinteségbe,a józan észbe vetett hitemet veszítem el.
A Nap meg szerencsére süt,a kis mikro környezetben nyugi van..látszólag.
Sajnos a nagy egész meg zúg,egyre inkább..
Napok..
Manapság gyorsan zajlanak.
Nagyobb gyermekek meggyógyultak,most a kicsi betegeskedik.Köhög,náthás.Többet sírdogál emiatt,és az étvágya sem az igaz.Nagyon rossz így látni.Hintázni azért ma is nagyon szeretett.
Ma itattam is.Eddig nem kapott plusz folyadékot,de a betegség miatt babateával próbálkoztunk.Cumisüveget vetettem be,bár nem vagyok híve..Ivott belőle.Most nem sokkoltam kanállal,meg pohárral,mert sokkal türelmetlenebb a manó,mint ahogy megszokott.
Közben ideért a jó idő is,és fantasztikusan jó kint tölteni a napot a kertben.Rengeteg munka akad.Sok virágot szeretnénk,meg kerti faházikót a szerszámoknak,csúszdát a gyerekeknek...sorolhatnám még.A munkák zömét már elkezdtük.Klassz ilyenkor a hangulat,a környéken általában valaki grillez,száll a finom illat(Így ínséges 90 napos idején nehéz is ez.)az emberek kint tesznek vesznek,gyerek zsivaj hallatszik.Szeretem ezt a nyugalmat.
A mi srácaink kékek-zöldek,imitt-amott a sok eséstől,meg rohanástól.Előkerültek a rollerek,meg kerti kütyük,melyeket Szabi is kipróbált a nagy tekintélynek örvendő bátyóka,és nővérke segítségével.
Petra néha elkeseredik,hogy a családban csak ő a kislány,és a fiúk jól megértik egymást(Gondolok itt a szomszédban lakó uncsitesóra,és Ateszkára.)valamiért nem akarnak hercegnőset játszani Petrussal.
Ma családi összejövetel is volt a bátyáméknál,ahol Pál,és Szabi nagyon édesen "eljátszott".Köztük sincs nagy korkülönbség,így az uncsitesós bandázás folytatódik a felnövekvő generációk közt.Sajna a fényképező itthon maradt,pedig lett volna mit megörökíteni.
Összességében megvagyunk tehát,és reméljük Szabász hamar legyűri a betegséget.(Meg én is,mert erőteljesen köhögni kezdtem.)
2009. április 1., szerda
Húsvéti készülődés
Délután be kellett ugranunk a Nevelési Tanácsadóba,mert újabb statisztikai iromány megalkotása vált feladattá.A papírokat holnapra kell kitölteni,a gyerekeket meg nem tudom betegen kire bízni.Szabit a parkolóban magamra kötöztem,és bementünk.Mindenki nagyon kedvesen fogadta a gyerekeimet,nagyon megdicsérték a szépségüket.Megnézték a srácok a szobámat is,ahol én dolgozom.Hová is megy el anya nap,mint nap.
A látogatás után gyorsan betértünk a kreatív boltba,mert Petruska feltétlenül alkotni akart valamit.Nagyon erős az alkotói vénája.
Vettünk pér alapanyagot,és merítettünk az ötletekből,melyeket a "kreatívos néni" felvonultatott.
Hazaérve rövid levegőzést tartottunk az udvaron,majd alkottunk.
"Húsléti"nyuszika,és barika született,bár még holnap fogunk kiteljesedni.
Szabika pörköltet főz
Azt azért még nem...Ez csak egy barátosnőm szavajárása,ami nekem is tetszik!
Az viszont biztos,hogy sokat fejlődött,változott az utóbbi időben.
Egyre gazdagabb a mimikája,a gesztusai.
Rengeteget utánoz ,főleg a gyerekeket.
A mászás tudományát tökéletesre fejlesztette,egészen a rohanó tempóig.
Rendszeresen feláll,és főként a Lego darabok iránt motivált.
Imád pakolászni.Kisebb tárgyakat dobozba ki-be rakni.
Nagyon szereti ledobálni,ami a keze ügyébe kerül.
A klaviatúrát előszeretettel nyomkodná.
A virágok alól igen lelkesen szedi ki a földet,és a WC is nagyon fontos célpontja kalandozásainak,főként,ha a nagyok nyitva felejtik az ajtót.
Igazi társas lény,aki ráadásául nagyon jószívű is.
A fentebb említett barátosnőm volt itt a múltkor a kisfiával(Annus és Marci)mikoris Szabi egy műanyagkacsával játszott.A két gyerek hamar egymás mellé került a szőnyegen.Szabi kisvártatva odakínálta a kacsát Marcinak,hogy fogja meg.Mi meg csak lestünk.
Azt is imádom,amikor a vetkőzést utánozza.Tegnap amikor a kerti időtöltés után bejöttünk,a nagyok egyedül vetkőztek.Szabit apa leültette a földre,mert sürgős dolga volt,én meg Atinak segítettem.Szabi meg elkezdte utánozni a tesókat.Rángatta le a sapit,és próbálta lehúzni a cipzárt.
Tegnap felkerült a kinti hintánkra a babaülés,ami még Petrusé volt.Szabi nagyon lelkesen hintázott,még a nyála is folyt a nagy élvezettől.
Igazán jó kisfiú továbbra is.Ritkán sír,végigalussza az éjszakát,jó étvággyal eszik..
Amikor mosolyog lyukacskák jelennek meg kétoldalt az arcán.Egyszerűen imádom!
Az viszont biztos,hogy sokat fejlődött,változott az utóbbi időben.
Egyre gazdagabb a mimikája,a gesztusai.
Rengeteget utánoz ,főleg a gyerekeket.
A mászás tudományát tökéletesre fejlesztette,egészen a rohanó tempóig.
Rendszeresen feláll,és főként a Lego darabok iránt motivált.
Imád pakolászni.Kisebb tárgyakat dobozba ki-be rakni.
Nagyon szereti ledobálni,ami a keze ügyébe kerül.
A klaviatúrát előszeretettel nyomkodná.
A virágok alól igen lelkesen szedi ki a földet,és a WC is nagyon fontos célpontja kalandozásainak,főként,ha a nagyok nyitva felejtik az ajtót.
Igazi társas lény,aki ráadásául nagyon jószívű is.
A fentebb említett barátosnőm volt itt a múltkor a kisfiával(Annus és Marci)mikoris Szabi egy műanyagkacsával játszott.A két gyerek hamar egymás mellé került a szőnyegen.Szabi kisvártatva odakínálta a kacsát Marcinak,hogy fogja meg.Mi meg csak lestünk.
Azt is imádom,amikor a vetkőzést utánozza.Tegnap amikor a kerti időtöltés után bejöttünk,a nagyok egyedül vetkőztek.Szabit apa leültette a földre,mert sürgős dolga volt,én meg Atinak segítettem.Szabi meg elkezdte utánozni a tesókat.Rángatta le a sapit,és próbálta lehúzni a cipzárt.
Tegnap felkerült a kinti hintánkra a babaülés,ami még Petrusé volt.Szabi nagyon lelkesen hintázott,még a nyála is folyt a nagy élvezettől.
Igazán jó kisfiú továbbra is.Ritkán sír,végigalussza az éjszakát,jó étvággyal eszik..
Amikor mosolyog lyukacskák jelennek meg kétoldalt az arcán.Egyszerűen imádom!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)